Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Feltevés

  Poros gondolatok a legfelső polcon
  Eléri őket még valaha a megpúposodott óriás?
  Eszmék összegyűrten, a sarokba hajítva.
  Vajon valaha volt értelműk?
  Vagy mind mese és ámítás?
  Komplett világot rak zsebbe az egy arc…
  A törtek egésznek vélik magukat,
  Végtelen ódákat zengnek a némák,
  A süket ámulva hallgatják minden szavukat.

  De ki lennék én?

  A kéz, mely nyújtózik a magasba?
  Ki megpróbált hinni az összegyűrt szavakban.

  Nem…

  Én a polcon vagyok,
  ,S részeim a sarokba hajított eszmedarabok...

  Borify Péter 15 éve 4

• Érzéseim

  Gyertyáim

  Már csak egy gyertya ég,
  Az utolsó mécses.
  Ha ez a láng is kialszik,
  Nem lesz értelme semminek,
  Se kezdetnek, se végnek.

  A Bizalom tüze pislákol fáradtan,
  Fénye egyre erősödik,
  Hisz szélcsend van,
  És ekkor a Remény lángja is fellobban.

  Hol Bizalom, ott Remény,
  S a Remény Hitet szül.
  A Boldogság gyertyája nem ég már egyedül.

  Hiszem, hogy eljössz még,
  Bízom benne, hogy Te majd meggyújtod.
  Boldog vagyok, mikor megjelensz,
  Ám Te mind a négyet elfújod.

  Most sötét van, nem látok.
  A Csalódás gyújt Bennem világot,
  Mely később Haragra lobban,
  S már a Gyűlölet gyertyái égnek templomomban.

  Az Idegen

  Már nem ketten vagyunk,
  Magaddal hoztál valakit.
  Nem tudom ki lehet Ő,
  Fényes ruhája elvakít.

  Bemutatsz hát, s én nevem mondom,
  Majd Ő az övét, de azt oly halkan.
  Értetlenül nézek Reá,
  S Ő közelebb húz, hogy meghalljam.

  Rám mosolyog,
  S hirtelen minden ragyog.
  Majd a fülembe súgja:
  Én a BOLDOGSÁG vagyok.

  (Köszönöm Neked a sok hármasban töltött napot! )

  Borify Péter 15 éve 6

• Gondolatok

  Nincs összefüggés,
  Ám valahol minden szál összefut.
  Zűrzavar jár táncot
  elmém kihalt végtelenjében.
  Mégis csend van.
  A legzajosabb csend,
  Mit üvölt a semmi.
  Tátongó űrben
  Hallgat a minden,
  Benne cikáznak maghasadt egészek,
  Melyek sodródó darabjai
  Kétségbeesve kiáltanak egymásért,
  Majd egy másik pillanatban félrelökik egymást.
  Minden gondolatom nyaka felett Demoklész kardja lebeg,

  Különös,...mintha nem lenne arcom,
  tükör gyanánt felemelem magamba fojtott hangom.
  Hullámzó képek közt, eltorzult hangok zajában
  szoborként dermedek dimenziók hadában.
  Vagy én lennék a hullám? S körülöttem minden stabil, egész?
  Vajon csak agyam által szült illúzió a falakból áradó nevetés?
  Gyorsan váltó képek,
  szemem követni sem bírja.
  Tényleg látom őket?
  Vagy csak elmém diavetítője írja?
  Lehet, hogy téveszme
  minden feltevés, mit gondolok.
  Lehet, hogy én is csak
  egy kivetített kép vagyok.

  Borify Péter 15 éve 15

• Mit ér?

  Mit ér a nő, ha nem buja?
  Ha nincs benne vadság,
  S kellőképp csalárdság.

  Mit ér a szó, ha nem sejtelmes?
  Ha a szeretett ember tekintete nem rejtelmes?

  Mit ér a toll papír nélkül?
  S mit ér a csókom, ha Ő bele nem szédül?

  Mit ér a napsütés,
  Ha nem váltja jeges eső?
  S mit ér a Hold fénye,
  Ha nem éled bennem farkasemberi erő?

  Mit ér a fényes nappal,
  Ha nem követi a sötét éjszaka?
  Mit ér a gyilkos elme,
  Ha nem izgatja a vér szaga?

  Mit ér a hűség,
  Ha nincs izgalom?
  S mit ér a szívem
  Ha nem ismeri a fájdalom?

  Mit ér az ébredés,
  Ha nincs előtte édes álom?
  Mit ér a szabadság,
  Ha mindig ugyanazt az utat járom?

  Mit ér egy könnycsepp,
  Ha nincs kiért hulljon?
  S mit érnek a vágyaim,
  Ha hagyom, hogy valósítatlanul elmúljon?

  Mit ér a mosolyom,
  Ha nincs kivel megosszam?
  Mit ér a gondolat,
  Ha nincs kinek elmondjam?

  Mit érnek a szavak,
  Ha tettek nem kísérik?
  Mit ér a pillanat,
  Ha órákban mérik?

  Mit ér az ígéret,
  Ha soha be nem váltják?
  S mit érnek itt leírt szavaim,
  Ha nem hallják, csak látják?

  Mit ér a bizalom,
  Ha azzal vissza nem élnek?
  Mit ér a bátorság?
  Unalmas, ha nem félek!

  Folytatás...

  Borify Péter 15 éve 10

• Őrület

  Torz árnyak kíséretében,
  Néha félve tőlük,
  Néha barátságukat keresve,
  Hideg aszfalton, fáradtan megpihenve,
  Kezem nyújtva sötétség urának...

  AKAROM!

  Akarom, hogy jöjjön a gonosz!
  Adja nekem minden bizalmát!
  Keresse bennem a legmocskosabb érzést,
  Mely kipusztít minden jót, mely körülöttem születik!

  Hallja a sötétség véritta sikolyom,
  Angyali mosollyal gyógyítson a sátán,
  Ördögi kacajával űzzön gúnyt belőlem a legfényesebb angyal!

  EZT AKAROM!

  Elveszteni a realitást jó és rossz közt.
  Hogy legyek én a fény és a sötétség szerelmének gyümölcse!

  Legyek egy elmosódott írás,
  Mit senki nem tud betűzni,
  Egy enigma,
  Mit csak másik énem fejt meg!

  Vagy tán magamat sem akarom ismerni?
  Lényem érzéseim, s gondolataim labirintusa.
  Nincs kiút, hiába keresem, kutatom folytonosan a válaszokat.

  NINCSENEK!

  A kérdések száma egyre nő.
  Napról napra több a kérdőjel.

  FÉLEK.

  Az őrület határán állok.

  SEGÍTSETEK!

  Nem kérem, hogy küldjetek el, csak hagyjatok elmenni!
  Nem kérem, hogy adjatok kezembe kést, csak a pengét ne vegyétek el!
  NE SIRASSATOK!

  Békében akarok nyugodni!
  Nem kell a bűntudat!

  Folytatás...

  Borify Péter 15 éve 12

• Észvesztő-útvesztő

  Könnyezem...Esik.
  Lépteimet démonok lesik.
  Siratnak az angyalok,
  Az óramutató visszafele andalog,
  A megváltás rögös útján ballagok.
  Meg kell tán bánjam minden bűnöm?
  Csak így lehetek boldog-e sablonizált földön?
  Mi az a boldogság? Ti találtátok ki.
  A nevetés valakinek már rég unott holmi.
  A szenvedés boldogít, keresem a magányt,
  Már nem akarok megfejteni minden ködös talányt.
  Sok gondolat elvezet az őrület kertjébe,
  Fáradt vagyok,
  Már nem akarok belelátni a szenvedők lelkébe.
  Nem akarom érezni nektek épp most mi fáj,
  Felkavar, pogány lelkem fuldoklón zilál.
  Vigye el a tornádó a színpadot min éltek!
  Lépjen tükör elé meztelen lelketek, ha a jelmezek elégtek!
  Ha lelketek néma, vágjátok ki nyelvetek!
  S szemetek ne lásson nem érzett képeket!
  Testetek csak teher, a lényetek bilincse,
  Bűneitek mocsara valós énetek kilincse.
  Mártózzunk meg együtt vétkeink szennyébe!
  S, ha nem nyel el, majd elsodor megváltásunk medrébe.
  Marionettbábuk!
  Többé ne függjetek irányító féltől!
  Mentsétek meg dróton táncoló lényetek
  Önkényesen rángató kéztől!
  Ha csapdába estetek,
  Rágjátok le üszkösödő lábatok!
  S nyissátok ki
  Születéskor elfeledett szárnyatok!

  Borify Péter 15 éve 0

• Az Ígéret Balladája

  A fiú a síneken

  Volt egy fiú, ki várt Reám,
  Azon a végzetes nyári éjszakán.
  Hitte, hogy feladom eddigi életem,
  S találkozom vele éjjel a síneken.
  Akartam én menni, Isten lássa lelkem!
  Hisz tizenkilenc évig folyton őt kerestem.
  Eltévedtem közben, s észre se vettem,
  Más karjába voltam, pedig ott volt mellettem.
  Hűtlenné tett egy délután,
  Mikor elmondta, mit érez,
  S én csak néztem Rá oly bután,
  Mint aki akkor is ért, ha nem kérdez.
  Nem kérdeztem semmit, és választ sem vártam,
  Minden adott csókjával bolond szívébe láttam.
  Minden olyan ködös volt,
  Mégis kristálytiszta,
  S ő minden lélegzetvételem szerelemmel itta.
  Kérte, hogy szökjünk el,
  Hagyjunk mindent hátra,
  Miénk a végtelen,
  Szaladjunk bele együtt a világba!
  Magamban sem bíztam,
  Miért hittem volna benne?
  Minden férfi hazudik
  Játszva és nevetve.
  Nem akartam letörni,
  Hisz vidám volt és lelkes,
  Oly jó volt látni nevetni,
  Ki szívemnek oly kedves.
  Tétováztam legbelül,
  Mégis rögtön igent mondtam.
  A gondolat megrémített,
  Vajon helyes döntést hoztam?
  Hazug szót szült ajkam,
  Ő mégis hitt Nekem.
  Bizalommal, fájó hittel
  Szorította két kezem.
  Szövetséget kötöttünk,
  Ha éjfélt üt az óra,
  Itt hagyunk mindent mögöttünk,
  S legyintünk marasztaló szóra.
  Közös életünk kezdete
  A hármas számú vágány,

  Folytatás...

  Borify Péter 15 éve 9

• Felelőtlen kívánság

  Fájt minden! Minden gondolat, minden kimondott és ki nem mondott szó egyaránt.
  Ajkam haldokló sóhajt hallatott, halálhörgő lelkem kétségbeesett sóhaját.

  Fáradt voltam. Nehezemre esett minden mozdulat, minden lélegzetvétel.
  Beteg vágyaim foglyaként küzdöttem kínzó álmokkal, gyötrő ébrenléttel.

  Meg akartam szűnni létezni a fájdalom életében,
  Hogy elfeledett halottjaként még síromat se látogassa!

  Nem akartam érezni semmit!
  El akartam felejteni a múltat, s nem érdekelt mit hozhat a jövő.

  Ám, hogy eltemessen, le kellett mondanom a boldogság és nevetés ajándékáról.
  Megtettem.

  Nincs bennem se düh, se harag, se félelem, se öröm, se bánat.
  Nem tudok különbséget tenni jó és rossz között.

  Lelkem az ő temetőjében a többi hitehagyott lelke közt nyugszik.
  Síromat nem látogatja senki.

  Üres vagyok...Én akartam.....
  Mégis most az fáj a legjobban, hogy nem érzek semmit!

  Borify Péter 15 éve 43

• Érzések

  Leírt sóhaj

  Mi által születik nem tudom,
  De bár lennék én az oly gyakran leírt sóhaj ajkadon!
  Vagy bár lennék egy könnycsepp, mely lecsordul arcodon,
  Vagy lennék könnyű szellő, mely simogat nyári alkonyon!
  Bár lennék olyan apró, hogy berakj a zsebedbe,
  Vagy lennék egy tükör, hogy lássam magam a szemedbe!

  Függőség

  Egy lény vagyok, akit te teremtettél.
  Mint védtelen gyermeket a nagyvilágba tereltél.
  Ez a lény most magányos, szenved,
  Csak egyet kér tőled: Kegyelemből öld meg!

  Borify Péter 15 éve 16

• Így szeretlek

  Mondd, túl sokat szeretnék?
  Nem lenne elég, ha a szerelmed lehetnék!
  A barátod akarok lenni,
  A múzsád, a növendéked,
  A bizalmasod, a gyóntatód,
  S óvó menedéked!
  A cinkosod, az ellenséged,
  A leghűbb rabszolgád,
  A jutalmad, a büntetésed,
  S mámoros éjen a szajhád!
  Akarom, hogy megalázz
  És magasztalj az egekig!
  S csókomtól ess révületbe
  Óráknak tűnő percekig!
  Háborúnkban csak Te sebezz, s Te csak tőlem sebesülj,
  Akarom, hogy előlem csak énhozzám menekülj!

  Borify Péter 15 éve 15

• A Mesemondó

  Napórával mért égi percek
  Hanyatló csillagok porába vesztek.
  A valóság súlyától a tejút is reszket.
  Nem Neked való,el kell,hogy engedd!

  A Hold fényébe mártsd most a tollad!
  Ha e tintával írsz szebb lesz a holnap.
  Könyved betüi szivárványként ragyognak,
  Mit kötelező olvasmányként angyalok lapoznak.

  Aranyló soraidból a tündérek idéznek,
  Ne félj majd attól,hogy a felnőttek lenéznek,
  Hisz oly dolgokról regélsz,mit akárki nem érthet,
  Gyermeki szív ad otthont minden csodás mesédnek.

  Borify Péter 15 éve 16

• Reál?

  Oly furcsán néztek,
  Vagy én látok másképp?
  Hozzám beszéltek?
  Vagy én hallok mást épp?

  Jelen vagyok-e itt most?
  Ez a kétely, ami széttép.
  Sablonszerű lényem
  Ezer darabra hull szét.

  Ösztöneim nélkül
  Gondolataim elbuknak,
  Létezésem hiányában
  Az oxigén is megfullad.

  Ha nem iszom,
  Még a víz is kiszárad.
  Hasztalan perceimnél
  Az óramutatók megállnak.

  Bennem téved el a labirintus,
  Bennem bújik el a menedék,
  Az én szavamra táncol a ritmus,
  Nálam a teli pohár üres még.

  Én lennék a tűz,
  Mely a parazsat szítja,
  Vagy az ajtó,
  Ami a kilincset nyitja.

  Én lennék a papír,
  Mit betűkre írnak,
  Vagy a felnőtt,
  Kit egy gyermekre bíznak.

  Magába szippant a reál,
  Az igaz, s a való,
  Melynek örvényében
  Én vagyok a fikció.

  Borify Péter 15 éve 13

• Döntésképtelen

  

  Eredeti állapotom a szőke
  Gyege átalakítás után íme barna
  Segítsetek dönteni
  Bemerjem festetni?
  Nagyon nehéz lenne visszaszőkíteni,ha megbánnám.
  Nagyon váltani akarok

  Borify Péter 15 éve 421