Szeretem őt. még mindig. Több, mint 2 év után is.
Rengeteg idő ez nekem, az életem 10%-at.
Kib_sz_tt nagy s_ggfej voltam, ezért meggyűlölt. Életem szerelme volt ő, és én ott vágtam el a kapcsolatunkat, ahol a legjobban fájt neki.
Utál. Én is utálom magam. De mit érek vele? Semmit. Újra senki lettem, mint előtte.

Az ember akkor jön rá, hogy valami igazán fontos számára, amikor elveszti azt.

Mennyi mindent éltem át Vele. Így most, hogy vége, rettenetes visszagondolni. Nem becsültem meg. Egy idő után természetes volt, hogy mellettem van, és van aki szeret, aki törődik velem.

A közös pizzázás, a balatoni nyaralás, az együtt alvások, a filmezések, a szerelmes ölelések, egy pillanat alatt tört össze mind, mint egy régi jó tükör.

Más ember voltam. Sokat változtam mellette. Megtanított élni. Több mindent éltem át, és értem el vele, mint előtte bármikor.

2 év, 3 hónap, 29 nap. Mennyire sok idő. Egyszerűen lehetetlenség mindenre emlékezni,annyi minden történt velünk. Az első szerelmes csóktól, az első együtt alváson át az utolsó, meggyűlölt percig.

1 órára mentem el. Még szeretett is volna velem jönni, de mondtam ne, úgysem tudna mit csinálni. Egy csók, és szia. mint mindig. Vagy mégsem. Ez az utolsó volt.
Vissza mentem, de már nem ő volt az. Egy más ember. Aki gyűlöl engem, azért, amit tettem. És gyűlölhet is, mert megvan rá az oka. Mikor beléptem, nem is sejtettem. Ne öltözzek le - mondta. Láttam a cipős szekrényen a pénzt, gondoltam boltba megyünk. De nem. Ő megy boltba. Én ahova akarok. Csak el onnan. Minél messzebb legyek tőle. Nem értettem, aztán minden megvilágosult előttem. Megtudta hogy megcsaltam, gerinctelen módon hazudtam. Nem mondhattam el neki, hogy szeretem, és már nem is érdekli.

Pénteken volt a születésnapja. És én meg sem leptem semmivel sem. nem tudtam mit vegyek. Szerettem volna valami nagyon szép ajándékot, amiből végül semmi nem lett. Azt mondta, semmi baj, majd meglepsz. És én a fejem törtem, mit vegyek neki. Tárgyakon gondolkoztam, egy meghitt vacsora, egy szerelmes, esti séta, egy szál virág helyett.

Nem volt tökéletes, voltak hibái, mint mindenkinek. De egy tulajdonsága volt, ami kellett nekem. SZERETETT. De mindez múltidőben már.

Megbocsáthatatlan bűnt követtem el. És ezzel neki még nagyobb fájdalmat okoztam.
Ha visszacsinálhatnám...