Üdvözöllek titeket. Szeretném bemutatni nektek a MachineGames és az Arkane Studios által közösen összehozott, alternatív múltban játszódó FPS lövöldéjét ami a méltán híres franchise mellékága. Mellékága, mivel a főhőseink annak a William J. Blazkowicz-nak az ikerlányai akivel a Svédek előző Wolfenstein játékaiban, címszerint történeti időrendben haladva a Wolfenstein: The Old Blood, a Wolfenstein: The New Order illetve Wolfenstein II: The New Colossus, írthattuk szüntelenül a nácikat és gépezeteiket. A játék ára sem a szokásos teljesárú játékokét követi, PS4-re a Digital Deluxe verzió, ami tartalmazza a Buddy Pass-t is, 12,5 ezresbe került. Kezdeném azzal, hogy próbáljuk meg a helyén kezelni a dolgokat. Ez egy Spin-Off, nem számozott rész, ahogy a The Old Blood is csak egy önállóan futtatható kiegészítőként jelent meg nyomott áron, és a bejelentéstől kezdve tudni lehetett, hogy az irányított karaktereink tinilányok lesznek kifejezetten COOP játékra kihegyezve. Sok kritikát kapnak a lányok, akiknek a személyisége nem túl magával ragadó ezt aláírom de ilyeneknek írták meg őket. A kinézetüket ért kritikákkal viszont nem értek egyet, nem cicababák és nem is abban a szellemiségben lettek nevelve, teljesen átlagosan néznek ki a szülőik vonásait figyelembe véve szerintem és amúgy is a fejüket leszámítva a játék 90%-ában úgy sem a testükben fogunk "gyönyörködni".
A lányok, a lányok, a lányok...
Történetileg 18 évvel vagyunk az Új Kolosszus eseményei után. Terror Billy és az ellenállás kiűzte a 4. Birodalmat az Egyesült Államok területéről, de a Blazkowicz família nem nyugszik. Gyermekeiket, Jess-t és Soph-t, töretlenül tanítják az önvédelemre és arra, hogy mit kell tenni ha elkapja őket egy náci katona. Egy napon BJ eltűnik és sehol sem találják, de egy véletlen folytán a lányok és barátnőjük, a kifejezetten okos Abby, megtalálják apjuk titkos kis búvóhelyét és az első nyomot, hogy Párizsban van. Hármasban elkötnek egy helikoptert és irány az öreg kontinens. További részletekbe nem mennék bele mert a játék sztorija nem kifejezetten hosszú és nem lőnék le egy poént sem itt, de annyit elmondhatok azért csavar is van benne.
A 3 játékmenetem aktuális állapota
Játékvégi statisztikám
A játéknak 3-szorosan estem neki, az első mentésemen egyedül játszottam gépi társsal, míg a másik kettőn haverokkal. Az elsőn 42-es tapasztalati szinten 13 óra játékidővel értem a fő történetszál végére. Ez nem ilyen hosszú sztorit jelent, mivel gyakorlatilag a bevezetést leszámítva 4 hosszabb RAID küldetés az ami szorosabban a történethez kapcsolódik és ezeknek magas a szintkövetelménye. A többi küldetés mind mellék és arra hívatottak, hogy tapasztalati pontokat, képességpontokat és játékbeli pénzt szerezzünk amikkel fejleszthetjük a karakterünk és felszerelését.
Személyreszabási lehetőségek és skilltree
Játékmenetet tekintve sok minden változott az elődökhöz képest, de a lényeg maradt, lőj le mindenkit akin náci egyenruha van. Az egész játékmenet 2 főre van kitalálva, ha egyedül játszanál akkor az ikerpár másik felét a gép veszi irányítása alá és mindig oda kell figyelni, hogy ne kerüljetek túl messze egymástól mert a támogató képesség, a pózolós PEP csak akkor működik ha elég közel vagytok egymáshoz illetve ha valamelyikőtök a földre kerül akkor az kihat az XP szerzésre is. Sok helyen kritizálták az AI által irányított társat, van aki azt mondja egyedül játszhatatlan a játék. Nekem szerencsére ilyen aspektusból semmi bajom nem volt, Normal nehézségi szinten egyetlen egyszer sem kellett azért újrakezdenem 1 pályát mert meghaltunk és elfogytak a közös életeink. A térképekért az Arkane Studios felelt akiknek a Dishonored játékokat is köszönhetjük, ez meg is látszódik a rengeteg mellékjáraton, a többemeletes pályarészeken és ahogy ezeket belengi az a Wolfenstein-es látványvilág, atmoszféra az elég ügyes munka.
Párizs 8 területi részre van felosztva, ezek között töltőképernyőkkel utazhatunk és vannak olyan részek amikre nem érdemes megfelelő tapasztalati szint alatt odamerészkedni. Ezeken túl a város alatt megbújó csatornarendszerben is lesz dolgunk bőségesen, itt mindig sötét van és zseblámpára vagy fegyverre szerelt lámpára lesz szükségünk, hogy tudjuk merre megyünk mert minden sarkon veszély leselkedik ránk és a szűk zárt folyosókon sokkal hamarabb bajba kerülhetünk ha nem figyelünk oda. A mellékküldetések folyamán sokszor fogunk mindenhova visszatérni, de mindig máshova kell majd elmennünk vagy másmilyen úton.
Ellenségeink az egyszerűbb katonáktól a hatalmas robotokig elég változatosak, igaz többségük ismerős lehet korábbról is, és ők is rendelkeznek szintekkel és páncéllal. Erre is oda kell figyelni mert ha túl magas a szintjük hozzánk képest akkor hamar legyűrnek egy óvatlan pillanatban és nem mindegy kit mivel sorozol. A kisebb emberi egységek ellen lehetőségünk van lopakodással vagy dobható közelharci fegyverrel, illetve hangtompító segítségével hangtalanul végezni. Ez azért fontos, mert bár a játék felépítése olyan, hogy szinte mindig komolyabb tűzharc alakul ki nem mindegy, hogy kik és milyen mennyiségben jönnek velünk szembe. A Kommanderek ha élnek és riadóztatnak akkor magasabb szintű ellenfeleket fog a játék ránk küldeni, ezért őket érdemes először kiiktatni a lehető legnagyobb csendben.
Az alap katona fejlettségi szintjei
Sajnos a spawn pontok elég rosszul vannak kialakítva, párszor előfordult, hogy a nagy harc közepén a semmi közepén elém született egy katona. Ez elég illúzió romboló és olcsó megoldás, ezen felül hiába írtasz ki mindent 1-1 területen relatív rövid időn belül újrateremnek az ellenségek anélkül is, hogy elhagytad volna az adott városrészt. Ha átutazol egyik helyről a másikra akkor minden esetben újra ott lesznek az ellenségek, sokszor a szinted lekövetve akár erősebbek is már. Ez utóbbi szerintem nem akkora gond, hisz így nem üres területeket kell úja és újra bejárni, mindig megy az akció ha úgy akarod. A küldetéseket befejezve lehetőséged van a főhadiszállásra visszatérni anélkül, hogy az utazási pontoknak számító metróállomásra vissza kellene menj.
Lőfegyvereink között sem találunk sok újdonságot, viszont játékbeli pénzért cserébe egyéni ízlés szerint fejleszthetjük őket, skineket is vehetünk rájuk és erre, a sokak szemében szentségtörésnek számító, mikrotranzakciók által is módunk van,de minden kioldható játékbeli pénzért. 25. tapasztalati szinten a meglévő fejlesztéseket tovább erősíthetjük, ezáltal még ütősebbé téve az arzenálunkat amire amúgy is szükségünk lesz. Power Suit elnevezésű szuperruhánk itt alap felszerelésnek számít és tud pár újdonságot, mint a láthatatlanná válás vagy a dupla ugrás. Ezekre is vannak különböző skinek amikre ugyanazok a feltételek igazak mint a fegyvereknél. Általános sebzésünk szintlépésenként 2%-al nő, de a fegyvereknek is van a használatukból adódó szintjük amik további bónuszokkal járnak.
Tapasztalati szintenként és a teljesített küldetések után is kapunk képesség pontokat amiket karakterünk fejlesztésére költhetünk. Ha elég sokat játszunk akkor úgy hiszem minden képességet megtanulhatunk és maximumra fejleszthetünk. Sokszor mire úgy éreztem fejleszteni kell addigra akár 4-6 pont is összegyűlt. A játék vége előtt megnyílik egy utolsó fejlesztési sor és a stáblista lepörgése után visszatérhetünk Párizs utcáira befejezni a félbehagyott küldetéseket is már amennyire késztetést érzünk rá, illetve kapunk továbbiakat is. A Raid küldetéseket újra is játszhatjuk, vannak napi és heti kihívások is amikért extra pénz és tapasztalati pont is jár.
Összegzés: a Wolfenstein: Youngblood a hibái ellenére szerintem egy élvezhető alkotás lett, mind egyedül és mind valakivel párban játszva. Nem a széria legjobb része, a félig-meddig openworld mapdesign a történetmesélés rovására ment és az irányított karakterek sem túl kedvelhetőek, bár néha azért vannak pozitív megnyílvánulásaik is. Egy idő után kicsit önismétlőnek hatnak a mellékküldetések és lehetne a sztori is hosszabb. Bár alapvetően egy majdnem féláras játék, azért el lehet vele tölteni annyi időt mint más teljesárú játékokkal és a Buddy Pass-szal konkrétan bárkivel játszhatsz akivel szeretnél és ha szeretsz gyűjtögetni akkor nagyon sok mindent ad a játék, kazetták, artwork gyűjtemények, 3D szemüvegek, videókazetta borítók stb. Attól függően, hogyan játszol és milyen sorrendben haladsz a küldetésekkel előfordulhat, hogy más-más úton érsz el oda ahova kell, újabb részleteket felfedezve. Nálam az AI hiba nem jött elő, cserébe többször volt, hogy elment a hang szinte teljesen amit csak egy újraindítás oldott meg. Nincs checkpoint rendszer, így nem túl bölcs kilépni egy küldetés kellős közepén. Ha helyén tudod kezelni a dolgokat és nem vagy előítéletes akkor szerintem egy próbát mindenképpen megérhet.
Ha pontoznom kellene egy 7/10 - 70/100
A játékot Playstation 4 Pro konzolon, digitális formában játszottam.