Én vagyok Al Bundy. Sokszor olyan hihetetlenül szerencsétlen vagyok, hogy Al elmehet a sunyiba. Rajtam is ül a Bundy átok. Ha valamivel lehet szívni, akkor azzal szívok is. Minek is sikerülne elsőre, nem?
Millió példát tudnék írni, de csak a ma esti szösszenet:

Megérkezett a tv állvány, amire egy éve vártunk. (Nem az asztalos volt ilyen lassú, másra kellett a zseton, most futotta rá.) A tv alatt lakó dvd játékos és egyéb berendezések tápellátásához szükséges madzagoknak a lyukat nem vágta ki otthon a mester, mert nem tudta, hogy jobbra, balra, vagy középre szeretném-e?! Kitaláltam, és már majdnem ki is fúrta, mikor megláttam, micsoda kis piszlicsáré fúrót hozott. Nemhogy az elosztó nem férne át rajta, de még a villásdugó is csak duzzogva. Persze a mester nem a városban lakik, hanem egy szomszédos faluban, így a befejezés holnapra maradt. Szoba szétrámolva, esti Joey nézés elnapolva holnapra.
Ez van, Al!