Lassan egy év is eltelt mióta tavaly egyik pillanatról a másikra sikerült egy elég kemény kórházi kalandba keverednem egy hirtelen mutatkozó agytályog miatt. Aki érdekelnek a részletek, itt leírtam annó. Ideje számotvetni a dolgok felett.
Minden héten háború
Kezdjük a legbántóbb szakasszal. Midenképpem nagyot zuhant az egészségembe vetett bizalmam, de szerintem ez nem olyan meglepő. Minden fejfájás megrémít, hogy esetleg azt jelzi, hogy megint baj van. Ez mellett sajnos Tegretolt kell szednem, hogy az epilepsziás tüneteim ne jelentkezzenek valamint, hogy gyógyulhasson az a (remélhetőleg egyre kevésbé) szétzilált neuron hálózat, ahol a probléma sok kapcsolatot és neuront megölt vagy elrontott. A Tegretoltól picit lassú vagyok de már közel sem annyira vészesen mint fél éve, így neki mertem vágni egy teljes, szivatós mérnök infós félévnek, viszont nagyon zavaró mikor néha óra közben kezd "besűrűsödni a homlokom" és olyankor nagyon nehéz figyelni, pláne esetleg értelmesen megnyilvánulni. Bosszantó érdekesség, hogy a jobb lábam nagylábujját néha érzem néha nem. Meglepődnétek, milyen zavaró...
Amit megmentettem
A mozgásom. Aki nem tudja, hogy mi történt velem, nem igazán gyanakszik semmire. Egy gyógytornász biztosan kiszúrna 1-2 furcsaságot de szerintem a történtek előtt sem volt a legszebb mozgásom Futok, lépcsőzök és teljesen automatikusan járok. Ez azért nagy szó, mert sokáig tudatosan figyelnem kellett ezekre a dolgokra. A lépcsőzés volt talán a legnehezebben "automatizálható", de sikerült.
Mit nyertem?
Talán meglepő, de egész sok dolgot is nyertem a történtekkel. Kezdjük azzal, hogy a carbamazepine (Tegretol hatóanyaga) egy ritkának tekinthető mellékhatása jelentkezett nálam: jobb a hallásom. Nem, nem lettem "whitefül" se zenei savant viszont határozottan jobban kihallom a zenében az apró pontatlanságokat. Eddig képtelen voltam a gitárom füllel behangolni, viszont némi gyakorlással meglepő előrelépésekre lettem figyelmes. Hamarabb meghallom a hamis hangokat ha figyelek.
Érdekes tapasztalat, hogy 1-2 barátom meséte azóta, hogy amikor nehéz élethelyzetbe kerültek, sokszor az segítette őket átvészelni, hogy én sokkal rosszabb esélyekkel "főnixeset játszottam, sikerrel". Sose gondoltam volna, hogy valaha valakit motiválni fog az életem bármelyik aspektusa. Hízelgő.
Az utolsó "nyereményem", hogy ahogy elkezdett ezek után az idegrendszer és az agy érdekelni, elkezdtem a mesterséges neurális hálókkal foglalkozni, meg úgy magával a mesterséges intelligenciával. Örömmel konstatálom, hogy bár régen azt hittem, teljesen hülye leszek a témához, olyan jól megy és annyira érdekel, hogy a szakdolgozatom is 2 neuron háló lesz és azok összehasonlítása
Ja és elmúlt a migrénem
Látszódik, hogy az utolsó bekezdésbe írtam a legtöbbet. Ennek egyszerű oka van, igyekszem ezekre koncentrálni és nem sírni a történteken. Még meg kell javulnia pár dolognak a fejemben, hogy aztán teljes fokozatra kapcsolhassak, de remélhetőleg 1-2 év és minden rendben lesz
Egy barátom véleményémel zárom soraim: "Akinek jártak már a fejében, sose lesz olyan ember mint volt."