2019. április 19., péntek

Gyorskeresés

Generációugrás

Írta: | Kulcsszavak: Samsung Galaxy Ace 4 . Sony-Ericsson . K550 . Nokia . 1800 . okostelefon

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Néhány évvel a kirobbanása után engem is elért az okostelefon láz. Szükségem is volt már új telefonra, és kocka lévén ideje volt haladni is a korral. Egy hónap megfontolt nézelődés, majd a kiszemelt példány tapasztalatainak további egy havi olvasgatása után vásárlásra adtam a fejem. November vége óta egy Samsung Galaxy Ace 4 ( G357FZ ) elégedett tulajdonosa vagyok.

Nem tesztet fogok írni, mivel azt már megtaláljátok a szokásos kiváló minőségben a Mobilaréna oldalain. Inkább a váltást késleltető részleteket próbálom utólag csokorba szedni. Valamint megfigyelve az új felhasználói szokások kialakulását, a régiek változását, amelyeken már biztosan sokatok biztosan átesett, én azonban csak most indultam el ezen az úton.

Előre szólok, saját vélemény következik, néhol talán nehezen emészthető részletekkel!

Túl sok viszonyítási alapom nem volt, huzamosabb ideig csak egy ZTE Blade III-at használtam korábban munkahelyen, de annál fényévekkel jobb. A maradék néhány alkalom, amikor nyomkodtam más modelleket, kevés a bővebb véleményhez. Sok képet a telefonról nem teszek ide, a Mobilaréna tesztjében találtok szebbeket, ugyan így a részletes specifikációt is. No, de nézzük is, honnan indult a történet:

Elsődlegesként használt telefonom immáron több, mint 6 éve egy fekete Sony-Ericsson K550i (MA! teszt) volt. Valamikor 2008 július végén, vagy augusztus elején vásároltam kártyás csomagban 25000 Ft-ért. Tökéletesen megérte az árát, nagyon szeretem mai napig, nagyon jó telefon (volt). Nagyon sokáig egészen egyszerűen nem volt szükségem ennél többre/jobbra. Második mobilként édesanyám is ilyet nyúz már több, mint 7 éve, korához képest még mindig tökéletesen teszi a dolgát a telefon.


Több, mint 6 éves tartós teszt csillagos 5-ös végeredménnyel.

Az enyém esetén sajnos az akkumulátor öregedett el, persze még cserélhető lenne. Valahol azonban a váz is el van repedve, így bizonyos helyzetekben, ha megfeszül a telefon, már könnyen kikapcsol. A kijelző is nagyon kopott. Sokat volt a zsebemben és foltokban az izzadtság szinte lemart az évek alatt egy vékony réteget róla, így napfényben már elég rosszul olvasható.


Nem csak esztétikailag, hanem a használhatóságon is sokat ront a kopott kijelző.

Kifejezetten szeretem benne az erős fotófényt, bár ez csak zseblámpaként hasznos, a fényképezést nem különösebben segíti ki. A vékony, csíkszerű gombokat is nagyon szeretem, jól kitapintható, kényelmes nyomáspontú. A kék háttérvilágítás csak éjszaka lehet bántó, de egészében nagyon jól látható.
A zenehallgatás más tészta. Az SE egyedi csatlakozója miatt egy jó fülest sem lehetett használni, a gyárival pedig egy idő után nagyon rossz volt az érintkezés, ahogy koszolódott és kopott a csatlakozó. Ez talán a legnagyobb átka. A Walkman sorozathoz volt átalakító, de azt már nem vadásztam hozzá, nem ért annyit. Már régóta nem hallgattam róla zenét...


Még a memóriakártya foglalat felett is van egy apró repedés.

A maga korában még éppen elfogadható, a mai viszonyok között már öregecske érzékelője miatt a fényképezésre is csak ideális körülmények között használható. A fotófényt biztosító ledek körül is lekopott már a fényvisszaverő réteg, így azok használata esetén már belevilágít az optikába, villanáskor elrontva a képet.
Annak idején, miután megvettem, végigfotóztam vele a 2008-as Kecskeméti Repülőnapot és a technikához képest egészen jó képek sikerültek. De referenciaként tavaszi túráimról készült egyik bejegyzésemet ajánlom még, ott is a K550i eredményét láthatjátok mindenféle utómunka nélkül.

A kor azonban eljárt felette...

Lassan 4 éve párhuzamosan, második telefonként használok egy Nokia 1800 (MA! teszt) típusú rettenetet is. Borzalmas telefon, de hirtelen kellett dönteni egy telefonhívás közben és bíztam benne, hogy a Nokia nagyon jó klasszikus mobilokat gyárt. Nos ez nem az a Nokia, mint később kiderült. A billentyűzete borzalmas, az SMS írás egy kínszenvedés ezért és egészében véve sosem szerettem ezt a platformot.


Sosem kedveltem a Nokiákat, de sajnos a 1800-t ettől függetlenül is borzalmasnak tartom.

Egyetlen előnye a jó akkumulátor, a hosszú készenléti idő. Eleinte, amikor egy hét után még mindig nem kellett tölteni, na akkor felejtettem el és még egy hét múlva vettem csak észre, hogy kikapcsolt, mert lemerült a telefon és nem értek el. Idővel azért megszoktam, hogy oda kell rá figyelni. Az utóbbi hónapokban egyre hasznosabb volt már, amióta a K550i akksija a végét járja. volt. Egyre többet kezdtem erről telefonálni. A hangminőség és az általános használhatóság azonban az idővel nem változott.

Mindezek ellenére mindkét telefon a szívemhez nőtt és részben ezért is nehezen cseréltem le őket, részben pedig azért, mert talán az én hülyeségem miatt is, de piszokul nem tudtam választani megfelelő telefont. A helyzet racionalizálására azonban minél hamarabb szükség volt. Nyomógombos készülékből talán csak a Samsung S5610 (MA! teszt) maradt, amit még vettem volna, de már az is vagy 3 éves modell. Az utód S5611-et szidják mint a bokrot, a Nokia 301 pedig nem győzött meg. Két SIM kártyát kezelő telefont sem akartam, megtartva az eddigi két számot, így kellett hát elkezdenem telefont vadászni.

Alapvetően minél frissebb modellt akartam, alsó-közép kategória környékén, Androiddal, 4"-os méretben...

A nehezítő körülmény (én vagyok?)

Ugrásszerű fejlődés: Kockának tartom magam, a PC fejlődését napi szinten követem, és igyekszek képben lenni, minden ahhoz köthető társterülettel is, szórakoztató ipari változásokkal. A mobileszközökkel valahogy mégis kissé lemaradtam. Az elmúlt években bekövetkező ugrásszerű fejlődésre nem volt elég csak fél szemmel figyelnem. A telefonokban használt hardverekből nap, mint nap jöttek újabbak, jobbak és a sok gyártó miatt összeállított különböző konfiguráció követése szinte lehetetlen volt. Innentől kezdve egyszerűen elvesztem a termékdömpingben és mostanáig nem is volt kedvem energiát fektetni a tisztázására.

A használati eszköz: A telefon nekem egy eszköz és nem én vagyok a telefonért, hanem ő értem. Ebből a(z elég sarkos) gondolatból kiindulva neheztelek az érintőképernyős telefonokra, hiszen kell a fólia, kell a tok, nehogy megkarcolódjon, stb... És akkor még mindig sérülékeny az egész kijelző, ha véletlenül elejteném.
Gyakorlatilag van egy gyárilag érzékeny és sérülékeny eszközöm, amire folyamatosan figyelnem kell. Persze cserébe pörög a kiegészítő gyártás, de nem nagyon látom értelmét, hogy van egy szép telefonom, és a védelme érdekében eltorzítom egy tokkal. Akkor miért nem lehet gyárilag picit vastagabbra, erősebbre, kevésbé sérülékenyre tervezni? Nem strapatelefon kell nekem, de legyen már egy kicsit praktikusabb.

Konnektorhoz láncolva: Sokáig kétkedve figyeltem az okostelefonok megnövekedett energiaigénye miatt kialakult akkumulátortöltés kényszert. Mindez nagyrészt felhasználás függő, ha valaki sokat használja, persze, hogy lemerül, nincs is ezzel gond, de sokáig ezzel sem tudtam megbékélni. Aztán öreg k550i-m akkumulátora is bekanyarodott a temetőhöz vezető útra és én is hasonló helyzetbe kerültem. Napi szinten kötelezővé vált a töltés.
Tulajdonképpen egyszerű a megoldás tölteni kell, amikor és ahol csak lehet. Nincs ezzel gond. Esetleg tartalék akksi, vagy egy még nagyobb hordozható telep, ha szükséges.

Adatvédelem: Nagyon homályos terület ez a mindent mindennel szinkronizáló eszközökkel és fiókokkal. Ugyanakkor ezt még a legkönnyebb megemésztenem. De platformtól függetlenül a szinte mindenhez hozzáférő/hozzáférést kérő appok és adatgyűjtő telefonok engem továbbra is egy kicsit megijesztenek. Hiába ellenőrizhetem telepítéskor, mihez akar hozzáférni a kívánt alkalmazás, csak a fejemet fogom, bizonyos esetekben miért kellenek neki például a hívásadatok. Persze lehet, hogy tényleg csak azt figyeli, telefonálok-e vagy sem, de lehet, hogy a konkrét telefonszámot is (küldi valamilyen adatbázisba). És nem arról van szó, hogy az én jelentéktelen adataimmal ki mit csinál... Nem vagyok paranoiás, de ez akkor is még nagyon zavaros terület mindenkinek...

Az appok: Az apró alkalmazásokkal alapjában véve nincsen bajom. A mobil platformon bizonyára ez a szoftveres forma a megfelelő. De maga a kifejezés: app, vagy "magyarosabban" applikáció számomra egy förtelmesen visszataszító szó, de rengeteg helyről ez ömlik az ember arcába. Ízlelgessük csak, valahogy köpni támad kedvem... Persze, hogy egyre több idegen eredetű kifejezést veszünk át, IT területen kiemelten, de az apptól a hideg ráz ki. Egyszerűen vannak olyan szavak, amit hallani és kimondani is gusztustalan. Számomra ilyen például a frufru is.

Becsekkolni, megosztani: Szerencsére ez a jelenség az, ami (az ismerősi körömben biztosan) elég gyorsan lecsengett, de mégis szervesen kötődött a kezdetekkor az általános okostelefon használói szokásokhoz. Egyszerűen felháborít(ott), hogy állandóan azt az átkozott telefont kell(ett) nézni... És akkor kilépek az utcára és mindenhol a sok lehajtott fejű, telefont bámuló zombit kell kerülgetnem. Mert SMS-t régen is pötyögött az ember, de most még többet és még többen használják a telefonjukat másra is.
Ezzel kapcsolatos a web 2.0 csodás közösségi élménye is, mindent azonnal felvenni, lefényképezni, feltölteni, megosztani... Ezt már inkább nem is kommentálom.

A kiválasztott új generáció

A Samsung Galaxy Ace 4 néven futó G357FZ modellt először a Telenor árlistájában láttam meg szeptember legvégén, vagy október legelején. Már az ottani, hibás specifikációk alapján is felkeltette az érdeklődésemet, de miután kicsit belemásztam a részletekbe, kiderült, hogy még jobb a helyzet. Majd jött a MA!TV adása, végül a teljes írásos teszt után döntöttem, csak a fórumon olvasgattam a többiek tapasztalatait.

Elégedett vagyok a készülékkel. Jó kis (alsó-)középkategóriás gép ez, erős hardverrel. Új a SoC, nagy tudással. Gyönyörű a kijelző, elegendő RAM és ROM, friss az Android (ha még a 5.0-t nem veszem figyelembe, de az remélhetőleg erre is kijön gyárilag az új chipset miatt). Persze, hogy vannak ennél nagyobb és erősebb és még drágább "telefonok" is, DE... nem folytatom a mondatot.

Személy szerint a kijelző mérete még éppen megfelelő. Nagy tenyerem, nagy kezem van, mégis egy ennél nagyobb méretű telefon nekem már nem kényelmes. Sem a kezelhetőség, sem amiatt, mert jellemzően nadrágzsebben hordom a telefont és kényelmetlen is és hülyén is néz ki.
Sokan fanyalognak az alacsony, 480*800-as felbontás miatt, de nekem elegendő, ráadásul nem terheli fölöslegesen a rendszert sem a sok pixel. Nagyon szép az S-AMOLED kijelző képe is.


A fényképről nem látszik ugyan, de nagyon szép képe van az S-AMOLED kijelzőnek.

További fanyalgás tárgya sokaknál a fényérzékelő hiánya a kijelző fényerejének automatikus változtatása miatt. Nekem ez egyáltalán nem hiányzik, ha mégis kell, 2-3 "gombnyomás" az egész. Nem áll sokból, főleg úgy, hogy jellemzően alacsony fényerőt használok.
A közelségérzékelő hiánya már más kérdés. Egyértelműen nem mondom, hogy kell és azt sem, hogy megvagyok nélküle. Megszokás kérdése. Bár kényelmesebb lenne telefonáláskor, ha ott figyelne az a pár filléres érzékelő, de a dupla koppintás a kijelzőre igazán nem megterhelés számomra.

A tárhely nekem bőven elég, nem pakolom tele a gépet alkalmazásokkal, játékokkal. Memóriakártyával pedig bővíthető a gép, ha kell. Mivel nem játszok a telefonon, így az átlagos felhasználásommal másfél-két napos akkumulátoros üzemidőt kényelmesen össze lehet hozni töltés nélkül. A megszokottnál picivel kevesebb nyomkodással 2 napon túl jártam legutóbb.
Nagyon jó opció lehet az ultratakarékos mód. Ebben az állapotban szürkeárnyalatos kijelzővel és csökkentett funkcionalitással bír a telefon, de továbbra is lehet róla telefonálni, sms-t küldeni és a mobilinternet is használható böngészővel. Szükség esetén nagymértékben meghosszabbítja az üzemidőt.


A hátlapot egészen feldobja a hosszanti csíkozás.

Szoftveresen sem találkoztam még problémával. A Samsung sokak által szidott TouchWiz felületét is használhatónak tartom. Hosszabb távon kíváncsi vagyok hogyan teljesít, fog-e lassulni, de az erős 410-es Snapi egy darabig biztosan ellensúlyozza mindezt. Teljesítményét tekintve időtállónak gondolom a később érkező 64 bites rendszerekkel is, akár van rá szükség, akár nincs. A technológiát tekintve pedig bőven elfér benne az NFC és a CAT 4-es LTE.

Azóta több más gyártó is kiadott ugyan ezzel a hardverrel több-kevesebb felszereltséggel egy-egy modellt, azok mellett és azoktól függetlenül is az érzékelők hiánya a fillér..szás tipikus esete. A G357FZ személyében szerintem mégis egy egészséges cuccot kaptunk, jó áron.

Az átalakulás: előre-, vagy visszalépés?

Korábbi sarkos véleményem miatt most folyamatosan figyelem a felhasználói szokásaim változását és a számomra új helyzetben természetesen kimozdultam a holtpontról. Eddigi ellenérzéseimet majdnem teljesen sikerült átlépni.

Szeptember óta elkezdtem követni jobban a mobil trendeket, mind hardver, mint szoftver terén. Egyrészt a PC fénye mostanság elhalványulni látszik, másrészt egyre inkább ez a jövő, haladni kell vele. Munkahelyen is és már ismerősi körben is egyre gyakrabban kerül elő a téma.

Fóliát természetesen kapott a kijelző védelmében a telefon, de tokot már nem. Zsebben hordva nem lenne jó. Van ennél jobb fogású készülék is, de nekem megfelelő így. Egyszerűen csak vigyázni kell rá, nem babusgatni. Nem különösebben érdekel már a töltés mizéria sem. Éjszaka feltölt, reggel lehúzom, ennyi. Teljesen mindegy, hogy ezt hetente egyszer, vagy naponta egyszer teszem meg. Átlag felhasználáskor nincs jelentősége.

A közösségi média hatásai miatt sem idegesítem magam, fölösleges. Nem kell minden lehetőséggel élni, amit kínál az eszköz, lehet azt normálisan is használni és kimaradni a mocsokból. Az meg, hogy most appot, vagy alkalmazást mond az ember, semmi jelentősége sincs, a legtöbbször fel sem tűnik.

Nem pakolom tele a gépet, csak olyannal csak amit használok is. Két példa, amire rászánok több helyet, az OpenStreetMap offline felhasználásra is megfelelő térképe, vagy a HuMap, ugyan így offline felhasználásra, turista térképekkel együtt. Bár július óta nem sikerült túrázni mennem, de remélem a tavasszal már használhatom őket.

Keresem a linuxon megszokott nyílt forrású szoftvereim Androidos verzióit is, hogy ezzel is maradjak a megszokott környezetem közelében. Ezért használom például zene és videó lejátszásra a VLC-t a gyakrabban ajánlott alkalmazások helyett. Van még mit csiszolni rajta, de már használható.


KDE Connect beállításai a PC-n.

Maradva a KDE vonalon, hasznos alkalmazás a KDE Connect, amelyen keresztül a telefon képernyőjét touchpadként használva irányíthatjuk a számítógépen a kurzort (ezt a K550i is tudta), médialejátszó távirányítóként is funkcionál, de a fájlmegosztás is működik. A telefon értesítéseit is megjeleníti, legyen szó új üzenetről, frissítésről, vagy elmulasztott hívásról. Igazán hasznos, amikor szokásomhoz híven lehalkítva az ágyon felejtem a telót és még a rezgést sem venném észre. És nem kell állandóan a telefont sem nézegetni. Amúgy helyi hálózaton, wifin keresztül csatlakoztatható a két eszköz.

Ha számítógép szerelésről, szoftveres gyors segítségre van szükség, ott a TeamViewer és telefonról is megoldható vele sok minden. Ez talán az egyetlen felhasználási mód, ahol hasznos lenne a nagyobb kijelző és a felbontás, de akkor már bukik az egész méret probléma. Így is használható.

A tartalomfogyasztás új formájáról immáron saját részről is értékes tapasztalatot is szereztem. A megszokott weboldalakra gyakrabban pillantok rá, arányaiban többször telefonról. Eddig még rendben is van. A nagyobb változás az inkább este jelentkezik, korábban még a gép előtt ülve álmosodtam, most már inkább lefekszek korábban és a telefonról böngészve álmosodok el, ha nincs más program. De ugyan így más, üresjáratnak tekinthető események során is hasznát veszem a kütyünek.


Nem kell finomkodni, mindenki ismeri az érzést...

Ennek kapcsán is tudatosult bennem az elmúlt évek webszerkesztésében elindult változás, a mobil képernyőre való optimalizálás. Tudtam ezt eddig is, de igazán nem értettem miért. Most azonban látom már, hogy ez a bejegyzés is piszok hosszú így egy lapra és néhány korábbit is másként tördelnék már. (Ez a jelenlegi azonban így marad, nem címlapra való)

Valami befejezés kell még így a végére...

Nem kívánok részt venni hitvitákban. Nem vitatkozok a kijelzőméret és a felbontás jelentőségéről. Nem ajnározom se az Androidot, se a Windows Phone-t, se az iOS, se más platformokat. Mindegyiknek megvan a jó és rossz oldala. Mindegyik platform mögött álló hatalomnak megvan a pozitív és negatív oldala. Bizonyos trendekről megvan a véleményem, de tapasztalat híján, korai még véleményt nyilvánítanom.
Ugyanakkor az a (látszólagos) szabadság, amit az Android kínál, nekem többet jelent, mint a többi rendszer adta keretek.

Bizony nagyon elgondolkoztam rajta, milyen jó lenne saját magamnak összerakni a rendszert szoftveresen. Hogy tényleg csak az legyen rajta, amit az ember akar. Vagy feldobni rá a kedvenc linux disztrómat, vagy akár a PC módjára cserélgetni rajta a rendszereket.

Jelen pillanatban csak a garancia elvesztése tart még vissza kísérletezgetéstől, de egyre kevésbé. Az Android ökoszisztéma lehetőségei igen csábítóak és egyre jobban kezd megjönni a kedvem a megismeréséhez.

Hozzászólások

(#1) toeki


toeki
(senior tag)

Nem vagyok samsungfan, nagyon nem :) , de ha azt látom hogy a te igényeidet kielégiti ez a telefon, sőt sok olyan dologra is használod amire a nagytöbbség a sokkal drágább, sokkal többet tudó készülékét nem, akkor azt mondom jól választottál, használd egészséggel ;)

(#2) wetomi válasza toeki (#1) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Én sem vagyok Samsung fan, de valahogy ez megfogott. Egészében véve az igényeimnek megfelel, talán még erősebb is, de előre tekintve sose lehet tudni mire kell még.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.