2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Márciusi Emléktúra XL

Írta: | Kulcsszavak: túra . kirándulás . 2019 . Pilis . teljesítménytúra

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Itt a tavasz, folytatódhat a túraszezon. Márciusra is terveztem egy ötveneset a szabadidő függvényében. Munkahelyen is megkaptam az "ünnepi" hosszú hétvégét, így a TTT naptárat is ennek függvényében böngésztem. Végül a pomázi cserkészek szervezésében a Márciusi Emléktúra 50 km-es XL útvonala mellett döntöttem:
Közel van, a nehézsége a terveimnek megfelel és néhány km kivételével a teljes szakaszt megismertem már az előző évek túrázásai során.

Nagyon vártam már a hétvégét, de az időjárás előrejelzés nem volt túl szívderítő. Persze pár éve még a fél országot megbénító havazás és másik autóba átülés volt a program, de nem volt kedvem a sárhoz és az esőhöz.

Péntek éjszaka és szombat hajnalban is esett az eső. Szombaton szokás szerint elaludtam bő fél órával, de ismerve magam, volt bőven tartalék a rendszerben. Alig akartam leszállni a HÉV-ről, annyira jól esett a reggeli kómában az ülés alól felszálló forró levegő. A csillaghegyi teszkóban a nyitás utáni friss, forró sajtosrúd adott új lendületet a naphoz. Ekkor már megint csepergett az eső és volt némi légmozgás is. A Petőfi-téren a startnál még a szervezők küzdöttek a széllel, az esővel és a védelmül szolgáló ponyvával. A lassan múló percek során végül elállni látszott a csepergés, így a ponyvára sem volt szükség.

Megkaptam az itinert, kicsit rendezgettem még a táskán és 7:03-körül el is indultam. Néhány sarkot csalingáztunk a környező utcákon, majd a jött a Róka-hegy és onnan már egyszerűbb volt a menet. Kiérve a Róka-hegyről a nyílt terepen megjött szemből, észak-nyugati irányból az aznapra jósolt szél is némi csapadék kíséretében. Ez a nap nagyobb részében ki is tartott. Reggel nehezen tudtam dönteni a megfelelő öltözködés mellett is, végül egy hosszú ujjú aláöltözőt, rá egy technikai pólót és szélzáró rétegként egy esőkabátot vettem. Ez bevált a nap folyamán, mert egy-egy rövid időszaktól eltekintve nem fáztam a szélben sem.

Jó hangulatban voltam, energikus, kifejezetten jól éreztem magam. Jó tempóban haladtam. A Nagy-Kevély tetején olyan szél volt, hogy a fényképezéshez ki kellett támasztani magamat és még a baseball sapkámat is levettem, hogy ne fújja le a fejemről. Nem sokkal később 8:35 körül értem az első EP-re, a Kevély-nyeregbe.

A nyeregből lefelé a Mackó barlangon keresztül Csobánka felső széléig meredek és keskeny a sárga jelzés. Esőtől átázva viszont túlzás nélkül olyan csúszós, mint egy korcsolyapálya. Volt olyan túratárs, aki a hóban/jégen használatos láncot, hómacskát vett fel. Ő valószínűleg jól döntött. Nem kevés csúszkálás és nevetés után végül esés nélkül lejutottam. Többekkel együtt sokszor inkább az ösvény alatt néhány méterrel a laza talajú, avarral fedett részeken haladtunk. Ott rendesen betapadt a cipőnk.

Következett a Hosszú-hegy és 9:35 körül, 12,5 km után a második ellenőrző pont. Itt mondták, hogy lett volna alternatív útvonal a Mackó barlangos csúszkálás helyett. Ja, én csak emlékezetből mentem, meg se néztem az itinert. Irány tovább, fel a Hosszú-hegyre. Egyelőre jó tempóban voltam, de kezdtem érezni, hogy a cipő dörzsöli a sarkam. Túl korán van még ehhez, a fene egye meg... A hegyről lefelé javult a helyzet a sarkam táján. Pilisszentkeresztig végül nem is volt gond.

11:10-kor indultam tovább a 3. ellenőrzőpontról és a Dobogókőig tartó emelkedő nem hiányzott a lábamnak. Valahol félúton felfelé, 22 km körül éreztem, hogy elengedett a bőr a sarkamon, mint ahogy az ember egy tépőzárat szed szét. Néhány perc és innentől már rendeben volt a sarkam. Valami nem oké, mert az októberi NaHáT 50-en ugyan ez volt már alig 10 km körül, de akkor másik cipőben (túl nagy) voltam, másik zoknival. A mostani cipőm pedig túra végére inkább kicsinek bizonyult, ezért kezdhette ki a sarkam az első felében.

Függetlenül a sarkamtól, teljesen jó állapotban értem fel Dobogókőre. Kb. 25 km-nél jártam ekkor és 5 óra 10 perc menetidőnél. Eddig elégedett voltam a teljesítményemmel, de sajnos innentől lassultam.

A Rezső-kilátó után lefelé egy viszonylag meredek, köves és most vizes/sáros lejtő következett. Ekkor már nem izgatott mennyire lesz sáros a cipőm, mégsem akartam mindig vízben lépkedni. Félúton lefelé következett a Rám-szakadék és a Lukács-árok elágazása, ahol az utóbbit kellett követni. A Lukács-árok szép környék, de most a favágásra tekintettel van még némi rendetlenség. A munkagépek szinte felszántották a terepet, ahol a folyamatosan szemerkélő eső nem könnyítette meg az előrehaladást. Néhány száz méteren az erdészet ideiglenesen arrébb helyezte a sárga jelet is, mert annyira sáros és nehezen járható volt az eredeti nyomvonal.

Elég sokára, 13:55 körül értem csak le a dömösi 4. ellenőrző ponthoz. Pár percre meg is álltam amíg megittam a friss, forró teát. Néztük is, hogy honnan jön az a pár szem munkarontó eső? Többen beszélték, hogy merre tovább? Fel a Vadálló köveknek, vagy az alternatív útvonalat válasszák Király-kút felé, majd onnan fel a Hármashatárnál található EP-ig?

Én a Vadálló köveket választottam, mert meredek ugyan, de rövidebb, látványosabb és jártam már arra esőben is pár éve, bár akkor a térdem később elvonta figyelmemet.

Nagyrészt jól döntöttem a Vadálló kövekkel, mert az alsó kétharmadán nagyon jól járható volt a meredek emelkedő. Az eső pont annyira áztatta el és a szél annyira szárította meg a talajt, hogy jól tapadt a cipő, a botokat jól le lehetett szúrni. Nem volt poros a felszín és nem csúszott. Száraz időben sokszor nehezebb rajta közlekedni, főleg lefelé, mert a laza és poros hegyoldal nagyon csúszik.

A felső harmadában, a sziklák mentén azonban sokszor forgalmi dugó volt. A sok felkészült turista ugyanis lefelé is erre jött. Itt száraz időben is keskeny az ösvény és néhol alig van kapaszkodó. Az egyik helyen perceken keresztül vártam, amíg emberünk két társa segítségével fogást vált a kövön, hogy 15 centivel lejjebb kerüljön. Rossz volt nézni. Negyedik társuk pedig fentről őrködve várt. Miután volt hely, én elmentem mellettük, de az utolsót megkérdeztem, hogy miért erre mennek, miért nem a P+ jelen? A válasz, hogy erre rövidebb, a P+ az 8 km lenne Dömösig. Jól van, ti tudjátok, mondtam. De a piros +-on legalább élve lejuttok, gondoltam magamban.

Kicsit persze túlzok most az élve lejutással, de igenis van amikor és akinek veszélyes lehet a Vadálló-kövek. És az embert sem tartották volna fel ha más irányba mennek...

Prédikálószékhez felérve megnéztem fentről a Dunakanyart, ettem pár falatot és indultam is tovább. Sok időt vesztettem. Nem akartam rögtön a túra elején bele-bele futva időt gyűjteni, hogy ne terheljem a túra végére a térdem. Jobban jártam volna pedig, legalább időt gyűjtök addig is. A térdem így is jelezte, hogy talán gond lesz. Most viszont nem a külső ín fájdalom, mint a fent linkelt, pár évvel ez előtti túrán. Ez most más fájdalom a szezon eleji terhelés miatt. Nem erős, de éppen elég, hogy ne legyen jó az ember közérzete. Valahol innentől kezdődött egy lassú holtpont.

15:35-kor 36 km-nél értem el a Hármashatárnál lévő 5. ellenőrző pontot. Kicsit megsajnáltam a kint ücsörgő pontőr lányokat, mert elég hűvös volt az idő és elég huzatos helyen is voltak. Hiába a féloldalas ponyva, néhány óra kint lét alatt is könnyen áthűlhetnek. Mondtam is nekik, hogy hozzám képest talán neki van most nehezebb dolguk. Remélem, nem fáztak meg.

A P+ lefelé Királykútig elég meredek, nem hiányzott a térdemnek. A holtponttal együtt elég lassan értem le a völgybe. A folytatásnak sem örültem. A vizes és sáros ösvényen továbbra is észnél kellett lenni, de már kevésbé érdekelt, hogy mennyire ázik el a cipőm. Kifejezetten lassan teltek a kilométerek amíg elértem a Sikárosi-rétet.

A Sikárosi-rét bizonyára nagyon szép hely, de eddig mindig csak sáros, nyirkos, vizes, taknyos időben jutottam el ide, mint most is. Hiába a vastag fű, állt benne a víz, szinte lehetetlen volt merülés nélkül végigmenni rajta. Vártam már az emelkedőt, még ha kezdtem is fáradni. Szerencsére a sarkamat már nem éreztem felfelé, az nem lassított, inkább csak a fáradtság.

A Tölgyikrek körül jártam, amikor talált annyi térerőt a telefonon, hogy frissíteni tudott a telefonom üzenetküldő alkalmazása. Meglátva az egyik csoport beszélgetését és a hülyeségét, jót nevettem, ki is rántott a hullámvölgyből. Kicsit felpörögve lépdeltem is tovább az emelkedőn. Nem volt még sötét, de 17:00 körül már lemenőben volt a nap, a hegyekben gyorsan változnak a fényviszonyok. Elállt a szél, a dobogókői motorosok és a favágók is hazamentek a környékről. Hihetetlen csend volt.

A botokat a hónom alá csaptam, hogy rápillantsak a telefonra. Kicsit el is bambultam, amikor a hátam mögül a közelből szokatlan avarzörgést hallok. Hátrapillantok és abban a pillanatban a szemem sarkából meg is látok egy mozduló foltot. Pár pillanat alatt minden átfutott az agyamon, mire megláttam, hogy a bot végére felszúródott száraz levelek csomója zörgött.

A Lom-hegyről lefelé ismét nem hiányzott a lejtő, de inkább az energiaszintemmel voltam már gondban. A nap során elég jól időzítettem a frissítést, de most a vége felé már nem nagyon találtam rá alkalmat. Lejtőn, botokkal a kézben amúgy is nehezebb, ezért hiába húztam bele egy ponton, muszáj volt megállnom.

17:44 körül értem a 6. ellenőrzőpontra, a Holdvilág-árok tetejénél. Kb 45 km-nél jártam, innen már fél lábon is beérek... Szerencsére megmaradt mindkét lábam, ami kitartott a végéig. A lényeg, hogy nem volt szabad megállnom és hajlítanom a térdem, például leguggolni. Szeretek amúgy guggolni, hogy nyújtsak egy kicsit, de most ki kellett hagyni.

Szép lassan sötétedett, egészen sokáig, kb negyed 7-ig mentünk fejlámpa nélkül az ekkorra már össze torlódott, fél-1 perces távolságból egymást követőkkel. De nem is volt sokáig szükségünk a lámpákra, alig 10 perc alatt elértük Pomáz szélső utcáit, ahonnan az úton a sík terepen belehúzhattam, végül kb 11 óra 45 perc alatt be is értem a célba.

Az 50 km, 1725 méter szintemelkedés, rengeteg sár és némi fájdalom ellenére egy jó túra lett a végeredmény. Nagyon szimpatikus volt a szervező cserkész csapat is mind az ellenőrző pontokon, mind a rajtnál és a célban is. Az ellátás szerény volt, de nekem teljesen megfelelő. Az előnevezéses 700 Ft-ért nem is vártam többet. A cserkész takarékos!

Nekem pedig fel van adva a lecke a jövőre tekintettel a cipőválasztás és az erőnlét terén. De akkor a legvégére a térkép:

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.