Szemét egy meló lehet a szórólapozás. Állni egész nap, remélni, hogy minél többet elveszik a kinyújtott kézből a papírfecnit. Hát, nem irigylem őket. Ugyanakkor eszembe jutott valami, mégpedig emlékeim szerint egy logoutos írás kapcsán. Nem biztos, hogy innen rémlik, de valahol olvastam egy írást, hogy micsoda szemét népség, csak kerülgeti ezeket az embereket, ahelyett, hogy segítenének nekik azzal, hogy elvesznek egy semmi helyet nem foglaló, egy perc után kukába dobható (ez fontos!) papírdarabot.
Többféle szórólapos ember létezik. Van aki, csak áll, és várja a csodát, van aki mászkál a tömeg között (most legyünk konkrétak: Örs vezér tere), van aki kicsit erőszakosabb, és a képembe ugrik. Felrúgnám az ilyet. Na jó, meg vannak a vidám fiatalok, de az viszonylag ritka, és vége a nyárnak, még ritkábbak lesznek.
Mit csinálok én? Egyiktől sem veszem el a szórólapot.
Miért? Mert alapvetően gyűlölöm a reklámokat, a szórólap pedig reklám. Ha keresek valamit, majd akkor érdekel, addig nem. Korábban sokszor elvettem, és mindig kiderült, hogy távolról sem érdekel az, ami rajta van.
Tehát, mivel én nem vagyok rá kíváncsi miért vegyem el? Azért, hogy 15 másodperc múlva a szemétbe dobjam? Lehetnék tök rendes, és igen, ez tulajdonképpen egy semmiség, neki meg x Ft-tal több jut arra a napra. Na de álljunk meg és gondolkodjunk... magyarul ennek a fecninek semmi értelme nem volt, csak annyi, hogy legyártották, a kezembe került, én meg rá se néztem, csak kivágtam a legközelebbi szemetesbe. És mindezt azért, hogy az ember, aki osztogatja, pénzt kapjon. Leegyszerűsítve szemetet gyártunk, hogy ő ezért fizetést kapjon.
Na ezért nem veszem el. Keress más munkát barátom.
Lehet pocskondiázni.
Általában csak hasonló korban lévő diákoktól szoktam elvenni, mert tudom, hogy nekem is jól esne, ha én állnék ott.
[ Szerkesztve ]