Bitefight. Játszottam vele pár hónapig. Jó volt, meguntam, csá. Volt egy jó kis klánunk. Összetartó, beszédes, jó arcokkal. Akartunk szervezni egy klántalálkozót, sőt már az előtt is volt róla szó, hogy én beléptem volna. Akkor nem jött össze. Nem jött össze utána se, pedig kétszer is volt téma. Persze, mert soha senkinek nem jó, vagy amikor igen, akkor meg pont X nem ér rá, akkor meg inkább nem megy Y sem, de akkor Z is kihagyja, és csumi, megint nincs buli.
Jól van, ez tulajdonképp nem is lényeges, engem csak 1-2 ember miatt érdekelt volna. Aztán közben abbahagytam félig a játékot is, mert meguntam rendesen. Egyébként a kedves tagok közül fent voltak páran msn-en, de szinte soha nem beszélgettem velük. Kivéve egy lányt, akit nagyon megkedveltem, persze miatta érdekelt főleg korábban is a klántalálkozó. Aztán végül vele sikerült találkozni ilyen tömeges összejövetel nélkül még tavasszal. Jó volt meg minden, kicsit fejen (szíven?) is ütött a dolog, de szóval jó volt na.
Utána nyáron hagytam abba végleg a játékot, meg mivel úgyse kommunikáltam senkivel, töröltem az msn-partnereket is. Mindig letörlöm azokat, akikkel egyoldalú kapcsolatot tartok fent. Senkit nem tiltok, mert ha mégis kíváncsi lenne rám, nyitott a lehetőség. Érdekes senki se keresett még az ilyen emberek közül, de ez megint egy másik történet.
Lényeg a lényeg, kb. másfél hete kapom iwiw-en az üzit (mér' nem jó az msn mikor minden nap fent lógok...), hogy klántali lesz (4 napos intervallum - még nem eldöntött), itt és itt, számítsak rá, hogy ott kell lenni. Jóvan mondom, hurrá.
Természetesen a 4 napból azt sikerült kiszedni, amelyik nekem a legrosszabb (péntek - ma). Mellesleg senki nem kérdezte, hogy nekem ez jó-e? Jó mindegy. Nagyon nem jó, de ha most van hát most van.
Haverral ledumáltuk, hogy akkor majd jön értem kocsival, és megyünk valamikor. Elméletileg este 6kor találkoztunk volna a többiekkel, de lehet későbbre értünk volna oda. Csütörtökön leduma, hogy mi legyen, hogy majd pénteken hívjam, mikor végez, és hogy menjünk, meg minden. Pénteken (vagyis ma) hívom, hogy na akkor? Hát igazából már nincs is kedve... püff, jó... igaz bennem is egyfolytában a "mennék is meg nem is" érzés volt, ez meg aztán adott egy lökést a "nem is" irányba. Mindegy, mondom még délután hívom, aztán eldöntjük. Addigra eldöntöttem, hogy menni kéne. Délután, mielőtt leléptem melóból, elkaptam msn-en, hogy na akkor beszéjjük meg. "haggyá most eszek". 'nyád az. Na mindegy. Egy órával később hívom, nem veszi fel. Többször is próbáltam, sikertelenül. Jól van, nem sokkal rá, hív a lány, hogy akkor megyek, vagy mi lesz? (ja délelőtt írtam neki sms-t, hogy lehet nem megyünk, ráadásul sokat késtünk is volna) Mondom nem tudom haverral mi van, én meg busszal nem megyek be, épp a hazafelé tartón ülök (húzós errefelé a buszozás egyébként...). Megadtam neki haver számát, kezdjen valamit vele, ha akar, de én busszal nem megyek be, mert nem is érzem valami acélosan magam. Háde hú meg há, buli. Jó mondom tök jó, csak nekem az időpont enélkül is szar, mert szombaton járok suliba, hazajönni nem egyszerű dolog, főleg nem késő este, szóval valami autós ismi kell, aki hazáig visz, ha úgy alakul. Nem mellesleg korán reggel kelek szombaton is, és nem kéne megdögleni, ha már úgyis elég vacakul vagyok. Szemét dolog vagy se, a többiekre nem vagyok kíváncsi, elvégre azt se tudom kik ők, csak egy szaros játékban játszottunk egy oldalon egy ideig. Persze ettől még lehetett volna jó, de túl sok dolog jött össze hirtelen, haverom meg... hagyjuk is. Ha valaki képtelen visszahívni, vagy csörgetni, vagy tudomisén, ha lezsírozunk valamit...
Hazaérek, telefon nem sokkal utána csörög. Sikerült elérni haverom, mondják majd jön valamikor, én is menjek és kész. Hát mondom tök jó, haver attól még engem nem talált meg, én nem tudom, most mi van, és főleg az idő közben is telt, hát nekem most már semmi értelme bemenni, mert egy óra után jöhetek is haza, és úgy is nagyon késő lesz már. Több óra utazás meg sok kilométer gyaloglást ez nekem már semmiképp nem ért volna meg (2.5km-re lakok busztól...). Hiába mondtam bármit, nagyon úgy éreztem, most én vagyok a köcsög.
Hja a végére odakerült azt is, hogy hát jó, de a hely az le lesz foglalva, meg kifizetve (ha meggondolnám magam). Ez mondjuk övön aluli volt, és nem tudtam válaszolni, mert lemerült a kártyája.
Pedig ez lett volna a válasz: Szarok rá (akkor már kicsit ideges voltam, de most se jobb). Valakik kitaláltak valamit, ami nekem se időben se helyben (eléggé le vagyok égve, és a hely nem épp csóróknak való) nem jó, és kötelező mennem, és még örüljek neki, és vágjak jó képet. Tudom, hogy ez sok oldalról támadható, de azért álljunk már meg. Nem érdekel ki mit fizet "helyettem" ha engem meg se kérdeztek. Senki egyetlen szóval se kérdezett tőlem semmit. Jó-e? Kit érdekel, majd mi megmondjuk a tutit. Vagy mi a fene?
Havert amúgy nem láttam, gondolom már ő is ott van. Egyetlen kurva csörrentést nem kaptam tőle. Más telefonját felvette, én 4x csörgettem meg, azt nem... még itthon msn-en is írtam neki - bár ki volt téve, hogy nincs gépnél, de nem igaz, hogy nem lehet később reagálni, vagy valami.
Igen, effektíve most kihagytam egy valószínűleg kellemes összejövetelt. Nem baj, szarabb lett volna, ha odamegyek, és egy óra múlva jöhetek is el muszájból...
Haveromat meg majd szépen elhajtom a picsába ha netán a közelembe kerül mostanában.
És most leültem a köcsög gép elég, mindezt leírni. Nem, nem kockultam egész idáig, sőt ezután sem fogok, mert "kellemesen" szarul vagyok. De olyan kurva ideges lettem, hogy legalább le kellett írnom...
Persze gondolom most vagyok minden, csak ember nem. Azt a kedves lányt meg most se látom, pedig nagyon ritkán jön Pest felé. De talán jobb is. Legalább nem hülyeségeket talál ki az a hülye fejem, már megint...
De most tényleg: velem van a baj?
