Alexandrának volt négy darab aranylánca, és mindegyik darab 3 láncszemből állt. Össze akarja a darabokat állíttatni egyetlen kör alakú lánccá, de fél, hogy nem lesz elég pénze.
Az ékszerész szemügyre veszi a láncdarabokat.
- Egy tallért számítok egy láncszem megbontásáért, és egy tallért azért, hogy újból összeforrasztom. Hogy összeállítsam a darabokat, mindegyiken egy-egy szemet kell megbontanom és összeforrasztanom. Így kapcsolom egyik láncdarabot a másikhoz. Ez összesen 4 láncszem megbontását jelenti, 8 tallérba kerül.
Azonban Alexandrának csak 7 tallérja volt.
- Nincs elég pénzem - mondta szomorúan. - Pedig abban reménykedtem, hogy ma este már felvehetem ezt a nyakláncot. De hát ez nem érdekes...
Alexandra összeszedte a darabokat, és kifelé indult az üzletből.
Az ékszerész utánaszólt:
- Várjon! Kigondoltam valami mást.

Hogyan lehet a láncot olcsóbban összerakni?

Élt valamikor egy kegyetlen uralkodó, aki senki idegent nem látott szívesen birodalmában. A határfolyó hídjára talpig felfegyverzett őrt állított, akinek megparancsolta, hogy minden vándort ezzel a kérdéssel fogadjon: Miért jöttél?
Ha a vándor válasza hazug volt, az őrnek a parancs szerint meg kellett ragadnia, és a helyszínen felakasztania. Ha pedig a vándor igazat mondott, akkor sem volt menekvése, az őrnek kötelessége volt a vándort vízbe fojtania.
Ilyen kegyetlen volt az uralkodó törvénye, s nem csoda, ha senki sem közelített birodalmához.
De egyszer mégis akadt egy vándorlegény, aki nyugodtan közeledett az árkozott hídhoz.
- Miért jöttél? - szegezte neki a szigorú kérdést az őr, készen arra, hogy kivégezze.
A vándor azonban olyan feleletet adott, amelyre a meglepett őr, aki szigorúan ragaszkodott gazdája parancsához, nem tudta, mit csináljon a furfangos vándorlegénnyel.

Mi volt a vándorlegény válasza?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag sejk és annak két fia. Mikor a sejk érezte, hogy közeledik a halála órája, maga elé hivatta fiait.
- Édes fiaim, hamarosan itt hagylak benneteket. Szeretném, ha vagyonom jó kezekbe kerülne. Úgy végrendelkezem, hogy halálom után induljatok el a közeli oázisba, és akinek a tevéje később ér az oázisba, azé legyen az egész kincs. Így kívánom eldönteni, hogy kettőtök közül ki a rátermettebb.
Apjuk halála után a két fiú nagy zavarban van. Mindegyik magának szeretné megszerezni a kincset, de hogyan jusson tevéje másiknál későbben az oázisba? Hiszen ha a sivatagban letáborozil, lehet, hogy a másik is azt teszi, így sosem jutnak el az oázisba, és a végén mindketten szomjan halnak.
Elmentek a kádihoz, tanácsot kérni. A ládi felszólította őket, hogy hajoljanak közel. A fiúk tevéikről leszállva teljesítették akaratát és a kádi valamit súgott a fülükbe. Erre mindketten felugrottak a várakozó tevékre, s kegyetlen iramban vágtatnak az oázis felé. S az öldöklő hajsza eredményeképpen egyikük elnyeri a kincset.

Ez a történet az Ezeregyéjszaka meséi között olvasható.

Ali babát szeretnék megtalálni a rablók. A rablók egyike furfangos úton egyik nap, kora reggel rátalál Ali baba házára, de látja, hogy a kapu szakasztott ugyanolyan, mint az utca házain a többi kapu. Attól tartott, hogy később nem találja meg, ezért festékkel megjelölte a kaput. Aztán visszatért társaihoz a hegyekbe, nagy vígan, mint aki dolgát jól végezte, és küldetését teljesítette, úgyhogy most már csak a bosszú végrehajtása van hátra.
Hagyjuk most, hadd menjen útjára, és lássuk, mit csinál Ali baba hűséges szolgálója, Mardzsána, a rableány! Amikor álmából fölébredt, és mindennapi szokása szerint elvégezte reggeli imáját, munkához látott, és elment, hogy a napi ételt-italt megvásárolja. A bazárból visszajövet a ház ajtaján meglátta a felfestett jelet. Jobban szemügyre vette, elcsodálkozott rajta, és kicsit nyugtalankodva így szólt magában: "Lehet, hogy ez valami gyerekjátékból származik, vagy valami firka, amit utcagyerekek mázoltak oda; de mégis valószínűbb, hogy ezt a jelet valamelyik ellenlábasunk vagy egy rosszakaratú irigyünk csinálta, mert valami gonosz tervet forral, és rossz szándékot forgat a fejében. Legjobb lesz hát félrevezetni, és aljas tervét meghiúsítani."

Körülbelül 2 hónappal ezelőtt felkeltette az érdeklődésemet egy videó:

Hogy a jó édes életbe lehet ilyen gyorsan írni?
Miután felkapartam a földről az állam, elhatároztam, hogy Én márpedig megtanulok gyorsan, vakon gépelni....még mindig nem kezdtem el.
Most viszont meghirdetem ezt a versenyt! 2 dolgot szeretnék tőletek kérni:
1. Töltsétek fel az eredményeiteket a PH! szerverére (!), amit ezzel az oldallal mértek meg.
2. Írjátok meg hogy hol, hogy és mennyi ideig gyakoroltatok (nem kötelező).
A győztes egy virtuális kézfogásban részesül!
Jó versenyzést mindenkinek!

Az eredmények: