Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Út a semmibe

  Út a semmibe

  Minden nap jön egy újabb kihívás.
  Valaki ismét egy mély gödröt ás
  Elém és várja, hogy elbukjak.
  Csak egy gúnyosan mosolygó ajak,
  Mit az élet újabban nekem mutat
  És én nap, mint nap elvétem az utat.

  Ismét elmúlt egy jó lehetőség
  És én ezt mondom: Te jó ég!
  Ennyire vak már nem lehetek!
  Már megint túl későn ébredezek!
  Nem hagyhatom a dolgot ennyibe,
  Mert ez így, csak út a semmibe!

  Geri Bátyó 13 éve 7

• Szúnyoglány és az elmúlt két nap

  Az elmúlt két napban olyasmik történtek, amikre azt mondtam, hogy megér egy bejegyzést.

  Az előző bejegyzésemben említettem (az első hsz-ben), hogy hétfőn kellően vacak hangulatban voltam és úgy tűnt, hogy elindulok azon az úton, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot. Apránként meggyűlöltetem magam vele. Nem volt szándékos, de így alakult, én pedig úgy voltam vele, hogy ez sem rosszabb, mint a többi lehetőség. Nem vagyok rá büszke, de eléggé csúnyán viselkedtem vele. Ha nem baj, inkább nem részletezem.

  Tegnap reggel éppen lent dohányoztam az udvaron, amikor megérkezett. Csak nézett rám, nem szólalt meg, nem is köszönt. A tekintetében olyan mérhetetlen tanácstalanság, annyi kérdés és annyi féltés (először azt hittem, hogy félelem, de nem) volt, hogy önkéntelenül elmosolyodtam.
  Abban a pillanatban felderült az arca és azt mondta (szinte kiáltotta): De jó! Úgy örülök, hogy ma mosolygósabb hangulatban vagy! Abba ne hagyd, mert jól áll neked!
  Később is mindent elkövetett, hogy jobb kedvre derítsen és sikerült neki. Mondtam is, hogy ki tudott rángatni a rossz hangulatomból.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 13 éve 86

• Kopár sziklák között

  Kopár sziklák között

  Nagyon nem vártam ezt a mai reggelt,
  De indulnom kell, mert a nap már felkelt.
  Lépnem kéne ma, de nem tudom mit tegyek,
  Mindenhonnan körülvesznek hófödte hegyek
  És az egyiket egyszer meg kellene másznom,
  De még most sem tudom melyiket választom!

  Állok lent a völgyben és nézem a csúcsokat,
  Egy belső hang viszont indulásra bujtogat.
  Merre indulhatnék, hisz egy utat sem látok,
  Hogyha elindulok, biztosan új ösvényt csinálok.
  Egyik orom pont olyan, mint mellette a másik,
  De úticél gyanánt az egyik sem csábít!

  Csak kietlen szikla, csupasz és kopár,
  Lelkem toporog egy helyben és kivár.
  Egy apró kis jel, hogy merre induljak,
  A sivár völgyből végre kiszabaduljak!
  Indulni kell hamar, minden erre biztat
  És meg kell találnom a kivezető utat!

  Megremeg a lábam, akárhova lépek,
  Bármerre indulnék, akármerre nézek.
  Az egyetlen jó irány – látom – járhatatlan,
  Magába zár ez a kopár sziklakatlan.
  Nehéz a feladat, mert azt kell kitalálnom,
  A sok rossz közül, melyiket választom.

  Geri Bátyó 13 éve 4

• Csapdában (Szúnyoglány IV.)

  Csapdában (Szúnyoglány IV.) Egyszer rám mosolyogsz, máskor kutyába se veszel, Észre sem veszed azt, hogy...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 13 éve 25

• Amikor nem látom

  Amikor nem látom

  Amikor nem látom, nyugodtabb vagyok.
  Meg kellene szakítanom minden kapcsolatot,
  Ami vele még mindig, makacsul összeköt,
  De ezt nem tehetem, így nem menekülök!
  Csak tűrök, míg megszűnik e kötelék,
  De ép elmém addig megőrzöm-e még?

  Geri Bátyó 13 éve 11

• Ennyi volt! (kiegészítve)

  Az utóbbi 3 napban abban a 3 emberben csalódtam a legnagyobbat, akik a legfontosabbak a számomra. Igaz, hogy halálosan fáradt vagyok és talán túlreagálom, de pont most lett volna a legfontosabb a támogatásuk, vagy legalább a normális viselkedés. Az egyik nem foglalkozik velem (pedig én próbáltam segíteni neki akkor is, amikor én is sz@rban voltam/vagyok), a másik úgy tűnik, hogy szimplán elereszti a füle mellett amit mondok és nem reagál semmit, a harmadik megsértődik, hogy nem találkozunk, pedig mondtam neki, hogy ezen a héten nem tudunk.
  Ez a 3 ember az életem 3 különböző területe. Mindannyian egyszerre rúgnak belém. Elegem van ebből. Mostantól nem érdekel senki és semmi. Járom a magam útját. Egyedül.
  Ez a Logoutra nézve annyit jelent, hogy írok még verseket (sőt, néhány prózai bejegyzés is tervben van), de nem leszek aktív résztvevő.

  Röviden: Ennyi volt!

  Ahogy írtam is, nagyon kimerült vagyok mostanában. Eljutottam arra a szintre, amikor már nem tudok józanul gondolkodni. Ez a bejegyzés emiatt született. Más kérdés, hogy ez nem mentség semmire. Legtöbb esetben eléggé toleráns vagyok (sokak szerint túlságosan is). Mindenkinek lehet rossz napja, vagy lehet szó félreértésről. Ilyenkor jobb várni egy kicsit, mielőtt meggondolatlanul cselekszünk, vagy mondunk valamit, amivel megbántjuk a másikat. Most ez nem sikerült.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 13 éve 47

• Szorít az idő

  Szorít az idő

  Remeg a kezem és látni alig látok,
  Már azt sem tudom, mit csinálok.
  Ösztönből megy minden dolog,
  Csak ülök a gép előtt és dolgozok.
  Napi 20 órán át húzom az igát,
  Ne szólj meg ezért, nem tűrök vitát.
  Szorít az idő, hát ezt csinálom,
  Lenne már vége, csak azt kívánom.
  Fáj mindenem és kimerült vagyok,
  De sietni kell, így tovább dolgozok.
  Nem élvezem ezt, nem vagyok állat,
  Ha így gondolod, befogom a számat,
  Mert olyat mondanék, amit nem akarok.
  Csinálom tovább, míg készen nem vagyok.

  Geri Bátyó 13 éve 5

• Fényhozó

  Fényhozó

  Sötét, komor gondolatok, szürke hétköznapok,
  Miközben füzetem lapjain segítségért kiáltok.
  Mindez a rossz, melletted messzire száll,
  Mikor búcsúzunk, szívem már visszavár!

  Egész lényeden az életöröm látszik,
  Mikor veled vagyok, rám is átsugárzik!
  Szegényebbek azok, kik nem látják fényedet,
  Melletted én is mindig jobb ember leszek!

  Nem is jó az a nap, amikor nem látlak,
  De félnék is attól, hogy kalitkába zárlak!
  Akarlak még látni, de nem lehetek mohó,
  Ré vagy, de nem napisten, hanem a fényhozó!

  Geri Bátyó 14 éve 28

• Néma csend – Beszélgetések Szúnyoglánnyal

  Kicsit furcsák mostanában a beszélgetéseink. Van, hogy beszélünk, de nem mondunk semmit. Van, hogy nem figyelünk, mondjuk a magunkét, de mégis megfogadjuk a másik tanácsát.
  Jó ideje már, hogy meglehetősen szokatlan a viszonyunk. Én kerülöm őt, sokszor ő is engem, de mégis keressük egymás társaságát. Elmond sok mindent, viszont arról nem beszél, ami a legfontosabb lenne számomra – de erről majd később.
  Számtalanszor megosztja velem a problémáit és én az utóbbi időben meglehetősen kíméletlenül a szemébe mondom a véleményemet, vagy kellő határozottsággal közlöm vele, hogy ostobaságot akar csinálni és a jó megoldást akarja félredobni.
  A legfurcsább az egészben, hogy amikor napok, vagy inkább hetek múlva újra előhozakodik a dologgal és elmondja, hogy mire jutott, a saját szavaimat hallom visszhangzani az övéi mögött. Ennyire adna a véleményemre? Vagy ennyire könnyen befolyásolható? Nem tudom, mert máskor viszont makacs, mint az öszvér. Igaz, hogy ilyenkor legtöbb esetben veszett ügy mellett akar kitartani.

  Na, nem mintha én különb lennék! Ámbár engem nem lehet befolyásolni és ha hallok egy jó tanácsot – bár tudom, hogy azt kellene tennem – eleresztem a fülem mellett. Makacsságban aligha versenyezhet velem.

  Ennyi bevezető után végre eljutottam oda, ami miatt elkezdtem írni ezt az egészet. Beszélgetés néma csendben!

  Folytatás...

  Geri Bátyó 14 éve 36

• Nem beszél

  Csak azért se!

  Nem, nem és csak azért se,
  Pedig megvolt rá az esélye.
  Mással nem tud, velem nem akar.
  Túl nagy a fejében a zűrzavar?

  Tudtam, hogy mire számíthatok,
  Hogy a kár el is távozhatok.
  Megbeszéltük, de mégsem jön,
  Találkozunk majd hétfőn.

  Ezt mondtam, ezért nem akarom,
  Hogy rólam bármit is megtudjon.
  Oda-vissza, ha ő nem, én sem.
  Ezért nem kell nekem se beszélnem!

  Nem értem

  Már megint hiú mód vágyakozok,
  Minden furcsaságra azonnal ráugrok.
  Miért jön utánam és foglalkozik velem,
  Mikor mostanában elfordítom fejem.
  Távolodom tőle (ámbár csak úgy teszek),
  De erre most ő jön egyre közelebb.
  Viszont ha én lépek őfeléje egyet,
  Azonnal hátrál, hogy távolabb legyek.
  Ő nem beszél, én pedig nem kérdezek.
  Ettől a játéktól űzött vad leszek!

  Geri Bátyó 14 éve 26