Hullottak a fejek, játékokat toltak el és neveztek át. Az Ubisoft látványosan megelégelte hogy a játékaik nem teljeseítenek úgy ahogy ők szeretnék, a bevételek sem az igaziak és egyre többen elégedetlenkednek a repetitív, élettelen tucatjátékaik miatt. Átszervezések, Uplay-logo csere, transzparens működés! Lassan már egy éve tart ez az átalakulás csak az a helyzet hogy nem nagyon látszik, hogy a nagy szavak mögött valóban minőségi változás is történne. Tavaly kiadták a Breakpointot ami egész jó kis játék volt amíg nem láttál benne mindent. Ez azt jelenti hogy mondjuk másfél óráig elvoltál az újdonság varázsával utána pedig a játék azt várta tőled hogy játszd újra még 125 alkalommal teljesen ugyan azt. Oké, ez ugye tavaly volt, azóta biztosan változtak a dolgok. Nos, nem, nem igazán. Megjelent ugyanis a legújabb Assassin's Creed, a kiadó egyik legnagyobb múlttal rendelkező sikerszériája.

Valószínűleg aki ezt olvassa ismeri és kedveli Ezio Auditore történetét. Azóta jó pár rész megjelent, vannak szép emlékek, kisebb-nagyobb csalódások. Három résszel ezelőtt megjelent az Origins. Talán a legnagyobb ugrás volt két egymást követő epizód között. Mai szemmel is gyönyörű grafika, érdekes karakterek, vállalható történet. Hatalmas világ, sok felfedeznivalóval, rengeteg tennivalóval. Persze már ott is idegesítő volt a huszonharmadik totálisan egyforma mellékküldetés vagy az ötvenharmadik láda a barlang mélyén, de ott én személy szerint még nagyvonalúan elnéztem, mert úgy éreztem a pozitív dolgok többségben vannak.
Egy dolog volt amit nagyon nehezen nyeltem le, az pedig az volt hogy a fő sztori szálat csak akkor tudtad befejezni ha előtte megcsinálsz, egy rakás érdekeltelen és sokadjára ismétlődő mellékküldetést ahhoz hogy elérd a megfelelő szintet. A játék szinte ráderőltette ezt az irányt, mert bár elméletlileg be tudod fejezni az öt szinttel nagyobb küldetést, csak mondjuk tízszer annyi idő leütni a főellenség 23423423 életpontját, míg neked egy aprócska hiba is a küldetés újrakezdését jelenti.

Két éve aztán megjelent az Odyssey ami gyakorlatilag egy copy/paste volt, egy kicsit más köntösben. Arról a játékról az maradt meg hogy egész jópofa volt a főszereplő és gyönyörű volt a grafika. Az előző rész hibái megmaradtak és nagyon hamar unalomba fulladt a játék, nem is sikerült befejezni.

Végül elérkeztünk az idei év szuperszenzációjához a Valhallához! Vikinges, hiánypótló alkotás, az óriási változások után egy évvel érkezik! Ha nem is kezdték teljesen nulláról a fejlesztést biztosan kijavítják az előző rész(ek) hibáit és kapunk egy jó játékot! Dobpergés....NEM. Nem hiszitek el de ÚJRA kiadták ugyanazt. Oké, kicsit igazságtalan vagyok, mert beleraktak még egy csomó még idegesítőbb és időhúzóbb dolgot más játékaikból átollózva, mint pl. a For Honor-os várostromot.
Az előző rész pozitívumai között említettem a szép grafikát. Ez persze megmaradt, viszont nem szebb, de sokkal rosszabbul fut. Borzalmasan sok időt nem foglalkoztam vele de redditen azt olvastam hogy a legbrutálisabb konfiggal is vannak technikai problémák.
Ott volt még a jópofa főszereplő az előző részekben. Nos, itt igazából elég semmilyen a főhősünk. Színtelen, szagtalan, átlagos, de inkább unalmas, mint nem.
Érdektelen az egész történet, inkább bénák a karakterek, tényleg szinte alig tudok jót mondani erről a játékról. Lehet hogy kicsit igazságtalan vagyok, de harmadjára is kiadni ugyanazt, kicsit inkább rosszabb tulajdonságokkal egyszerűen pofátlanság.
Ami kifejezetten dűhítő, hogy látványoskodtak azzal kapcsolatban hogy mekkora változások lesznek, mennyire más lesz minden és ennek ellenére kaptuk az arcunkba tökugyanazt, sőt inkább egy picit még gyengébb kivitelben.
Uplay+ keretein belül próbáltam ki, tehát végülis csak 15 eurót dobtam ki az ablakon. Sőt ezért az árért kipróbálhatom a december 3-án megjelenő Gods and Monsterst ami igazából Immortals Fenyx Rising, de várhatóan egy igazi Ubisoft receptre készült összeollózott, élettelen, innováció mentes csoda lesz... Ezio meg forog a virtuális sírjában.