Hirdetés

2017. augusztus 20., vasárnap

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Procrastination, vagy fomo? Számít?

    "Mindenkinek 24 óra áll rendelkezésére egy nap. Mégis van aki elbukik, és van aki sikert sikerre halmoz. A különbség csak annyi, hogy másként használják ki a rendelkezésükre álló időt!" (bárki is mondta)

    Ha a szándék megvan, az előrelépést gátló tényezők azonosítása következik.

    Gondolom mindenkinek ismerős a napindító (napbefejező, napfolytató, kávészünetes, wc-n ülős, hazaérős, lefekvés előtti....) mozdulatsor: böngésző (click), pr ↓ Enter Ctrl-t i ↓ Enter Ctrl-t f ↓ Enter Ctrl-t 9 ↓ Enter(ha korán van még hogy erről beugorjon, csak kezdd el csinálni, gyorsan le fog esni :) ).

    "Csak" átgörgetem az OKJ-s képzésünk FB-csoportját, végignézem a képértékelős csoportokat, csekkolom a legújabb dank memeket, átböngészem a híreket hogy elindult-e már az atomháború, végigolvasom a szakmai újdonságokat, beírok valami totál fölösleges dolgot a fórumba, egyébként is fut egy hirdetésem, muszáj belépnem megnézni meg uppolni, ja meg akkor még gyorsan átfutom a használtautós cikkeket a totalcaron mert fél éve autót tervezek venni.... sorolhatnám.

    Folytatás...

    doeeg 6 napja 1

  • Okosabban kéne élni, annyit mondhatok

    Persze nem is az okosabban a jó szó, talán inkább tudatosabban, az ösztönöket legyőzve.

    Miről is van szó?

    Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki került olyan helyzetbe, amikor nagyobb változás történt az életében, vagy új helyzetekben találta magát (pl. általános iskola->középiskola, középiskola->egyetem, új munkahely, új partner), hogy "na most megmutatom".

    Megmutatom, hogy nem én leszek az új osztály geekje. Hogy visszafogom magam az "ami a szívemen, az a számon" félig-meddig humoros beszólásokkal, amikkel igazából nem akarok rosszat, de valahogy mindig rosszul sülnek el. Hogy ha segítség kell, akkor merek kérni, és viszonzom is, de nem mártírkodom. Hogy ha fejlődnöm kell, akkor nem panaszkodom, hanem megteszem azt, ami ehhez szükséges. Megmutatom, hogy ha határozottan kell fellépni, akkor nem csuklik el a hangom és kezdek el dadogni, és sosem mondom azt, hogy "nekem mindegy". Keresem mások társaságát, és nem utasítom el, ha közelednek felém.

    Aztán valahogy mindig az történik, hogy előtör belőlem az, aki vagyok, és rövid úton kiütéssel legyőzi azt, aki lenni akarok. Képtelen vagyok kitörni a komfortzónámból, és legyőzni az évtizedes beidegződéseket.

    Folytatás...

    doeeg 3 hete 18

  • Miért nem védekezünk?

    "Milyen szép színed van", dícsértek meg valamelyik nap. Közben én tudtam: ez annak az ára, hogy kétszer elég durván leégtem már idén, meg is említettem, hogy nem kistehén nyalta fel rám ezt a "szép" színt. A reakció: "Na és, jól néz ki, nem?"

    A karom, és a félkopasz fejem azóta is hámlik egy kicsit. Mivel az első (komolyabb leégést okozó) alkalommal szandálban voltam, a lábfejemre konkrétan két barna négyzet sült, ahol a csatok nem fedték :DDD

    A lényeg, hogy azt veszem észre az ismerősi körben, (persze ez minősítheti az ismerősi köröm, illetve engem is, hiszen én választom meg az ismerősöket, barátokat.. nem tudom, milyen arányban gondolkoznak így az emberek) hogy úgy általában, a megelőzésre nem sok figyelmet fordítanak az emberek, a bajt megelőzni b*ziknak való, és velünk úgyse történhet meg semmi rossz.

    Tavaly felújítottunk, így millió példát tudok hozni:
    - a parketta alatt valami porhanyós farostlemez volt, nem számítva a 30 évnyi szobamocskot, ami lerakódott közé. Amikor felszedtük az egészet, repült mindenfelé a finom por. Maszk nem volt rajtunk, minek az, fölösleges, gyorsan végzünk, egy normális maszk drága, stb.. Szerencsére ez inkább szerves anyag(nak tűnt), de gondolom, nem növelte meg a tüdőnk élettartamát.

    Folytatás...

    doeeg 2 hónapja 21

  • Fidget

    Tegnap az utam egy gyerekrendezvény mellett vitt el, és 10 méteren 4-5 fingörszpringör (© Sebestyén Balázs) dobozt számoltam meg, széttépve, szétdobálva, valamint nyilván minden gyerek ezekkel a b*szokkal szórakozott (gondolom elérte a célját, hogy egyébként valami galériát látogattak csoportosan).

    Értem én, hogy ma már mindenki ADIHADI, autista, meg diszlexiás meg nem tudom még milyen divatok vannak mostanában (irónia on!), de 20 éve ezt úgy hívták, hogy "maradjálnyugodtanas*ggedenkisfiammer'felképellek".

    Persze a mai világban már minden pillanatban kell valami impulzus, hogy egy percre se maradjon az ember gyereke ingerszegény környezetben, talán egy hajszálnyival ez még jobb is, mintha a facebookot nyomkodná, de érdekes módon már a kollégák is kitalálták, hogy nem tudnak meglenni a fidget cubeok nélkül, pedig eddig hót csendben és nyugalomban is tudtak koncentrálni a munkára...

    Persze lehet, hogy ha kipróbálnám, én se akarnám letenni :DDD

    doeeg 2 hónapja 55

  • Budapest - Füredi úti lakótelepről valaki?

    Ha valaki Bp. XIV. Füredi út - Vezér utca - Örs környéki, és/vagy bárhol máshol a négy lépcsőházas, 10 emeletes, liftes, szintenként 2x49m2 és 2x68m2-es lakásokkal rendelkező panelban lakik, írjon egy hsz-t / privit légyszi :) Nagyszabású szociológiai kísérletet szeretnék végezni.

    Ilyenekre gondolok.

    doeeg 3 hónapja 4

  • Ha nagy leszek, fotográfus és fotótermék-kereskedő leszek

    Vágjunk bele! 30 éves koromra megjött elment sose volt eszem, így elkezdtem a fotós OKJ-s képzést. Hogy miért ezt? Miért pont most? Fogalmam sincs. Bár mióta fotózgatok, túl vagyok már ~30.000 képen (aki hivatásszerűen csinálja pl. az esküvőfotózást, valószínűleg most annyit mond, "Én is, minden szezonban. Kétszer."), valószínűleg a kedves olvasó sem futott még össze egy képemmel sem, és ez nem véletlen.

    Talán arra gondoltam, a különböző képértékelő oldalak, fórumok, FB-csoportok tele vannak olyan képekkel, amit én is bármikor elkészítenék, csak az kellene hozzá hogy felemeljem a s*ggem, és majd ez a lesz a motiváció ehhez? Vagy már most is vannak olyan képeim, amire ha ráeresztenék egy HDR effektet, máris ezerkéccá' lájkot kapna ezeken a helyeken?

    Megirigyeltem, hogy ismerősök esküvői-, baba-, termék-, kiskutyafüle-fotósai szinte semmi munkával mekkora összegeket akasztanak le, alulexponált, rosszul komponált, zajos, bemozdult képekkel? Túl sok szabadidőm és pénzem van a család, a barátok, a falmászás, a makettezés, és a gitározás mellett? Reménykedek, hogy majd eldobhatom a napi melómat, hogy azt csináljam, ami a hobbim, és még meg is élek belőle? Meg akarom mutatni, hogy namajdén jól, szépen, számlával, becsületesen, kedvesen, profin stb. fogom csinálni?

    Folytatás...

    doeeg 3 hónapja 7

  • Nirvana

    A hétvégén volt 25 éves a Nirvana Nevermind albuma. Öt éves voltam, amikor kijött, nyolc éves koromban már nem létezett a zenekar. Nekem persze akkor még fogalmam sem volt ezekről a dolgokról.

    "Tekerd vissza az elejére, Zsolti" - 2000 tavaszán, az életbe éppen belekóstoló, dacos tinédzserként hallottam egy cimborámnál egy számot, ami valahogy azonnal megfogott. Újra meghallgattuk. Aztán újra. Smells like teen spirit. Ilyen hülye címet hogy lehet adni egy számnak? De mindegy, jó ordibálós zene, mostantól ezt fogjuk hallgatni. Ennyibe került, hogy a Nirvana magával ragadjon. Ekkor még nem tudtam, hogy 10 évvel ezelőtt pármillió emberrel ugyanez történt. És nem csak az ordibálás miatt, szinte azonnal éreztem.

    Már az elején sem tudtam úgy tekinteni rájuk, mint ahogy sokan aposztrofálják őket: egy négyakkordos pop-rock zenekar, akit Kurt visz a hátán. Dave tehetsége és kreativitása, Krist dögös basszusjátéka és beszólásai hozzátartoztak a zenekarhoz, rengeteg felvételen csereberéltek hangszereket, Dave-nek saját felvételei is készültek egy-egy stúdióban két Nirvana szám között (lásd még Foo Fighters, ez is megérne egy misét). Hogy ezekre rájöjjek, egy dolognak volt nagy szerepe: az internetnek - itt találtam rá a bootlegekre, a kiadatlan számokra, és a koncertvideókra.

    Folytatás...

    doeeg 10 hónapja 5

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.