Azt hiszem, hogy aki olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a címszereplőt. Aki viszont lemaradt volna róla, az ide kattintva megismerheti imádnivaló kollégámat, aki miatt a háttérképemet lecseréltem, hogy legyen a közvetlen közelemben valaki, aki együttérez velem.
A háttérképem
Legutóbb nem említettem, hogy megkérdőjelezhető szakértelméhez rendkívüli buzgóság is társul, így szinte minden egyes apróságot bejelent a főnökségnek. Már várom a napot, hogy mikor rohan el elújságolni, hogyan és milyen nehézségek árán tudott egy csavart becsavarni. Így természetesen joggal panaszkodik minden szembejövőnek, hogy ő mennyit dolgozik. Miközben fáradságot nem kímélve sikerül feltelepítenie egy Office-t, addig én a logout blogon tudósítok a "rendszergazdáról", ezúttal a verbális megnyilvánulásai helyett a munkája gyümölcseire koncentrálva.
1.
Mivel "rendszergazdaként" nem tudhat minden olyan jelentéktelen dologról, mint például a Feladatütemező, a bekapcsolva hagyott gépek problémájára megoldást kellett találnia, elvégre nem ellenőrizheti végig az összes gépet. A megoldás a Logmein nevű távelérést biztosító szoftver képében érkezett, amivel otthonról, munkaidő után egyesével(!) kikapcsolgatta a gépeket. Néhány ismerősöm szerint, akinek ezt elmeséltem, már ez is az elmebaj határait súrolja, de ez semmi. Az igazi agybaj ezután jön.
Erről ugyanis nem szólt senkinek, se a vezetőségnek, se nekem, se a dolgozóknak. Csak akkor tudtam meg, amikor egy paranoiásabb irodista megkért, hogy nézzem már meg, vajon mit telepített a kolléga a múlt héten, mi az a kis kék ikon az óra mellett. Mint kiderült, az összes gépre feltelepítette, amihez hozzáfért: a főnök gépétől megkezdve a könyvelésen keresztül a leveleket író Mancika gépéig mindegyikre. Tehát akár a szabadnapján, otthonról is végignézhette volna ki hogyan dolgozik, milyen e-maileket olvas vagy belenézhetett volna a bizalmas iratokba úgy, hogy senki nem tud róla.
Mondanom sem kell, ez jópár embernél kiverte a biztosítékot és mivel ezek után nem nagyon bíztak benne, rám maradt a program leirtásának izgalmas feladata.
2.
Egyszer kérte, hogy adjak egy CD-t a fiókból. A Windows 7-et akarta kiírni. Nem sikerült.
3.
Új internetszolgáltatónk lett, és vele együtt gyors net, 100/100 Mbps optikai kábelen. Ezt önfeláldozóan egy hétig teszteltem, csak az én gépembe volt bekötve. Természetesen sorban jöttek az érdeklődők, hogy milyen lesz, mennyire lesz gyors az új net. Jött egy kolléga, aki az esküvői videóit szerette volna feltölteni egy ismerőse szerverére, de a "rendszergazda" egyből lebeszélte róla, mert szerinte akár 5 napig is eltartana azt az 5 DVD-t feltölteni, non-stop feltöltéssel!
Gyors fejszámolás után halkan csak annyit jegyeztem meg, hogy picikét hamarabb is meglenne, viszont a rokonok hamarabb megkapnák, ha postán küldené.
Néhány hónappal később teljesen el volt ájulva, amikor 20 perc alatt letöltött 4 gigát.
4.
Már nem emlékszem miért, valamiért egy gépen újra kellett telepíteni az Explorer 9-et (azt hiszem sehogy nem akart magyar nyelvre váltani), és ekkor azt kérdezte a "rendszergazda", szó szerint:
- De ha letörlöm az Explorert, az nem vágja szét a rendszert?
- Már miért tenné? - kérdeztem.
- Mert csomó minden arra épül!
Erre már nem tudtam mit mondani.
Nem akarom leterhelni az olvasókat, és magamat sem. Miközben írtam, szinte újraéltem a borzalmakat, így legyen ennyi a második adag. Nem kell aggódni, van még. Sajnos.