Sziasztok. Rövidebb kihagyás után újra jelentkezem egy játékbemutatóval. Ez nem más mint a Cyberpunk2077 árnyékában kicsit méltatlanul elfeledett Ghostrunner, ami egy ízig-vérig cyberpunk műfajú játék és ez igaz a látványvilágra, a történetre és a játékmenetre is. Én a játék PS4-es verziójával játszottam PS4 Pro konzolon amire 2020 októberében jelent meg, de elérhető a produktum PC-re, Xbox One és Series, PS5 és Nintendo Switch platformokra is.
A Ghostrunner erőssége nem a történet, igazából egy nem túl meglepő csavar van a végén és olyan elemekből építkezik amiket láttunk már itt-ott. Például az alapszitu, hogy az emberiség egy kataklizma hatására egy toronyba menekülve vagy éppen zárva tengeti a mindennapjait erősen hajaz a Dredd Bíró alapjaira. Itt is persze meg van a tipikus társadalmi rétegződés, hogy a szegények legalul a mocsokban élnek és ahogy haladunk feljebb válik minden tisztábbá és élhetőbbé. Főhősünk Jack egy Ghostrunner, a hatalom egyik mocskos rendfenntartó eszköze aki végül a gazdái ellen fordul, de az első nekifutása csúfos kudarcot vall. Mi ezután, a játék introja által bemutatott bukta után, vesszük át az irányítást a karakter felett. A sztori részleteit menet közben, a játékmenetet meg nem szakító párbeszédek hívatottak elmesélni. Ez a megoldás olyan téren jó, hogy nem nagyon zökkenti ki az embert a haladásból, viszont a sokszor koncentrációt és odafigyelést igénylő feladatok mellett könnyű ezeken átsiklani.
A játék egyértelmű erőssége a játékmenet, amire leginkább a belsőnézetes platformer leírás a legmegfelelőbb, ugyanis a játékidő zömében különböző összetételű és nehézségű akadályokat fogunk leküzdeni ugrálva, falon futva és különféle akrobatikus mutatványok illetve képességeink bevetésével. Ezeket a szekvenciákat a harcok inkább csak színesítik, kiegészítik annak ellenére, hogy sokszor adott területeken csak abban az esetben juthatunk tovább ha mindenkivel végeztünk. Szemtől-szemben nem sok esélyünk van ha nem használjuk ki a terepet és a képességeinket, bár minden ellenség egyetlen vágással letudható a kardunkkal de ez fordítva is igaz, ha bekapunk egyet akkor fűbe is harapunk.
A kardunk az egyetlen fegyverünk, ezért sokszor közelharcra vagyunk ítélve, emellett ritkán felvehetünk a pályán egy meghatározott ideig tartó dobócsillagot aminek segítségével távolban levő kapcsolókat iktathatunk ki vagy az ellenségeinket is ártalmatlaníthatjuk. Ahogy haladunk a felhőkarcolón belül egyre feljebb és feljebb, úgy kapunk újabbnál-újabb platform elemeket és ellenségeket is. Ez utóbbiak a játék végére elég szép számban sorakoznak fel az alap pisztolyos katonától a falonmászós öngyilkos szemétládákon át, a nagy két lábon járó robotoktól a cyberszamurájokig. Mindegyiknek meg van az ellenszere, de általános igazság, hogyha megállsz vagy kiszámíthatóan mozogsz egy irányba akkor hamar utolér a végzet.
Haladás közben csak magunkra vagyunk utalva és ahogy haladunk előre úgy kapunk újabb képességeket és hozzájuk módosítókat. Ezeket a képességeket általában egy virtuális térben tudjuk elsajátítani ami bitang jól néz ki. Itt van, hogy logikai feladatokat és van, hogy ügyességieket kapunk, illetve ezek kombinációit. Kifejezetten ötletesnek találtam néha a kihívásokat és kihasználják a teret minden irányban a lehetőségekhez mérten.
4 féle képességet fogunk megtanulni amik között van teleportálós és jedi erőhöz hasonló lökés is. Ezeket nem fogjuk tudni korlátlanul használni mert előbb fel kell töltődjön az energiánk, viszont bármikor szabadon válthatunk közöttük. Korábban említettem a módosítókat, kifejezetten skillfát nem kapunk, de egy ötletes tetris szerű megoldással variálhatjuk kedvünkre karakterünk képességeit. Ez annyit tesz, hogy minél "fejlettebbé" válik Jack, annál több elemet tud berakni az adott méretű mezőre. Minden egyes elem mást módosít, van olyan ami képességet ad például arra, hogy a lövedékeket egy jó ütemben leadott suhintással visszaküldjük a feladónak és van olyan is ami pozitív hatása mellett negatívan is hat más képességünkre.
A pályák élettelenek, nincsenek tele emberekkel de erre kapunk választ a párbeszédek közben, ezért sem fogunk semmit vásárolgatni meg csereberélni. Nincs mélyen integrált fejlődési rendszer vagy a történetet befolyásoló egyéb cselekvés, vegytiszta akció van és ugra-bugra már az első pillanattól kezdve. Általában minden pálya végén egy liftet találunk, amit elindítva összegzi a teljesítményünket a játék és egy rövid töltőképernyő után dob ki minket a következő szinten. Átvezető videók nincsenek és klasszikus Boss harcokból is kettőt kapunk, amiknél ugyancsak nem az számít milyen gyorsan tudjuk püffölni a támadást.
Összegezve a játékot egy kifejezetten kihívást jelentő programot kapunk. Nincs nehézségi állítási lehetőségünk, csupán a történet végére érve dobja fel a játék a Hardcore lehetőséget, ahol egyes pályák új elrendezést is kapnak, ha nekiugranánk még egyszer vagy nem találtuk elégnek a kihívást. A platformer részek sokszor nagyon kimértek, oda kell figyelni a jó ütemre is mert ha túl korán ugrasz az sem jó, de ha túl későn az sem. A pályák, a sztoriban előre haladva változatosak, mindig kapunk új elemeket és új fajta ellenségeket, emiatt egy cseppet sem éreztem unalmasnak vagy önismétlőnek, bár a 200. nekifutásnál már azért kezdett a gyógyszer elgurulni. Egyes pályákat/pályarészeket akár többféle irányból is megoldhatunk és emiatt sem tűnik talán annyira bezárt csőjátéknak. A zene, a hangok elmennek ez a része talán a leggyengébb pontja a játéknak de engem nem is zavart vagy idegesített. Amit ígér azt teljes mértékben be is tartja és szerintem kifejezetten jól is teszi mindezt, ráadásul bugokkal sem futottam össze, csak a trófeákat nem számolta el a patch-ig. Nagyon jól szórakoztam, nekem a látvány és a játékmenet nagyon tetszett a nehézségek ellenére és mindenkinek ajánlom akik kitartóak, szeretik a kihívást jelentő összetett ügyességi feladatokat és valami különlegesre vágynak.
Pontszám: 90
