Az idei évben elég korán kezdtem a kirándulást, konkrétan január elsején még éjszaka/hajnalban. A Pilis-tetőről, a Boldog Özséb kilátóból néztem meg a napfelkeltét és már oda is egy kb 10 km-es éjszakai túrával jutottam fel reggel 6:20-ra.
A szilveszteri hidegfront szerencsére elég jól kitakarította a levegőt, így fantasztikus látvány tárult elém a környék egyik legmagasabb pontjáról. Eszméletlen fények és színek/színátmenetek voltak. Ilyenhez még nem volt szerencsém. Leszámítva a 40-50 km/órás szelet, leírhatatlan volt a nyugalom és az élmény.
Próbálkoztam a telefonnal (S10e) fényképezni és messze nem mindent, de mégis meglepően sokat visszaadnak a képek így utólag is. Nem volt pedig egyszerű a helyzet. Állvány nélkül, a kb 40-50 km-es szélben a korláton megtámasztva a gépet az áthűlt kezemmel igyekeztem megörökíteni a pillanatokat.
Elég sok kép készült, de csak ízelítőül teszek be ide párat. Az igazi körülményeket egy telefonos kamera megközelíteni sem tudja még.
A fájlnevekben a készítés ideje látható. A képeken én nem módosítottam, csak a feltöltéskor méretezte át és tömörítette újra azokat a RIOS motorja. Néhol automata, néhol éjszakai módban készültek a képek, de a fene se emlékszik mikor melyik volt az. A HDR bekapcsolása azonban elégé látszik. Ilyen képet most nem is töltöttem fel, de ha valaki kéri, akkor kommentben pótlom utólag.
Majd' másfél órát voltam fent a kilátóban és jól átfagytam a szélben. Fent nincsen szélvédett pont a betonhenger körül. Csak a legfelső szint korlátja mellé leguggolva volt egy csendesebb csücsök, de a látvány miatt abszolút megérte maradni. 8 óra körül indultam vissza Pilisszentkereszt felé, aztán a Dera-szurdok, majd onnan Csobánka és Pomáz irányába vettem az utamat.
Október óta van meg az S10e, de alig voltam eddig túrázni, hogy a fotózást teszteljem. A jó öreg Sony Z1 Compact-ot és a szinte ugyan azt a technikát használó Sony Z3-at is nagyon szerettem. A közel 4 és fél év alatt jól kiismertem a kamerás képességeiket, de az utóbbi időben egyre többször éreztem a hiányosságaikat. Ez köszönhető a technika korának és a telefonok elhasználódásának is.
A saját újévi kirándulásom után január 11-én a Börzsöny Kapuja teljesítménytúra 45 km-es útvonalát teljesítettem sikeresen. Itt is bőven a sötétben indultam még Verőcéről, de a hajnali látványosság nemigen volt, így maradt a reggeli/nappali fényképezés.
A Börzsöny Kapuja nagyon jól szervezett túra. Szerencsés időjárásunk volt, ami nem nehezítette meg az amúgy könnyű útvonalat. Jól éreztem magam, kiváló bemelegítés volt, vagy mondhatnám szintfelmérőnek is így az év elejére.
Jó ideig nem értettem ezt a 2-3-4 kamerás őrületet a mostani okostelefonok esetén, de az az igazság, hogy a nagylátószög nekem nagyon sok újat adott a fényképeknél. Jó lenne persze zoomolni is, de tájfotóknál, vagy egy szűk völgyben, egy magas sziklafal előtt régebben mégis többször hiányoltam a széles látószöget.
Az idén amúgy nem tervezek sokat írni a túrákról, inkább csak összefoglalók várhatóak, ha valakit esetleg érdekel. Terveim vannak bőven, aztán, hogy mi lesz belőlük? Majd meglátom.
