14. iskolai évemet kezdtem meg a héten, de már rég nem érzem azt, hogy az iskola hasznos lenne, inkább csak "van".
Ma már a tanároknak nem a hivatása a tanítás, hanem csak a munkájuk. Egyszerűen nem, hogy a tudásszomjat nem akarja előhozni a növendékeiből, inkább várják úgy az óra végét, mint a diákok, vagy még jobban.
Talán az általános iskolában lehettem utoljára iskolának nevezhető intézményben.
A szakközép iskola még próbált is, de a 4 év alatt "elhasznált 9 angoltanár, és és annak a tudata, h összesen 1 tanár volt, aki tanított minket végig a 4 év alatt, ez azért eléggé illúzió romboló.
Már maga az érettségi rendszere sem egészen az volt, amire számítottunk.
4.-es angoltanárunk érettségi előtt bátran kinyilatkoztatta, hogy levelet ír az érettségi elnökének, melyben azokat taglalja, hogy nem tehet arról, hogy ilyen szinten van az osztály - ezzel mentve magát az osztály előre látható szereplése alól.
Az érettségit én inkább úgy képzeltem el, mint egy dolgozatot, amiben valóban mindenki csendben van, és maximálisan arra törekszik, hogy a saját érettségije a legjobban sikerüljön. Ennek ellenére inkább egy csapatjátéknak, afféle multiplayer módnak tűnik inkább.
Hihetetlen volt már akkor is, hogy az érettségi tételek tanulmányozása nélkül is leérettségiztem, és ez különösebb nehézséget nem is okozott számomra.
Az érettségi után belefogtam a Médiatechnológus asszisztensi szakba, gondolva majd lesz valami.
Hát ez az, ami legkevésbé hasonlít az iskolára. Talán még a 80 perces órák utalnának is a tanításra, de utána jönnek sorra azok a dolgok, melyek meg is cáfolják ezt.
Nincs csengő, a tanárok később jönnek, hamarabb mennek - Már, ha éppen bent van, mert most is pl 2 óra alatt kb 40-45 perc ment el azzal, hogy dolga van,
Tavaly rengeteg olyan óránk volt, amikor a tanár azt mondta, hogy menjünk el, dolga van, ne szóljunk senkinek... Volt olyan tantárgyunk, aminek talán a fele ha meg volt tartva az óráknak, mint amennyi kellett volna.
Így, pár hónappal a szakdolgozat beadása. és az OKJ-s vizsga előtt nem tudom, hogy menni fog-e ez egyáltalán, illetve már abban sem vagyok biztos, hogy ha nem megyek át véletlenül, akkor utána megpróbálom-e újból, vagy inkább nekivágok a nagyvilágnak szakképzés nélkül, egy érettségivel a zsebemben...
ha valakinek élménye, hozzáfűzni valója van, ne tartsa magában
| Nem én vagyok bezárva közétek. Ti vagytok összezárva velem. |
