2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Esti mese a férges puliról

    A gazdátlan puli az akácfa árnyékában hevert eldobott fekete rongyként. Bögöly szállt rá, majd csípés helyett elrepült. Alig volt vér a kiszipolyozott testben. A bordák csontos sora és felpüffedt has alapján akár ha dög lett volna a szebb napokat sosem látott jószág. Azonban egyszer csak felvinnyogott, ősi kétségbeesés sarkalta, hogy segítséget kérjen. Jó szándékú állatvédő talált rá, idegen nyelven beszélt hozzá és adott neki enni-inni. A puli kiéhezve falta fel az ennivalót és ivott, amennyi csak belefért. Hálás volt. Egyet-kettőt sepert a farkával. Aztán visszadőlt a földre, remélve, hogy az étel végre felerősíti és ismét tud a rónán szaladni a gulya után. Nem tudta, ahogy az állatvédő sem vette észre, hogy a puli testében miféle dáridó zajlik.
    A bélférgek régóta megvoltak győződve róla, hogy ők a teremtő legtökéletesebb és legkiváltságosabb teremtményei, hiszen nagyszerű életük van, semmire sincs gondjuk. És ismét miféle manna hullott rájuk. Dőzsöltek abból, amit a puli kapott. A főféreg, négy méter a hossza, kegyúrként pöffeszkedve kijelölte a májat szentélynek, hogy ott hódoljanak a teremtőnek, aki így felvitte a dolgukat. Aztán a nemzeti vagyonkezelő katalógusát odaadta a férgeinek, hogy válogassanak kedvükre, ki melyik bélszakaszt szeretné magának. Urak voltak, na, az ég is így akarta. Aztán sanda gyanútól vezérelve a főféreg kijelentette, hogy az utálatos bolhák gyengítik a pulit. Ideje harcba vonulni ellenük.

    Folytatás...

    Algieba 4 éve 7

  • Az egyik hazugság

    Az ember társas lény, a csoport tagok együttműködése emelte ki az állatvilágból. Ez nagyon szép és igaz is, de a valóság, hogy rohadtul egyedül vagyunk. Legalább is az én alapélményem, ha csak rágondolok több tucat emlékkép villan be, hogy egyedül vagyok. A közösségi oldalak hazugsága a sok ismerős. Senki se ismer igazán és én se ismerek senkit igazán. Vetített képek vagyunk egymás számára. Üres az ölelés is. Lehet, hogy bennem van a hiba. Fura voltam gyereknek is, de népes generáció tagjaként senkit se érdekelt, hogy a kölkök közt ott egy idióta is. Elfértem. És megtanultam elviselni az alapélményt, hogy egyedül vagyok. Nem valami szórakoztató újra és újra szembenézni mindennel tök egyedül, de elég jól bírom, ha még negyvenen túl is életben vagyok. A japán rajzfilmeket pont azért kedvelem, azért a kedves hazugságért, ahogy a szereplők kiállnak egymásért. Mese. A valóság kiábrándító. Mindegy. Senkit sem izgat, hogy mi van. A szenvedés is alapélmény. Az élet nem séta a gyönyörbe, hanem a gyötrelmek tárháza. Én még egészen olcsón megúsztam. Legalább ennek örülhetek. Vagy nem. Még a java hátra van.

    Algieba 4 éve 21

  • Utálom a mai napot

    Sosem köszöntem meg anyámnak, hogy világra hozott. Most sem. Bár semmi értelme nem lenne az urnafalhoz beszélni. Hibás döntést hozott, amikor az anyaságban látta a kiutat a megoldatlan lelki gondjaiból. A második gyereknél, nálam, végleg eltört benne valami. Ugyan fogait összeszorítva végig kitartott vállalása mellett, és igazi nagy családot alapított apámmal közösen, de végig érződött benne a pusztító feszültség, ami hozzájárult korai halálához. Annyira felemelő a mai nap, ahogy visszaemlékszem anyám boldogtalan vergődésére... Szóval mit is köszönjek meg? Az ő boldogtalansága az enyém lett. Nyomorult élet nyomorult folytatása vagyok. Tényleg csodás a mai nap... Egy ilyen szép napon egyszer végrehajtom magamon a megkésett abortuszt és felkötöm magam.

    Algieba 4 éve

  • Menthetetlen

    Ma fotóztam szülővárosomban az EU-s támogatási pénzből fejlesztett új parkunk közelében. Egy elhagyott, omladozó ház homlokzatára írt 2015-ös üzenet. 1000 év sem volt elég, hogy nyugativá lényegüljön át a szittya magyar nép, pedig annyira kevert genetikailag, igazi európai mix, de szellemileg... Menthetetlen.

    Algieba 4 éve 33

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.