2019. május 25., szombat

Gyorskeresés

Spontán kirándulás Nagykovácsi környékén

Írta: | Kulcsszavak: túra . Budai-hegység . Nagykovácsi . Zsíros-hegy . Nagy-szénás . Csergezán-kilátó

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Utoljára már több, mint egy hónapja, május utolsó napján jutottam ki az erdőbe túrázni, amikor végül egy szerencsés véletlen folytán Nagykovácsi helyett Pilisborosjenőn kötöttem ki. Az akkor kimaradt célpontokra: a Remete-szurdok, a Zsíros-hegy, a Nagy-szénás, a Nagy-kopasz tetején álló Csergezán kilátó és a Tarnai pihenőre továbbra is nagyon kíváncsi voltam. Elmúlt vasárnap, 6-án végül ismét sikerült kiszabadulni a természetbe.

Múlt szombaton még nem terveztem semmit, elmentem dolgozni éjszakára. Vasárnap hajnalban azonban kifejezetten frissnek éreztem még magam, sőt, egészen fel voltam pörögve. Hazafelé menet eldöntöttem, ha törik, ha szakad, elindulok Nagykovácsiba. Egyedül kell lennem, kint az erdőben, mozogni, izzadni, porosnak lenni, szenvedni az emelkedőn, pihenni a lejtőn és a nap végére újabb élményekkel telve hullafáradtan elaludni!


Alul a szurdok, balra a távolban a Hármashatár-hegy, jobbra a távolban a Hárs- és a János-hegy.

10:50-kor indultam a kék jelzésen Máriaremetéről, a Remete-szurdok elejéről. Meleg volt már akkor is, szerencsére kellemes árnyékos volt a szakasz eleje. A kijelölt tanösvény állomásain sok-sok érdekességet megtudhat az ember a környék természeti értékeiről, de a Remete-szurdokot és környékét érdemes végigjárni, a kék jelzésen az északi oldalról és a másik oldalában futó ösvényeken is, nagyon szép a kilátás.

A szurdok végén egy elég meredek kaptató és a ritkuló növényzet miatti napsütés végre meghozta a vérnyomásomat és a kedvemet. Kellett is az éjszakai műszak után, mert Hűvösvölgyben a buszra várva kissé elhervadtam. Az eddig követett néhány fős csapatot így már gyorsan magam mögött hagytam és végre egyedül maradtam az ösvényen, itt még igyekeztem (számomra) jó tempót menni.

A Remete-hegytől a Kerek-hegyen át a Zsíros-hegyig jól követhető a kék jelzés. Az erős napsütés ellen jól védtek a fák, de az erdő nem túl sűrű. A szintemelkedés minimális, mindenki számára könnyű és ajánlott a terep.


Középen a távolban a Pilis-tető magasodik.

A Zsíros-hegyre a kék háromszög jelzés visz fel és tovább az északra kiugró meredélyre is. A szemünk elé táruló látvány egyszerűen csodálatos. Öregecske fényképezőgépem alig ad vissza valamit ebből, de gyönyörűen belátni a környéket: Solymártól Piliscsabáig, Pilisszántótól Pilisborosjenőig látni a településeket, de a környéki hegyeket is. A Nagy-szénástól a Pilis-tető tömbjén és a Hosszú-hegyen át a Kevélyek végéig látni, de a távolban még Dobogókő, a Lom-hegy és a Megyeri-híd is látható.


Alul Pilisvörösvár, a távolban a Hosszú-hegy, mögötte még messzebb a Lom-hegy.

A napsütést és az éjszakázást kezdtem érezni, kezdtem kissé tompulni, gyorsan indultam is tovább a Nagy-szénás felé, mivel nem kevés volt még hátra a tervezett útból. Fent a csúcsról képeket nem késztettem, csak még kicsivel lejjebb néhány 100 méterre egy kisebb tisztáson. 9,5 km-nél jártam és piszok meleg volt. Inkább igyekeztem lefelé a kopasz területről a piros jelzésen, hátha minél hamarabb árnyékba érek. Nos ez jó néhány kilométerig nem történt meg.

Nagykovácsi nyugati határában a zöld jelzésen már jobb volt a helyzet, de ott is csak a zöld háromszög, a Nagy-kopaszra vezető ösvényen volt zárt lombozat. Addigra azonban már gyülekeztek a felhők is, nem vagyok ugyan cukorból, de reméltem, hogy megúszom a napot egy könnyű nyári zápor nélkül.


Távolban a Kevélyek.

Felfelé ugyan tanösvény is vezet, de hamarosan elvesztettem a zöld háromszög jelzést. A környéken nagyon jól ki vannak táblázva a fő útvonalak, de egy-egy lényeges kereszteződésben, mint ebben az esetben még festést sem láttam. Jó negyed óra már morogtam, hol lyukadok ki, nehogy kimaradjon a kilátó. Végül egy kereszteződésben megláttam a jelzést és még egy táblát is, már csak 750 méter van hátra a Nagy-kopasz tetején álló Csergezán kilátóig.


Csergezán kilátó

Amint felértem, elkezdett csöpörögni az eső. Leültem az alsó, védett padra és megebédeltem, mert már nagyon éhes voltam. 16,5 km-nél tartott az utam. Innen felfelé 100 lépcsőfok vezet, amelyeket érdemes megmászni. A 23,5 méter magas kilátó bőven a lombkorona szint fölé magasodik és a Nagy-kopasz 559 méter magas csúcsáról csodaszép körpanoráma tárul elénk.


A Hárs-hegy és a János-hegy hátulról.

Néhány kép elkészítése után a fényképezőgépem akkumulátora a végkimerülés szélére jutott. Elfelejtettem feltölteni indulás előtt. Némi tartalékot remélvén meghagytam a Tarnai pihenőre a maradékot, inkább nézelődtem, mint a kütyüt babráljam. Már úton volt a következő állomásra, mire a könnyű eső elállt. Nem áztatott el, éppen csak jó párás lett a levegő a fák alatt, ha eddig nem lett volna elég a meleg.


A Tarnai-pihenő kissé felülről, csodaszép kilátással.

Az eredeti elképzelés szerint a Tarnai-pihenőtől visszafordulok és a piros háromszög, majd a piros jelzésen sétálok vissza a Hárs-hegyhez, vagy Hűvösvölgy valamelyik alkalmas részére, ahonnan már tömeg közösségi közlekedéssel hazajutok. Az éjszakázás és a nagy meleg azonban rábeszélt a módosításra. A zöld háromszög jelzésen lesétáltam a budajenői úthoz, a Hideghegyi Erdészház megállóhoz.

Ha valaki csak a kilátóba és a Tarnai pihenőre készülne, az erdészház felől közelebb van, mint Nagykovácsiból. Autóval azonban a parkolás hely híján nehézkes, ezért bátran próbáljátok ki a buszozást. Ha egy közepes körutat terveznétek, akkor Nagykovácsiból minden megtehető, a zöld jelzéseken felfelé, a pirosokon visszafelé. Az általam megtett útvonal az alábbi térképen látható kékkel jelölve.


Forrás: Cartographia

17:20-ra értem le végül a budajenői úthoz a buszmegállóhoz. A menetrend miatt várhattam még fél órát, de legalább megszáradtam mire megérkezett a jármű. A végeredmény 19,9 km és 620 méter szint. A 6 és fél órás idő messze nem sprintelés, de nem is ezért mentem. Kint voltam a természetben, nagyrészt egyedül. Mozogtam, láttam szépeket, jól elfáradtam és még jobban éreztem magam.

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.