Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Szabadkígyósi kastélyparkban

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 6

• Vasárnapi séta

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 5

• A lét elviselhetetlen magányossága

  

  

  

  

  

  

  

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 12

• Létezik szabad akarat?

  Akárhogy is nézem, nincs szabad akaratunk.

  Kiegészítés: Ne keverjük a szabadsághoz való jogot a szabad akarattal. Sose korlátoznám az egyéni felfedező kedvet és törekvéseket. Nagyon is szükségünk van rá, hogy minden ember egyéni vérmérséklete alapján szabadon beteljesíthesse sorsát. Ha törekvései nem éppen más emberek ellen irányulnak. Élni és élni hagyni.

  A szabad akarat és a tudat témája nálam kéz a kézben jár. Tiniként gondolkoztam el először mélyebben önmagamon, hogy ki vagyok Én? Nagyon érdekes volt rájönnöm, hogy az agyam ügyesen megtréfál és tulajdonképpen nem létezem, egy fecsegő-cselekvő illúzió a tudat és ha illúzió a tudat, a szabad akarat sem lehet más mint érzékcsalódás, ami elengedhetetlen a normális élethez, hogy az ember be tudja tölteni biológiai és társadalmi szerepeit.

  Az agy mint pontatlan észlelő szintén elgondolkoztatott, hogy mennyire bízhatok meg az információ-feldolgozásában. Jó, ezt gyorsan lezártam magamban, amíg képes vagyok a létfenntartást megoldani, tehát például nem sétálok bele egy erdőtűzbe, hogy egy szélsőséges példával éljek, addig jó.

  És nincs isten, mert nekem egyértelmű, hogy igen mély és komoly egzisztenciális szorongásunkat a világ erői kapcsán ezzel a kedves mesealakkal enyhítjük. Olyan jelentéktelen kis lények vagyunk, hogy elképesztő.
  A paranormális jelenségek sem mások mint az agy érzékcsalódásai.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 65

• Örömeim

  Az örömökről írni kínosabb mint a fájdalmakról. Egyszerűen a panaszkodás nemzeti sport, aki boldog, gyanús és nagyképű és kussoljon. Pedig nekem is vannak örömeim. Összeválogattam pár képet, amik megmutatnak valamit az életem napos oldaláról. Nem, nem fogok részletesen írni, mert nincs mit feldolgoznom a jón. Egyszerűen megélem a kellemes perceket, viszont a traumáktól ideje lenne megszabadulnom. A "hisztim" ellenére például sikeresen legyőztem az ember egyik legnagyobb félelmét, a rettegést a nyilvános megszólalástól. Kedvenc témáimban ügyes és lelkes előadó vagyok. Ezt ki nem néznéd belőlem, hogy mennyire rutinosan lököm a szót és adom át a tudást, amit az évek során felhalmoztam. Egyébként az embert sosem ismerjük meg teljesen, szerintem csak 10%-át látjuk a másiknak. Ti is csak töredékét érzékelitek a személyiségemnek. És ezzel nincs semmi baj. Leírtam sokszor, itt a Logouton a személyes blogom van, és fáradt gőz kiengedésére használom. Közben van egy több mint kétezer bejegyzéses szakmai blogom, amihez szerkesztettem öt online magazin számot is, van videócsatornám, írtam pár regényt és ha nem lennék lusta író jóval több regényem lehetne, de magának író, saját magát szórakoztató primadonna vagyok. Ügyes hobbi fotós vagyok. Szívesen megyek a témák után és szakmám miatt is sok időt töltök szabad ég alatt. Egyelőre ennyi.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 13

• Nők napjára, a nevenincs probléma

  Holnap van a nemzetközi nőnap és emberi lényként mindig is irritált, amikor a nemem alapján próbáltak szerepet rám osztani és kényszerpályára állítani. Nem. Sose éreztem magaménak a hagyományos női szerepet! Annyiféle út van, amit a nő is bejárhat és a férfiaknak sem kéne megnyomorodniuk, mert elhiszik, hogy nekik muszáj könyörtelen mácsóknak lenniük. Emberek vagyunk, bonyolultak, ezerféle vággyal és esendők. Őrültség kényszeríteni a másikat olyasmire, amitől idegenkedik. Egyáltalán egyesek honnan veszik az isteni jogot, hogy beleszóljanak mások életébe?! Ez olyasféle arrogancia és ostobaság, amitől pár másodperc alatt felforr az agyvizem. Én megnyomorodtam, mert megpróbáltam igazodni a vélt elvárásokhoz. Aki kényszeríteni próbált, rég elfelejtette, hogy mit művelt velem. Egyedül cipelem a traumáimat. Azonban tanultam a hibámból és erős önvédelmet alakítottam ki. Olyan szintű arcba robbanást kapna tőlem az okoskodó, hogy kómába zuhanna. Kölcsönkenyér visszajár. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Nem vagyok bosszúálló alkat, de felnőttként irritáló ostobaságokra határozott nemmel reagálok. Szerencsémre senki se olyan vakmerő, hogy hülyeségekkel traktáljon. Szemem villanása elégséges elnémítani a másikat. Oh, de milyen hosszú út volt, mire eljutottam a felismerésekig! Az elsők közt voltak.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 47

• Lepény és Ottó

  Megjegyzés a cikkhez: Ki mire használja a személyi tenyérszámítógépét? Mert 2010 óta a mobilok nem telefonok, hanem egyre erősebb zsebkomputerek. És egy gyerekkori álmom megtestesülései. Ezért nekem egy fapados phablet se unalmas valami, hanem a technika gyöngyszeme és hitetlenkedve csodálom, hogy mire képes. Gyerekként pont ilyen eszközről álmodtam és álmomban a párnám alá rejtettem, hogy majd ott ébredéskor megtalálom. Nem volt ott. De sok-sok évvel később, amikor megvettem használtan a Sony Ericsson P800-ast... Oh, yes! Azóta pedig a PDA-mobil hibridek szinte megsemmisítő csapást mértek a hagyományos kialakítású telefonokra és tömegcikkeké váltak.

  

  Nokia 2.1 és Motorola E7 Power, vagyis Lepény és Ottó, előd és utód. Vicces tény, de a 2.1 még mindig használatban van, mert kicsit jobb a hangminősége mint Ottónak, aki egyébként szinte mindenben jobb nála. Jelentős különbség van 1/8GB és 4/64GB között az utóbbi javára. A Nokián jelenleg csak negyven alkalmazás van, zömmel a Google appok, de ezeknek is a jelentős része ki van kapcsolva. Ha felhúzom a menüt, 20 ikon látszódik. Mire használom? Kihangosítva videónézésre vagy zenehallgatásra, utóbbit fülessel is; ébresztés; hangrögzítés; PDF olvasás; a Google appok közül: Chrome, naptár, Google Go.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 1

• III. világháború

  Hogy ennek a szarságnak pont a születésnapomon kellett magasabb fokozatra kapcsolnia. A Kína-Orosz-Irán tengely beakaszt az egész világnak. Egyébként a hideg szakasza a háborúnak a technológiai és gazdasági fronton évek óta tart. Vártam már, hogy konkrétabban is erőt fitogtasson a keleti fél. Hát, ráfaragtunk. Hogy a fajunk sosem tanul a múlt hibáiból, pedig a 20. század tele tanulságos borzalmakkal.

  Inkább abszurd humorba temetem iszonyatomat...

  Algieba 2 éve 22

• Tavaszra várva

  

  Vasárnap a szeles-napos időben sétáltam egy nagyot a városban, nyolc kilométert mentem. Szeretek sétálni, kiszellőztetni a fejem, átmozgatni az izmaimat és oxigénnel feltölteni a sejtjeimet. Jól is esett a mozgás. Az egyik barkácsáruházban megvettem a szezon első hajtatott, virágzó jácintját és a panelházak kis díszkertjeiben tavaszi virágokat keresgéltem.

  

  Felmentem a lakótelepnél a gyalogos felüljáróra. A szél egyből átfújt. Lőttem két képet. Az árnyékomnak a "Fantomlét" címet adtam, mikor elmentettem egy kis szerkesztés után. A legnagyobb fájdalmam, hogy a tehetségemet kihasználatlanul a sírba viszem magammal. Fullasztó a semmiben vergődni. Haszontalannak érzem magam, miközben ugyanúgy kitartóan viszem a projektjeimet. Közben esténként a párnára szorítva arcomat zokogok.

  

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 2

• Búcsú

  Eastman

  Algieba 2 éve 1

• Téli projektem

  

  Kitakartam a polgári nevem, mert bár nem titkolom a személyazonosságomat, de direktbe nem akarom leleplezni magam. A Logout-on őrzöm a régi netes idők avatáros romantikáját. Ah, az ősidők. Amikor még én is fiatal voltam.
  A bohém életöröm 2002 januárjában szórakoztató történetmesélős álom formájában feltört az elmém mélyéből. A saját nevetésemre ébredtem fel. Igen, a történet főszereplője az életet jeleníti meg. Milyen érdekes, hogy húsz évvel később, a 2021. november 5-én látott másik mágus figura viszont a halált.
  Most egyszerre két sztori fut a fejemben, miközben a valós életemet is menedzselem és takarítom ki az elmémből a múlt salakját. Hah. A tél a rendrakás időszaka. Idén aztán maximumon pörgök. Tavaszra hulla fáradt leszek. Majd a napforduló új életre kelt. Addig meló ezerrel.
  Egyébként nagyon nehéz élvezetesen felolvasni. A harmadik fejezet feladta a leckét, két hasonlóan nagy termetű, ötvenes fickó beszélget benne, és közben a leíró részek. Gyakorlatilag fél percenként kell hangot váltanom! Meg tudom csinálni, gyakoroltam, de majd mikor felolvasom, guvadni fog a szemem és feszülni/sírni a gégém. Azonban a bennem élő előadóművész remekül szórakozik. Oké. Megcsinálom. Tizennyolc fejezetből áll az első rész.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 6

• Fenséges és katartikus

  Télen a meséimet gondozom. Tizenöt év után, amiből tizenegyet ismeretterjesztéssel töltöttem, teret adok a bennem élő írónak is. Jó érzés visszahozni húszas éveim lelkesültségét, amikor megrészegített az alkotás. Jó látni a sosem volt életeket, amint ugyanolyan elevenséggel jönnek-mennek a fejemben mint a 2000 éves elején. Karnevál van az elmémben november óta. Buli. Kreatív örömtánc. Meddig bírom? Ameddig csak tudom táplálom az alkotás tüzét, mert segít kilépni a valóságból. Hőlégballonban utazom, és alattam sosem volt tájak, világok, felettem olyan égbolt, amit csak én látok, és tetszik a látvány. És ott vannak ők, a sosem volt életek. Csodálatos megélni az érzéseiket és nemcsak látni őket, hanem ott lenni velük jóban-rosszban. Potyognak a könnyeim, és nevetek. Imádom, hogy kreatív agyam van és képes a megjelenítésre és átélésre.

  A zene illusztráció. Akad egy-két "epic music" dal, ami tökéletesen illik az éppen írt sztorihoz. A linkelt dal fejbe kólintott és odarepített a két főszereplőhöz. Kell egy marék zsepi. Ömlenek a könnyeim és mosolygok.

  Algieba 2 éve 0

• A történetmesélésről

  Írni könnyű, jól írni nehéz

  Az élet igazságtalan, kegyetlen és nehéz. Tele van konfliktusokkal, amik legtöbbször sosem rendeződnek. Ezért ősi igényünk történetmeséléssel uralni a valóságot, feldolgozni a traumákat, megélni a sikert. A jó történetek erőt adnak, tanítanak szórakoztatva minket.
  Ezer évek óta mesélünk egymásnak. Általános iskolában biztosan hallottál a három irodalmi műnemről, a líráról, drámáról és epikáról. Az Iliász biztosan ismerős neked. Íróként az epikával foglalkozom. Regényeket írok. Hogyan kezdődött? Ahogy mindenkinél. A kedvenc mesémet folytattam tovább, a Békakirályfit. Aztán később egy sci-fi regényt feldolgozó képregény utolsó egész oldalas rajza gyújtotta be az írói műhelyemben a kohót, a főhős a karjában tartotta a hősnőt. Fellobbant a teremtés tüze, az alkotás vágya, és megjelent az első művészi énem, az író.
  Fontos, hogy az író előbb olvasó! Hétévesen tanultam meg olvasni, és harminc éves koromig heti egy könyvet olvastam el, vagyis huszonhárom év alatt cirka 1000 kötetet. Az olvasás meglepően hasznos. Egyik pozitív hozadéka, hogy képessé tett a folyamatos és gördülékeny beszédre, amihez alap, hogy tudok összeszedetten gondolkozni! Ez is az olvasásnak köszönhető. Jó tanácsom, kérlek, fogadd meg, olvass!
  Lektűrt, klasszikusokat és ismeretterjesztő irodalmat vegyesen.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 12

• Elcseszett személyiség

  Negyvenen túl rég oda-vissza kielemeztem a múltamat, és semmi más nem maradt utána mint mély bánat, de olyan mély, hogy elég csak picikét visszatekintenem a "boldog gyermekkoromra" és feltör a zokogás. Az életem a traumáimnak "köszönhetően" 25 éves korom után indult be igazán. Teljesen kimaradtak a barátságok, kamasz szerelmek, és még sok minden más. Vonszoltam magam. Mostanra sok munka árán elértem egy szintre, kreatív-alkotó életet élek. Lásd fotóválogatásaim. Ahonnan indultam, ahhoz mérten kicsattanó boldogság a jelenem. Azonban a lelki bokaficamom egy életen át elkísér. Igen, elcseszett személyiség vagyok, de nem magamnak köszönhetem a kék-zöld foltjaimat.
  Ismét félreértesz, a teljes képet látom és a bántalmazóm kapcsán is mély bánat van bennem. Bárcsak másként történtek volna a dolgok! Ez a kívánságom, ami nem teljesülhet. És máris potyognak a könnyeim.
  Leírok egy esetet, ami teljesen átlagos családi életkép kies hazánkban a jelenben is.
  Jó lenne, ha mentális betegek nem alapítanának családot, vagy családalapítás előtt szakember segítségét kérnék! Én okultam anyám hibájából és nem szabadítottam rá az utódomra az örökölt mintát, vagyis nincsenek gyerekeim. Nem mentem férjhez. És ezzel tettem a lehető legjobbat. Az elcseszett személyiségem nem készített önmagából másolatot és nem veri el a port rajta a saját elbaszottságáért és így tovább.
  Tehát a régi emlék.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 12

• Egy életem van

  

  2019. december 5-én láthattam életemben először az óceánt. Képzeletemben sokszor álltam a partján. Filmekben is láttam számtalanszor. Azonban élőben szembesülni a nagy vízzel, a határtalanság illúziójával, hallani a hullámok hangját, érezni az illatát, a szelet az arcomon, megrendítő élmény volt. Életemben először döbbentem rá az élet valódi kiterjedésére. Magyarország egy reménytelenségbe temetkezett zárvány. Hamisság hona. Kiszabadulva a rabságból és meglátva a valóságot, megkönnyebbülés és nyújtózkodó életigenlés tört fel belőlem. Potyogtak a könnyeim, mert gyönyörű az óceán és fenséges az élet. Sose fogok betelni a nagy víz látványával.
  Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe.

  Folytatás...

  Algieba 2 éve 32