Sziasztok. Sok éve annak már, hogy a metálarcok kifejezetten nekik szánt játékot kaptak Jack Black főszereplésével és rengeteg vendégszereplő zenésszel. Sajnos a jelenlegi írásom alanya nem AAA kategóriás játék így azért olyan stábot nem tud felmutatni mint a Brütal Legend, de azért így is magának tudhat zenei fronton egy Curt Victor Bryant aki a Celtic Frost nevű zenekarból lehet sokaknak ismerős. Zeneileg azt kell mondanom, hogy nagyon ott van a játék végig, mármint azoknak akik szeretik az igazi metál zenét és a kemény riffeket.

Therion és a logó

Hősünk Therion, a Valfaris bolygó hercege aki hosszú idő után tér haza, hogy apját Vroll-t megtalálja. A történet nem túl csavaros, nem akarom elspoilerezni a lényeget, ezért annyit mondhatok, hogy a hazatérő trónörököst nem igazán fogadják tárt karokkal és ezért Wolfship elnevezésű űrhajónkkal szemrebbenés nélkül tarolunk le leszállás közben mindent ami az utunkba kerül. Sajnálni nem kell senkit és semmit, hisz itt kb. minden a vérünkre és a húsunkra pályázik attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk a planéta légkörébe.

Bemutatkozás

Játékmenetre egy klasszikus oldalnézetes 2D akció-platformert kapunk ami olyan mint a Contra vagy a Metalslug széria és nincs nyoma a manapság divatos Metroidvania-s elemeknek, roguelike vérszívásnak. Nincs térkép, általában 1 irányba tudunk előre haladni, ritkán vannak rejtett helyek amiket érdemes felkutatni, hogy újabb fegyverekre vagy azok fejlesztéséhez szükséges nyersanyagra, Blood Metal-ra bukkanjunk. Előrehaladásunk során vagy a Rohanj és Lőj stílus fog érvényesülni vagy a lassabb platformeresebb részek kerülnek előtérbe, ritkán ezek kombinációjától fogunk megőszülni. Zöld kristályokat fogunk még gyűjtögetni, ezek az úgynevezett Resurrection Idol-ok arra kellenek, hogy az oltáraknál, amik fölött csöcsös zöld nénik lebegnek, beválthassuk őket Checkpointra vagy ha felhalmozzuk őket akkor erősebbé, kitartóbbá tegyék karakterünket (de ebben az esetben az oltárak nem fognak Checkpoint-ként működni) illetve pályák végein be is válthatjuk őket Blood Metal-ra

Checkpoint

A világ bámulatos a maga pixeles megvalósításában, bátran használtak színeket és amit lehetett kihoztak 18+osra. Csöpög a vér, a szétvágott katonák belei kilógnak, a hősünk élő fáklyaként végzi és a rondábbnál-rondább, kisebb-nagyobb szörnyetegek variációi is figyelemre méltóak. Ha egy fegyvert találunk akkor Therion egy zúzós riff kíséretében kemény Headbang-elésbe kezd. Boss-okból rengeteget kapunk, mind nagyon egyedi és mozgáskultúrájuk, támadásaik is kreatívak, de a nehézségük elég hullámzó és a legutolsó főellenség kifejezetten idegtépőre sikerült. Komolyan ha nem sejtettem volna, hogy a végén vagyok akkor lehet ott is hagytam volna, de így is kb. 3-4 órámba telt mire pokolra küldtem.

Szemesnek áll a világ

Felszerelésünk 3 féle fegyverből és egy személyi pajzsból áll, van egy pisztolyunk, egy közelharci fegyverünk (kard, csatabárd vagy éppen egy hatalmas pók lába) és egy pusztító kétkezes ágyúnk. Ez utóbbi használata energiába kerül amin a pajzzsal osztozik, ezért nem lehet vele végtelenül darálni. Pajzsunk több funkciós, ha jó ütemben aktiváljuk akkor a ránk kilőtt lövedékeket vissza tudjuk vele küldeni a feladónak, de minden elhárított csapás energiába kerül, így az erőtér mögé sem bújhatunk el örökké. Minden fegyvert fejleszthetünk és szükségünk is lesz a nagyobb tűzerőre. Magam részéről Therion alap kardját használtam és fejlesztettem, mert ezzel lehet az energiát tölteni és pisztolyból is leginkább az alapot részesítettem előnyben, bár 1-2 Boss-nál volt, hogy váltogattam a pisztolyt és volt akinél más hatásosabbnak bizonyult.

Közelharci arzenál

Alapvetően nem tartom túl nehéz játéknak a Valfaris-t, igaz a játék végi statisztikám ennek némiképpen ellentmond, viszont szinte végig nagyon jól szórakoztam vele, le tudott kötni és ha el is akadtam kicsit akkor sem adtam fel mert nem éreztem lehetetlennek a küldetést. Checkpoint-ok szerintem relatív sűrűn vannak, túl hosszú szakaszokat nem kell elölről kezdeni ha meghalunk és ha már felszedtük az Idol-t vagy a Metal-t akkor azért nem kell újra megküzdenünk. Persze dönthet úgy az ember, hogy kihagyja a Checkpoint-okat extra jutalomért cserébe, de ezt nem ajánlom kezdésre csak annak akinek a kisujjában van ez a műfaj.

Játékvégi statisztika, csak párszor küldtek a pokolra.

Összegzés:

A Valfaris egy valódi régi vágású 2D-s akciójáték, remek hangulattal és zenével megspékelve. A történet bár szög egyszerű és nem fog nagy meglepetéseket okozni azért érdekes valamennyire, legalább is személy szerint kíváncsi lennék 1-2 dologra amire nem kaptam választ. Technikailag nincs mibe belekötni, stabilan fut a játék elejétől a végéig. A hullámzó nehézséget tudnám felróni negatívumként meg talán azt, hogy hiába a sok fegyver, ha nem nagyon van értelme és ez leginkább a közelharci fegyvereknél igaz ahol az alap kardon kívül nem sok van aminek tényleg hasznát tudná venni az ember.

Pro:
- Pörgős, folyamatos akció
- Remek design
- Zúzós zene

Contra :
- Hullámzó nehézség
- Túl egyszerű sztori
- Fegyverek közötti egyensúly

Pontszám: 85

Bye-bye

A játékot PS4 Pro konzolon játszottam, de megjelent PC-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re is.

39perces felvételem, hogy ízelítőt kapjatok a zenéből és a játékmenetből

Köszönöm ha elolvastad és ha kedvet kapnál a játékhoz akkor sok sikert kívánok, esetleges kérdéseiddel fordulj hozzám bizalommal.