Üdvözöllek Kedves olvasó, üdvözöllek... na de mielőtt itt is egy kegyetlen időhurok csapdájába esnél, be is fejezem ezt a gyermeteg viccelődést, ugyanis a Returnal minden csak nem vicces. Rengeteg oldal, teszt kivesézte már a játékot előttem, így nem árulok el nagy titkot azzal ha elmondom, hogy ez a játék nem a tipikus nagyközönségnek készült annak ellenére, hogy AAA kategóriás árcédulát kapott. Selene kalandja sokkal inkább egy olyan Indie játék ami megkapta a neki járó törődést és ez igazából meg is látszik rajta. Mielőtt szokásos módon végigmennék a játékmechanikai elemeken, a játék bemutatásán elmondanám mit gondolok magáról a termékről és, hogy milyennek találtam.
Nem áll távol tőlem a Roguelike stílus, korábban olvashattatok tőlem ilyen stílusú játékokról mint a Children Of Morta vagy a RAD, de játszottam ezeken túl olyan produktumokkal is mint a Dead Cells vagy a West Of Dead. Tehát nem dőlök a kardomba ha fűbe harapok és újra neki kell ugrani az elejéről egy játéknak, bár a tapasztalataim szerint azért nem árt ha minden nekifutásra vagy elhalálozásra jut valami új történeti elem vagy a játékterep változik úgy meg, hogy érdekes tudjon maradni a sokadik próbálkozásra is. A Returnal ezekben mind próbál kisebb-nagyobb sikerrel helyt állni, adagolja a történetet felvehető hangjegyzetek és látomásszerű belsőnézetes jelenetek formájában, ugyanakkor minden újrázás esetén újraalkotja a pályaszerkezetet is, amivel próbálja kevésbé unalmassá, ismétlődővé tenni a ciklusokat. Nem nagyon árulnék el részleteket a történettel kapcsolatban, leginkább olyan hatása van mint a Hellblade: Senua's Sacrifice vagy a Rime című játékok esetében és bár egyik játék sem egy kifejezetten nehéz vagy drága alkotás mint alanyunk, de a mondanivalójuk sokkal mélyebb, komolyabb mint amire a máz alapján gondolnánk. Ugyanez igaz asztronautánk meséjére is, azzal a különbséggel, hogy számomra ez egy sokkal nehezebben összerakható és értelmezhető katyvasz lett mint az említett játékok esetében és ezzel az a baj, hogy a sok-sok megpróbáltatás nem teljesedik ki katartikus élményben, emiatt a Returnal-t szimplán csak a játékmenete, atmoszférája miatt tudom szeretni. Másik oldalról, a játékmenet oldaláról, sem teljesen vagyok elégedett mert az egész játékot az időhurok koncepciójára és a random generált pályákra építették fel, de ez utóbbi mint egy lufi kipukkad a végére, mert míg a játék elején érezhetően véletlenszerűek a pályák addig a második felére mintha kiveszne ez a megoldás, egyre több és több a fix pont, teremelrendezés a térképen amit igazából nem tudok sem történetileg, sem más módon magyarázni. Ráadásul hiába van metroidvania-san később felfedezhető/bejárható részekkel itt-ott megspékelve a mapdesign, de ezekben sincs semmi izgalmas annak ellenére, hogy ezek szükségesek a második történet végződéshez. Most, hogy kipanaszkodtam magam és teljesen úgy tűnik nem szerettem ezt a játékot hagy jegyezzem meg, hogy ez egyáltalán nem fedi a valóságot.
A Housemarque csapata technikailag egy olyan ízig-vérig AAA játékot tett le az asztalra, ami simán felveszi a versenyt a sokkal nagyobb studiók termékeivel és ezt a Sony is meglátta amikor beárazta az első igazán PS5 exkluzív játékot, valamint megadta neki azt a marketing hátteret amit megérdemelt. Mert hát a gyengeségei ellenére is megérdemelte, a nagyon pöpec és végletekig polírozott játékmenet mellett nincsenek bugok vagy félkész, átgondolatlan játékelemek csak azért, hogy többnek látszódjon mint ami és a hangok, zenék zseniálisak (ó az a 4. boss előtti muzsika, belelibabőrösödik a karom ha eszembe jut).
Az atmoszféra egy igazi scifi kánoán, van itt Alien/Prometheus bőségesen, kis Csillagkapu és A Holnap Határa, mindből a lehető legbarátságtalanabb dolgok köszönnek vissza. A hangokkal nem estek túlzásba, de minden tűpontosan onnan és úgy szól ahogyan annak kell, a lezuhant űrhajó burkolatán kopogó esőt olyan élethűen adja vissza a fejhallgatóban mintha tényleg ott ülnék a tető alatt, volt is rá példa, hogy azt hittem kint esik az eső. Kell is ez a precizitás mert sokszor veszik körbe az embert és olyankor jó tudni ha valami épp hátba készül minket támadni, márpedig kegyetlenül hátba is támadnak ha nem figyelünk. Van itt csápos kutyaszerű teremtménytől a hatalmas repülő polipokon át mindenféle ocsmány nem evilági szörnyűség, az űr hideg és tele van iszonyattal.
Miután átestünk a kötelező fűbe harapáson és szembesítenek minket a játék fő elemeit adó roguelike stílussal, nincs megállás. A halál szerves része a Returnal-nak, ne búslakodjon senki emiatt és bár frusztráló lehet egy jó nekifutást elbukni rendszerösszeomlás vagy bármilyen váratlan, nem tervezett ok miatt de a saját bőrömön tapasztalva ez nem olyan tragikus mint azt sokan beállítják. Semmilyen manuális mentés nincs a játékban, vagyis ez nem teljesen igaz mert van egy Reconstructor nevű eszköz aminél Ether-ért cserébe tudunk menteni egyszeri esetre 1 cikluson belül, és a történetet érintő fordulópontot leszámítva automatikus checkpoint sincs, de ha már kitapasztalta az ember a járást akkor vannak olyan megmaradó segítségek amik merőben felgyorsítják a további próbálkozásainkat. Ilyen például, hogyha a Boss előtti kaput kinyitottuk akkor már nem kell többet a kulcs kereséssel fáradnunk, de van ahol portál rövidíti meg az odajutásunkat és ha már legyűrtük a nemezisünket akkor nem kell újrázni nála sem. Gyakorlatilag az első 2 főellenség olyan ciklusok alatt meglett amik nem voltak fél órásak, a 3. és 4. meg 40perc körüliek voltak és az utolsó volt az egyetlen ami egy hosszabb, majdnem 1,5órás nekifutásra lett meg. Az első 3 pálya után van egy fix pont ahonnan a játék végéig nincs már visszafelé út, ezután újabb 3 pálya következik és ez az összesen 6 térkép elég változatos vegetációt tekintve, de mint korábban írtam sajnos a 2. fejezetre valahogy közel sem érződik már annyira véletlenszerűnek mint korábban. 56 elhalálozással, kb. 28órányi játék után végeztem a játékkal és tartalmilag számomra nem volt kielégítő, sőt a nehézséget sem rónám fel neki mert nem éreztem közepesnél nehezebbnek. Hol van ez az 56 egy Ghostrunner-nél átélt 200+os próbálkozáshoz képest ami ráadásul 1-1 pályára vonatkozik nem egy full végigjátszásra.
Az egész játék alatt TPS-ben fogunk ugrálni és harcolni, egyedül pár szekvencia alatt kerülünk belső nézetbe de olyankor nem is fogunk küzdeni. A kamera kezelés tökéletes, a sebesség folyamatos a legnagyobb harc közepén is pedig bőségesen van olyankor a képernyőn mindenféle világító lövedék, széthulló tereptárgy vagy épp a szörnyekből felszabaduló Obolite. Ez a sárga csillogó, világító holmi lesz az egyik fizetőeszközünk amit sajnálatos módon halálunkkal együtt elveszítünk, így 1-2 esetet kivéve nem érdemes tartalékolni. Emellett lesz egy lilás színnel jelzett Ether elnevezésű nyersanyagunk is amiből nem tudunk majd olyan sokat összegyűjteni, de ez megmarad azután is, hogy új ciklusba kezdünk és elverhetjük különféle Artifact-okra a hajónk mellett lévő vásárlónál vagy éppen a sötétlilával jelzett fertőzést távolíthatjuk el vele ládákról vagy nyersanyagokról. Az említett ládákban fogunk fegyvereket, különböző Artifact-okat vagy elhasználható holmikat (Consumables), mint pl. az életerő visszatöltő, találni. Ezeken túl a földön találhatunk zölddel jelzett élettöltő vagy életerő csík növelő ásványokat (ez igazából a ruhánk integritása, de lényegében ugyanazt a feladatot látja el) amiket a térképen is egy jól látható zöld kereszttel jelez a játék, illetve ezeken túl kékkel jelzett fegyver jártasságunkat növelő tárgyat is. Ez a Weapon Proficiency bal oldalon az életerő csík alatt van jelezve és azt adja meg, hogy milyen legkisebb szintű fegyvert fogunk találni gyűjtögetés közben és ettől függ az is, hogy 1-1 fegyvertípus milyen és mennyi bónusz képességgel lesz felvértezve. Ezt nem kell feltápolnunk amennyiben egyből másik pályára akarunk tovább menni mert minden pálya elején találunk egy olyat ami az adott szinthez felhúzza ezt az értékünket.
A harc nincs túlbonyolítva, nincsenek cifra képességeink meg betanulni való kombinációk, csak nyers lövöldözés attól függően milyen fegyvert sodort a random generátor az utunkba. Lőszerre sem lesz gondunk, mert az összes puskánk energiafegyver, amik csak túlmelegedni képesek és ha ez megtörténik akkor a Gears Of War játékokból ismerős újratöltési mechanika köszön vissza, ha jó ütemben nyomunk rá a lövés gombra akkor instant lehűl a fegyverünk és adhatjuk az áldást a ránk rontó förmedvényekre. Lőfegyvereink mellett egy kard lesz még segítségünkre, ezzel törhetjük át ellenségeink energiapajzsát, üthetünk szét egyéb akadályokat vagy a megkövült Obolite-ot. Szkafanderünk hajtóműveit Dash-elés formájában lesz módunk kiaknázni, ezzel könnyebben elérünk majd platformokat és miközben suhanunk sebezhetetlenek vagyunk, így a lila lövedékeket és hullámokat kivéve minden támadáson vagy csapdán át tudunk sebesülés nélkül jutni. Mozgásunkra és túlélési esélyeinkre még a 2. Boss legyűrése után véglegesen megszerzett Grappling Hook lesz nagy hatással, onnantól kezdve nagyon gyorsan tudunk majd haladni és 1-1 harcban jobb pozícióba kerülni vagy végzetes csapások elől elmenekülni.
Selene tulajdonságait nem tudjuk módosítani, nincsenek skill pontok sem képességfák viszont pár dolgot így is lehet ideiglenesen erősíteni, rossz esetben akár gyengíteni. Ilyenek a korábban említett fegyverjártasság növelésének mértéke, a fegyver sebzése, az ellenállásunk vagy a fegyverünk másodlagos tüzelésének "lehűlése". Ezek mellett találhatunk különféle Parazitákat is amik pozitív hatásuk mellett hátráltatni is fognak minket, ezt ránk bízza a játék, hogy vállaljuk vagy sem, bár jópofa cucc igazából nagyon ritkán éreztem úgy, hogy annyira jó bónuszt adott volna amiért érdemes lett volna a hátrányt felvállalni. Ha fel is vettem őket akkor azért, hogy Obolite-ra váltsam a gépnél ami leszedi őket rólunk. Különböző Artifact-ok felszedésével tovább növelhetjük ezeket a "képességeket" vagy éppen valamilyen bónusz képességre is szert tehetünk általuk. Amit mindenképpen érdemes még megemlíteni az az Adrenaline szint, amit úgy tudunk növelni ha bekapott találat nélkül 3 ellenséget küldünk az örök vadászmezőkre. 5 szintje van és mind az 5 elég jó bónuszt ad, az egyik 50%-kal megnöveli a felszedett Obolite mennyiségét, míg az 5. megvéd minket 1 találat okozta sebzéstől, viszont bekapott találat esetén nullázódik ez a szint.
Egy-egy "run" abból áll, hogy próbálunk a főellenséghez megfelelő felszerelést összeszedni, ez néha könnyen megy de van amikor hamar beleszaladunk egy csúnya nagy pofonba. Bele telik pár nekifutásba mire az ember ráérez, mikor mire érdemes energiát fordítani. Amúgy az én tapasztalatom az, hogy nem a Boss-ok az igazán kemény ellenfelek, hanem az út amin-ahogy eljutsz hozzájuk, nagyon könnyű kiismerni őket, hiába áll mind 3 fázisból, de csak egy amelyik igazán látványosan változik menet közben. Az egyik ráadásul elsőre meg is lett pedig a biztos kudarc nyugalmával kezdtem bele abba a harcba.
Összegezve a Returnal-t elég vegyes a kép, igaz eredetileg nem akartam megvenni, a bullet hell stílusjegyei számomra nem illettek annyira a képbe, de megjelenés után gameplay-eken megtetszett a játék végül és nem teljes áron beszereztem. Alapvetően tetszett az atmoszférája, a hangok és a zene, a játékmenet is élvezetes és látványos bár nagyon egysíkú, a minimap meg egyszerűen zseniális annyira jól használható és sok nagyobb stúdió tanulhatna ilyen téren a finnektől. Technikailag kérem szépen ez egy igazi AAA játék és a sok negatív panasz amit kapott a mentés hiánya miatt szerintem túl lett tolva, mert nem egy kifejezetten nehéz játék akkor sem ha Roguelike. A mérleg másik oldalán ott van a tartalom amiben viszont csalódtam, ilyen téren ez megmaradt indie szinten (bár néha jobbal is lehet találkozni ezen a fronton, lásd Hellblade még ha játékórában nem is volt ennyi), hiába a ~28órányi játékidő, ha igazából ennek csak a töredéke az ami nem volt "ismétlés" és felfedezéssel telt, nem annyira véletlenszerű mint számítottam rá és a sztori, b+ az a sztori, ami egy nagy kérdőjel marad a végére akkor is, ha letudod a második lezárást (nézzétek meg Youtube-on mert a játékmenet nem ad annyi újat, hogy érdemes legyen végigmenni az egész játékon újból). Hogy ajánlom e a Returnal-t? Mindenképpen, de nem teljes áron mert azt nem éri meg.
