Helyszín
Budapest, Rákoscsaba Ferihegyi út és XVII. utca kereszteződés. A Ferihegyi út főútvonal, így stoptábla jelzi a megállás szükségességét áthaladás előtt. Az egyik irányból erősen süt a nap, a másikból nehéz belátni az utat a fák miatt. Az aszfalt síkos, reggeli nyák borítja.
Időpont
2009-12-29, reggel 8:25. A levegő és az ég tiszta, napsütés próbál lelket verni az emberbe. A hőmérséklet kicsivel fagypont felett.
Főszereplők
276E járat, 30 éves Ikarus 260, és egy '90 körüli évjáratú ötajtós Suzuki Swift. Tudjátok, az a típus, amelyikből kispórolták a fémet, de lehet rá szerelni kályhacsövet, meg ragasztani sztrítrészing matricát, lefóliázni az ablakokat, és attól überatomkirály lesz.
A fő esemény
Buszunk át szeretett volna haladni a kereszteződésen. Balról az erős napsütés elvakíthatta a sofőrt, vagy csak simán figyelmetlen volt, mert nem vette észre a jobbról érkező Suzukit. Behajtott a kereszteződésbe, de akkor a másik jármű már olyan közel volt, hogy a vészfékezés ellenére sem tudott megállni a csúszós úton. Így elkapta a busz jobb elejét az ajtónál. Jókora csatt. Engem nem ijesztett meg, mert az előtte lévő pillanatban a középső ajtó üvegén keresztül már láttam, hogy ebből puff lesz. Többek frászt kaptak. Kereszteződés közepén álltunk meg, majd leszálltunk mindannyian, kivéve a sőfort.
A kár
A 260-as Ikaruson gyakorlatilag egy karcolás sem esett. Vasból van a gép, nem vitás.
A "mi autónk" eleje teljesen begyűrve a busz alá. 100%, hogy totálkárra fogják minősíteni.
Volt már alkalmam tapasztalni, hogy milyen komoly anyagból készül, mert egyszer én is sikeresen bevertem kb. 10-zel az oldalát egy ilyennek. Mint a papírzsebkendőt, úgy meggyűrte az ajtót, és elhúzta az egész kasztnit, hogy ki se lehetett nyitni az egyik oldalát. De a Suzuki az jó autó, ismét bizonyított ez a széria.
Sofőrje idősebb fazon, siránkozott, de szerencsésen baja nem esett, pedig ő volt közelebb a buszhoz, mert ugyan elhúzta a kormányt, de ezzel annyit ért el, hogy féloldalasan vágódott a busz alá. Utasa rosszul érezte magát, mentőt kellett hívni hozzá. Őt nem láttam, de valószínűleg a felesége volt, mert nőről beszélt a telefonba, aki hívta őket.
További események
A kereszteződés túloldaláról épp egy Vöröskeresztes kisbusz szeretett volna áthajtani, így azonnal készen állt némi elsősegély. A busz sofőrje ücsörgött tovább a vezetőfülkében(!). Az emberek körbeállták a két járművet, mintha ettől jobb lenne, de inkább csak útban voltak az arra áthaladó járműveknek. Néhányan elkezdték a szokásos okosságot, meg a hasonló történetek mesélését. Rosszul vagyok az ilyentől.
Mentő öt percen belül(!) megérkezett a helyszínre - na ez már valami. Szóval nem csak a filmekben van ilyen (kérdéses mekkora szerepe volt a Vöröskeresztes kollégának ebben, de ezt most ne firtassuk). BKV sofőr még mindig a buszban(!), bár legalább már telefonált, de lehet, hogy csak az aktuális híreket kérdezte le.
A kereszteződésen áthajtani nem volt könnyű, a busz elfoglalta, Suzuki meg alatta, így nem is tudott kijönni. Tíz perccel a baleset után megérkezett valami forgalmis szirénás autó, s így valamelyest csökkent a káosz, mikor nekiálltak vezényelni a torlódó kocsisorokat. Az emberek kezdtek fázni. Másik busz sehol. Rendőrség húsz perc után még szintén sehol, pedig a rendőrállomás ha két kilométerre van a helyszíntől, még sokat is mondok. Márpedig személyi sérülés esetén (ami gyakorlatilag megtörtént) őket is kötelezően hívni kell, de talán még csak nem került rá sor.
Nagy nehezen befutott a következő 276-os. Tömeg felszállt, nyomás melózni. Ekkor szállt le végre nagy nehezen az előző Ikarus sofőrje is a jó kis melegből. Egyértelműen ő volt a hibás, mégsem mutatott egy szemernyi segítőkészséget sem a károsultak iránt addig a közel fél óráig, amíg ott ácsorogtunk. Igazán derék magatartás.
Na kb. ennyi. Az értékelés részemről benne van az írásban. Ti mit gondoltok?
