Pár hónapja már nem írtam ki magamból a kikívánkozó gondolatokat, most egy élmény kapcsán mégis billentyűzetet ragadtam.

Új történettel frissítve alul (2015.06.03.)

Költözésre került a sor, az új albérletben pedig egészen hamar megtörtént a lakók lecserélése rám. A takarítás nagyrészt megtörtént, bár túl sok idő nem volt rá. Végül is vállalható volt már a lakás, de néhány apróság maradt még a konyhaszekrényben, amire azóta nekem sem jutott időm - nem fogtam még hozzá, hogy kitakarítsam.

Történt, hogy a minap rántottát akartam csinálni reggelire. Keresem a fűszereket és a borson kívül mást nem találtam. Tisztán emlékeztem hova raktam a többit is, még a blokk is megvan a vásárlásról, de sehol nem találom a fűszereket. A fűszeres/vegyes szekrényben a legfelső polcon volt az a néhány csomag, bontatlan, egyértelműen új fűszer és egy csomag már megkezdett paprika kb. egy ezres értékben. Nem nagy összeg, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nincs meg. De miért?

Egyedül lakok még, rajtam kívül nem sokan vihették el. A tulajdonos és egy-két személy, akik a napokban a mosógépet szerelték. Bármelyik is legyen, akár hogyan is nézem, elég gáz a helyzet. Eldurrant az agyam, de leültem inkább negyed órára lenyugodni, csak azután telefonáltam a tulajdonosnak, hogy mit tapasztaltam.

Ő azonnal vette a lapot, mondta is, azt hitte, az előző lakók hagyták ott, mert ott volt a fűszeres szekrényben, azért is vitte el. De azonnal indul és visszahozza... 10 perc múlva már nálam is volt.

Egye fene, még el is fogadom a jóhiszemű félreértést, de van néhány gondolat, ami sántít:

Az első és talán legfontosabb: Mi az, hogy kérdés nélkül bármit, ami nem az övé, elvisz a lakásból? Függetlenül attól, hogy az talán az előző lakóké és talán nem az enyém. Nem hogy nem kérdezett, még utólag sem szólt...

A második: Hogy jön ahhoz, hogy kutakodik a szekrényben, amiben nem az ő dolgai vannak?

A harmadik: Az én fűszereim a tiszta, legfelső polcon voltak. Egy kivételével bontatlan, sértetlen, teljesen új csomagolásban, míg a többi cucc lejjebb, bedobálva, összegyűrve, mindegyik már viseltes csomagolással. Ennyire nem különült volna el? Ennyire nem egyértelmű, ha valamiből kettő van teljesen különböző állapotban, egymástól elkülönítve?

A negyedik: Ha már éppen most jutott el odáig, hogy a takarításból kimaradt részen körbenéz, hogy jön ahhoz, hogy a jót elviszi, de a ganét otthagyja maga után, mintha mi sem történt volna?

Mert ha már bármibe belenyúl és elviszi, akkor legalább csinálna rendes munkát és takarítsa ki, ürítse ki az egész szekrényt!

Aztán átjön s mintha mi sem történt volna, minden szégyenérzet, zavarodottság nélkül visszahozta amit elvitt.

Ebben a véletlenben nem hiszek.

De az, hogy kérdés nélkül bármit is elvisz és főleg, hogy a sz@rt meghagyja, na az már több a soknál...

Én pedig csendes hidegvérrel, kioktatás és balhé nélkül elintéztem annyival, hogy előfordul ilyen, a lényeg, hogy rendeztük. Talán nem vagyok normális.

A tanulságot azonban leszűrtem és az nem az emberi gyarlósággal kapcsolatos. Azzal nap, mint nap találkozok és immúnis ugyan még nem vagyok rá, de már kezdek megedződni. Nem is osztogatom akárkinek a bizalmamat.

A tanulság számomra leginkább az, hogy egy bő másfél éves, számomra nehéz időszak után kezd visszatérni a régi énem. A higgadt, birkatürelmű, csendes, ritkán, de olyankor velősen szóló énem. Most még csendesen tűrtem, de az utolsó utáni eset volt.

No, de biztosan velem van a baj, hogy nem ürítettem ki a szekrényt és miattam került kellemetlen helyzetbe a másik... $ß#&@%<$¤$ßß#@&!!!4!!

Frissítés 2015.06.03.

Új bejegyzést nem írok, inkább csatolom a fenti történethez a mostani esetet, legyen csak minden egyben.

A minap internetet és kábel TV-t kötöttek be az albérletbe. Ketten lakók dolgoztunk, nem tudtunk maradni, így a tulajdonos volt a lakásban a szerelővel. Hazaérek munka után, körbe is nézek, hogy a kivitelezés a várthoz képest másként, de megfelelően történt.

Nem sokkal később hív a tulajdonos, hogy átjönne még megbeszélni pár dolgot, mondom OK, hazaértem. Miután átért, kérdezi, hogy a szerelésen kívül észrevettem-e bármi mást is?
Egyelőre még nem tűnt fel semmi, válaszoltam gyanakodva.
Ő ugyanis felporszívozott a szobámban, ha már úgyis a kezében volt a porszívó a kevés fúrás miatt, Ő úgy gondolta régen volt felporszívózva a szoba.

Most erre mit mondjak? Végülis illedelmesen megköszöntem néhány pillanat gondolkodás és nyelés után.

Beszélgetünk még valamiről, eszébe jut, hogy volt a konyhában még 2-2 üres boros- és sörösüveg, azokat pedig levitte a kukához, mert a szemétnek ott a helye, nem a konyhában...

Birka türelmű emberként még ezt is lenyeltem, de már nagyon érik egy komoly beszélgetés.

A bosszantó a "szívességben" még mindig az, hogy ismételten utólag derül ki. Pedig még beszéltünk is telefonon aznap reggel. Ezek után mi lesz a következő? Mire fogok ma délután hazaérni, vagy holnap?

Már várom a folytatást, de örülnék, ha nem lenne semmi...