Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom: "na ez sosem fog megtörténni velem" vagy "én ezt soha nem fogom megtenni" és hasonlók. Aztán a végén valahogy mindig kiderül, hogy mégis...
Egész apróságnak számít a mostani. Idén is meglátogattam ugyanis a hegyalja feszt szombati napját. Azért a szombatot, mert akkor van értelmes drum'n'bass estefelé, meg éjjel főleg. Jó is volt meg minden, de előtte volt még valami. Azaz Tankcsapda koncert, nem csak valami. Amikor kezdődött (10 kor talán?) én már erősen kész voltam mindenféle alkoholtartalmú kotyvalékok hatására, így gyakorlatilag félkábultam hallgattam őket, fekve a földön
És bár nem jutott el hozzám minden, de valahogy nagyon bejött az egész. Sose hallgattam/szerettem őket, de az, akkor nagyon tetszett. Azóta hallgatom őket sokat. És az a durva, hogy időnként úgy érzem rólam szólnak a számaik. Szinte az egész életem ki tudom rakni a dalaikból, ha egymás után rakom őket.
Furcsa, hogy mennyi érzelmet bírnak belegyúrni, tulajdonképp elég egyszerű szövegekkel. 100x több hatása van rám, mint bármilyen nyálas lószarnak (nem véletlen: azokat nem nekem írták, rosszul vagyok mindegyiktől). Amikor először hallgattam meg pl a "Föld és ég" című számot, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam. Persze ezt is csak az tudja megérteni, aki átélte azt, amiről szól...
Nem vagyok kifejezett rocker, de meghallgatom (akad pár kedvenc is) azt, ami jó. Nálam a techno és d'n'b mellett megfér mostantól a TCS is.