Ha már az év második felénél, annak is a végénél tartunk, jó érzés átgondolni az elmúlt hónapok meghatározó történéseit, áttekinteni ezt a lassacskán elmúló évemet. Nem, még nincs itt az ideje a szilveszteri összefoglalónak, nem az következik és nem, nem megyek bele túl személyes dolgokba sem.
Keserű évkezdet után a tavasszal sikerült munkahelyet váltani, aminek nagyon örülök. Alapvetően pozitív változást hozott az életemben az új környezet, az új pozíció. Egyelőre szeretem. Az elvárásoknak igyekszek megfelelni, bár mindig lesz még hova fejlődni.
2015.07.25 - Tarnai-pihenő
Az év második felében nem igazán sikerült eljutnom túrázni. A néhány szerencsés alkalommal is csak a közelben, már ismert útvonalakat jártam be. Ebből adódóan nem is fényképeztem túl sokat és önálló bejegyzésnek sem volt elegendő esemény, így most egy rögtönzött válogatást készítettem. A tavaszi jó világ után a nyáron sem unatkoztam, program is volt elé és meleg is, csak a hétvége volt kevés.
2015.07.25 - Tarnai-pihenő
A szabadságom kissé elaprózva sikerült elosztanom, nagy része az őszi időszakra maradt, amit végül "természetesen" nem úgy sikerült tölteni, mint reméltem. Ha már túrázás, azt a kettő környékbeli kiruccanást is sikerült a legnagyobb kánikulára időzíteni a nyáron többek között a tavaly már megírt Remete-szurdok - Nagykovácsi - Tarnai-pihenő útvonalat is.
2015.07.25 - Tarnai-pihenő
Mégsem tudtam aznap otthon maradni. A közepes kondícióm ellenére a meleg miatt már elég rosszul éreztem magam az út végére. Nagyon szeretem az Alsó Zsíros-hegy panorámáját, a Csergezán kilátót és a Tarnai-pihenőt, az út végére a pokolba kívántam mindet... Talán még ott is hűvösebb lett volna aznap.
2015.10.04 - Lassan már becsukott szemmel is feltalál az ember a Hárs-hegyre.
A tavaly decemberi jégkár óta csak majd' egy évvel később sikerült eljutnom a talán legkomolyabb károkat szenvedett Dobogókőre és környékére. Augusztustól októberig keveset túráztam más elfoglaltság miatt, ráadásul meleg is volt. Az őszi színekben pompázó erdőt ugyanakkor nem akartam kihagyni, így a biztató időjárás előrejelzés és a hosszú hétvége miatt október 23-ra terveztem az utat.
2015.11.01 06:29 - Napfelkelte Dobogókőről
Az utolsó előtti pillanatban azonban a természet, vagy a sors - ki miben hisz - átszervezte a programot. Október 22-én a reggeli órákban elhunyt anyai nagymamám, így a családból elment az utolsó nagyszülő is. Tavaly tavasszal, ugyan ilyen helyzetben sajnos idő hiányában nem utaztam haza, a hosszú hétvége miatt most igen. A hír munkában ért, így volt ami elvonja a figyelmemet. A váratlan hír hallatán jó lett volna, de a fejszellőztető kirándulást végül halasztanom kellett. A temetés 30-án volt, érdemben pedig nem igazán tudtam már mit tenni otthon, így szombaton visszajöttem, vasárnap hajnalban útra keltem.
2015.11.01 06:55 - Vastag köd alatt ébredezik a Duna-kanyar
Nem tudom hogyan jött az ötlet, de meg akartam nézni a napfelkeltét és egyben reméltem, hogy a hegyek körül a hajnali köd is látványos lesz. Meggondolatlanul korán keltem, majd első HÉV után első busszal, 5:55 körül értem fel Dobogókőre, aznap 6:25-kor volt napfelkelte. Kissé elszámítottam magam az öltözködés terén, fáztam már az érkezéskor is, de nem csak a fáradtság miatt. Kelletlenül hideg szél volt a kilátóban.
2015.11.01. 07:04 - Kora reggeli panoráma a Rezső-kilátóból
Ha már vékonyan öltöztem, legalább megvártam a napfelkeltét és utána azt is megvárjam, hogy némi használható fény reményében elég magasra érjen a Nap... Ennek eredményeként másfél óra alatt jól átfáztam. Cserébe nem sikerült igazán jó képet csinálnom. Miután meguntam a várakozást ideje volt elindulni a Pilis-tetőre, hogy a mozgástól feléledjenek az elgémberedett tagjaim.
2015.11.01 - Színes fák között vezet fel az út a Pilis-tetőre.
Ha már a hajnali fények és a párás levegő komolyabb technikát kívánnak egy Sony Z1C-nél, legalább az egyre magasabban járó Nap fényében próbáltam elcsípni az őszi köntösét lassan levedlő erdőt. Talán kettő, vagy inkább 1 héttel korábban lehetett a legszebb a természet ezen a területen. Sajnos nem tudtam korábban jönni. Ennek ellenére aznap maximálisan megérte felkelni.
2015.11.01 - Vöröses barna?
A Pilis-tetőre a Két-bükkfa-nyeregtől a zöld jelzésen, majd a Simon halálától az észak-nyugatról felvezető, volt katonai műúton baktattam fel. Ez talán kevésbé látványos, mint a tető dél-nyugati oldalán haladó zöld jelzés, de egyszerűbb és rövidebb. A buszról való leszállás óta nem találkoztam senkivel, igaz korán volt még. 9 órakor értem fel a volt katonai bázis területére és romok ellenőrzése után kicsivel később a Boldog Özséb kilátóhoz.
2015.11.01 - Mindig talál az ember valami érdekességet, pedig ő már tavasszal is itt volt.
A reggeli hideg miatt bizony több energiára volt szükségem a reméltnél, így a kilátóból kilátás közepette jól megreggeliztem és tízóraiztam. Az Éles-kőről is szétnéztem kicsit, próbáltam valami fényképet összehozni a Hosszú-hegyről és társairól, de a párás levegőben, alacsonyan, szemből sütő Napocska segítségével semmire sem jutottam. Kérés esetén megmutatom a végeredményt, de alapból nem mutogatom.
2015.11.01 - Tavasszal szebb volt a kilátás, de most is lenyűgöző.
Emberekkel először csak már lefelé menet, a Panoráma úton valahol félúton találkoztam. Az addigi jótékony magányt felváltotta az egymást látótávolságból követő csoportok folyamatos sora. Persze ez így van rendjén egy szép és forgalmas útvonalon, ráadásul már kellően jó idő volt, végre emberi időpont, így érthető, hogy a hirtelen adódott kellemes időjárást sokan kihasználták. Reggel óta fene mód jó, csendes és magányos utam volt, de bevallom, jó lett volna, ha a túra végéig kitart.
2015.11.01 - Alul a távolban Piliscsév, felül a távolban a Hold
A folyton csak szembe jövő emberek és a gyerekek életkorával fordított arányosságban álló hangzavar által megrajzolt szerpentin szépen lassan levitt Pilisszentkereszt határába. Nagyon szép ez az útvonal és fentről lefelé - nem túl meglepő módon - kényelmesebb is, mint fordítva. Pár perc múlva beértem a buszmegállóba és ha már arra jártam egy jó barátom érdeklődött felőlem, merre járok? Hirtelen ötlettől vezérelve ugyanis Ő is kilátogatott Dobogókőre (mivel beszéltük korábban, hogy aznap arra járok).
2015.11.01 - Hangulatos őszi ösvény a hegyoldalban
Pár perc várakozás után jött is szerencsére a felfelé tartó busz, így még egy körre visszamentem, hogy
a reggeli indulás után néhány órával nappali fényben is láthassam a környéket és találkozzak a meglepetés vendéggel. A kilátás szép volt, de azokban a napokban borzasztó párás és koszos volt a levegő, látszik is a fotón.
2015.11.01 - Kék és narancssárga
Egy héttel később a Hármas Határ-hegyet is sikerült megjárni, ha már eddigi fővárosi látogatásaim során kimaradt. A Fenyőgyöngyétől mentünk felfelé és bevallom, meglepődtem, hogy mennyire csúnyának tűnik a HHH. Amennyire közel, szinte bent van a városban, annyira elhanyagoltnak hatást kelt az emberben.
2015.11.01 - Kilátás Dobogókőről.
Ha már párás és koszos volt a levegő egy héttel korábban Dobogókőről, annyival rosszabb volt a szmogriadó napjaiban a főváros felett. Mire felértünk a Hármas Határ-hegy tetejére, a könnyű szellő már kezdte elkergetni a sűrű, mocskos szmogos ködöt. Az alacsonyan, szemből jövő napfény miatt nem volt sok haszna a várost fotózni, de később legalább lesz mihez viszonyítanom. Kis vasárnapi mozgásnak azért jó volt.
2015.11.08 - HHH, torony, borzasztó légköri viszonyok a fotózáshoz
Szóval, ha összeszedem a gondolataimat és visszagondolok az elmúlt egy évre, akár pont így decembertől kezdve, nagyon ellentétesnek érzem a két felét. Az eleje hullámzó, de inkább negatív, a másik fele már egészében véve pozitív. Persze az életben sok hatás ér minket.
Tavaly sikerült kijönnöm egy kelletlenül hosszú és mély hullámvölgyből. Ez az év nagyrészt a stabilizálódásról szólt, kevés kitűzött céllal. Az elkövetkező időszakban pedig végre építkeznem kell és előre lépnem az életben. Ideje végre egy kisebb életmód váltásnak is, több mozgásnak, több olvasásnak és még több határozottságnak. Szóval ha nem is egy év, de néhány hónap múlva meglátjuk mivé lettem...
