Május elején volt szerencsém bringás kísérőként eljutni az Ultrabalatonra, ami hatalmas élmény volt és nagy hatással volt rám. Nagyon megfogott a rendezvény két mottója is: "Csak egy kör" és (nem pontosan idézve) "Azért futom körbe, mert ott van". Most viszont nem futni fogok, mert ahhoz lusta vagyok, hanem tekerni.

Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer egy nap alatt körbetekerjem a Balatont. Sokan megcsinálták, én miért ne tehetném meg? Az Ultrabalaton során ezért ahol tudtam, figyeltem a kerékpáros útvonalat, hogy előzetesen minél jobban fel tudjam mérni a viszonyokat. Gyalogtúrázni továbbra is jártam rendszeresen, de a tekerés az csak nem jött össze, amennyit szerettem volna. Az idei év áprilisában szezonnyitónak volt egy 92 km-es utam az Alföldön úgy, hogy előtte vagy 9-10 hónapja nem ültem bringán. Utána 2-3 darab 60-80 km-es karika még volt, de rendszeres városi tekerésre már nem vettem rá magam. Az idén nyárra már terveztem a kört, de ilyen alapozással nem szívesen vágtam bele.

4:01 - még én sem ébredtem fel, nem hogy a város

Június végére lett egy kis szabadidőm és a hónap fordulón megszületett az elhatározás, július 3-án szerdán bármi legyen is, megyek. A hidegfront kitakarította a levegőt és kicsit hűlt is az idő. A megelőző pár napban nézegettem a térképet, útvonalat számoltam, vonat menetrendet néztem, megvettem a kaját, átnéztem a bringát. Kedden hajnalban fél 3-kor kelés, kényelmes reggeli, készülődés, csomag ellenőrzése, aztán indulás Kelenföldre a 4:12-es első személyvonatra. A vonaton megismerkedtem egy másik bringással, nevezzük most például Sanyinak. Kiderült, hogy ő is Balatonvilágosig megy, mint én, és ő is csak egy kört teker, de neki legalább nem az első volt. Eldöntöttük, hogy egy darabig együtt megyünk.

6:11 - Balatonvilágos, még a partfal árnyékában vannak a fák

6:08 körül el is indultunk Balatonvilágosról fel az északi part felé. Jó is volt, hogy vezettek az elején, mert könnyebb volt a tempót tartani, bemelegíteni, nem kellett annyit bámészkodnom, hogy merre is menjek. Fél 9-re lazán eljutottunk Balatonfüredig (kb 42 km), így meg is volt a bemelegítés. Pár falatott ettünk és itt váltunk szét, én előre mentem, mert még Tihanyba is fel akartam menni. Innen már egyszerűbb is volt követni az utat. Jött az emelkedő fel Tihanyba, aztán kis szusszanás és fényképezés az apátságnál (52 km), majd a suhantam le a rév felé és a part mentén vissza.

Balatonakaliig lényegében eseménytelen volt az út. Annak idején az UB során is itt pihentünk egyet, így most is itt álltam meg enni és inni. Viszonylag sokat ittam hirtelen és talán többet is ettem a kelleténél, így Zánkára érve kicsit meg borult az emésztésem alsó fele. Ha már kényszerszünet, akkor limonádéra és egy kávéra is szakítottam időt. Előbbi jó döntés volt, utóbbi viszont nem. Egye fene, haladni kell, majd lesz valami útközben. Szerencsére nem lett semmi, csak a közérzetem volt rossz még bő fél órát.

9:21 - Tihany

Badacsonyban (105 km) ismét megálltam egy pihenőre, ami most utólag átszámolva kb 40 perc lett. Sok-sok értékes perc. A pihenő végén tudatosult bennem, 14:10-kor, hogy nagyjából egy óra késésben vagyok az ideálishoz képest. Igyekeznem kellett hát, mert még féltávnál sem jártam. Badacsony, Szigliget, gyönyörű ez a környék. Az Ultrabalaton során délután Kővágóörstől Keszthelyig kísértem a futóinkat, aztán hajnalban az utolsó 30 km-en a Balatonföldvártól befutóig, Balatonaligáig. Nem volt tehát teljesen ismeretlen ez a szakasz. Nagyjából Gyenesdiásig tartott a késedelem okozta lendület, aztán következett egy nyögve-nyelős hullámvölgy Balatonberényig.

Badacsonyban kezdtem érezni, hogy a reggeltől használt túrázós rövidnadrágom és alsónadrágom már nem az igazi, addig azonban meglepően kényelmesek voltak. Nagyjából így is terveztem, hogy félút körül jöhet a betétes bringás gatya. Balatonedericstől már nézelődtem, hogy hol tudnék nyugodt szívvel megállni nadrágot cserélni egy száll fütyiben, de nem találtam alkalmas helyet. Nem szégyenlős vagyok, hanem a környezetem kímélem. Végül úgy alakult, hogy Balatonberényben (144 km) találtam meg azt az alkalmas part menti kis nyugodt helyet az öltözéshez.

10:13 - valahol Örvényes előtt

Az utcáról ugyan belátni abba a kis kert nagyságú parkba, de nem érdekelt. Sehol senki. Fényképezek, leülök, cipőt kikötöm, nézelődök, már mozdulnék és akkor beesik egy nagypapi az unokával... A csába... Nagypapi leül 7-8 méterre a másik padra, nézi a vizet. Kölyök mászkál. Németül beszélnek. Megörültem: se nem ismerhetnek, se egy (fél)meztelen testből nem fognak problémát csinálni. Túranadrág és alsó le, bringás gatya csak úgy natúrban fel. Micsoda fenséges szabadság! Ezzel a mozdulattal begurul még egy nagymama is és leül a közelebbi padra. A francnak kezdtem a fényképezéssel... Sebaj, a lényeg már készen van.

Felülök a nyeregbe és jött a megváltás. Eszméletlen kényelmes volt az új nadrág, szinte felüdítő. Kellett is az új lendület, mert Balatonfenyvesig elég egyhangú volt az üdülőtelep széles utcáin tekeregni, de hajtott a következő "mérföldkő", Fonyód (167 km) elérése. Itt az egyik kis strandon pihentem pár percet. Készült pár fotó, vettem 1 liter kólát, ami életmentő volt a hátralévő nagy távolság és a kevés idő alatt. A képek alapján 18:04 körül folytattam az utamat. Ekkor már egyértelmű volt, hogy a 21:30-as vonatot is csak nagyon kicentizve érem el.

12:38 - kilátás Révfülöpről Fonyód felé

Balatonföldvártól ismét ismerős volt a terep az UB miatt, bár akkor még sötétben jártam erre. Zamárdiban nem tértem le azonnal kijelölt kerékpár útra az UB-ről megmaradt hajnali emlékek miatt, bár jobb lett volna. Így viszont volt lehetőségem a Balatonsound mínusz akárhanyadik napjára érkező ezernyi fiatalt kerülgetni és a lányokat gusztálni. A parton azért még belefért egy-egy fotó, mert balatoni út nincsen naplemetés kép nélkül. 20:26 Zamárdi. Nagyon bele kell taposni így a 200. km után.

Siófokon a hídon átérve tudtam, hogy nem szabad lemennem a part felé. Az UB-hez hasonlón így a sínek mentén tekertem ahogy még bírtam. Furcsa módon annyira hajtott az adrenalin, hogy talán jobb tempót mentem a végén, mint azt megelőzően Balatonfüred után bármikor.

14:00 - Badacsony

Az előzetes, pontos tervezés eredménye az lett, hogy csak arra emlékeztem, 21:30-kor jön a vonat. Ez a valóságban is így történt (± 1 perc) és én is ekkor értem a vasútállomás előtti rövid, de meredek emelkedő aljára. Azon az emelkedőn így bő 220 km után már nem volt "kedvem" feltekerni, így a gyalogos módszert választottam. Mivel láttam, hogy Siófok felé megy a vonat, meg is nyugodtam. Az egy vágányra tekintettel biztosan jön majd szemből pár perc múlva az enyém, mert korábban nem jött más.

21:32-33 körül értem fel. Nézem a menetrendet és akkor tudatosult bennem, hogy nem jön szemből az áhított vonat. A Siófokra tartó 21:30-as kellett volna nekem, mert átszállás utáni járat nem állt meg Balatonvilágoson. Ez azért jó, mert ha pl 3-4 perccel korábban érek fel és még nem lett volna időm menetrendet ellenőrizni, lehet, hogy a látszólag rossz irány miatt akkor sem szállok fel. Végül maradt a 22:13-as utolsó vonat, addig pedig jobb híján megetettem a szúnyogokat.

15:18 - kilátás Balatongyörökről

Tapasztalatok:

Ha nem számítjuk az Ultrabalatont, alapvetően először jártam erre egyedül, így a tájékozódást ilyen szemszögből véleményezném. Egészen jól követhető az útvonal, de a déli parton sok kereszteződés esetén éreztem a táblák hiányát. Több esetben ugyanis nem volt, vagy nem lehetett látni egyértelműen a megfelelő irányt a kereszteződésben a déli parton felfelé haladva. Persze rápillantva a telefonra már könnyű volt, de ez is idő és kényelmetlenség. Furcsa módon pár méterrel később visszanézve az ellenkező irányból már látszik a megfelelő tábla ha a déli parton lefelé halad az ember.

Csak a fáradtság miatt lettem volna figyelmetlenebb, vagy tényleg kéne az a néhány plusz tábla? Nem tudom.

Másik furcsaság volt a déli parton, hogy több helyen tűnt úgy, mintha párhuzamosan egy-egy utcával lejjebb lett volna egy másik régi/új balatoni bringás nyomvonal is. Követtem az általam megtalált jelzést, ami felvitt a gyökerek által alaposan felgyűrt és jobb esetben a javítgatások miatt rázós járdára (ha volt, akkor a mellette az úton mentem). Majd kanyar a part felé, egy sarokkal lejjebb látom a táblát, hogy a párhuzamos útra mutat. Nincs szar járda, csak a jó út. A délipart összenőtt települései miatt nem rémlik konkrétan hogy hol, de több helyen is belefutottam ebbe nagyjából Fonyódtól felfelé.

16:49 - Balatonberény

A teljes kört tekintve az útminőség nagyon változatos képet mutat. Az önálló kerékpárutakon sok helyen a felgyűrték az aszfaltot a fák gyökerei, de ezt marással már tüneti szinten kezelik az északi parton. Így már nem csuklótörő hurkák, csak rázós hullámok vannak a felszínen. A szar alapozás miatt azt a néhány süllyedést is elfogadom, ami viszont ki..szta a biztosítékot, az a nagyjából Keszthelytől, de még inkább Fenékpusztától Balatonberényig tartó szakasz. Itt az alapvetően jó aszfalt tele volt a nyomvonalra merőleges, teljes szélességben futó hurkákkal, bukkanókkal, mintha a szőnyeg alá keresztben egy csövet tennénk, vagy az autópályát teleszórnánk az aszfalt színével megegyező fekvőrendőrökkel.

A kényelmetlenség egy dolog, de sokszor alig lehetett látni, mert olyan szögben sütött a nap, hogy nem volt árnyéka sem. A merev első villával olyat ütöttek ezek a hurkák, hogy a kormányt kiverik az ember kezéből és még gyorsan kell menni hozzá. A hőtágulástól gyűrődött fel az aszfalt? Vagy felfagyott (?) ilyen szabályosan? Nem lehet ezt előre kiszámolni? Szar volt a kivitelezés? Volt műszaki ellenőr aki ezt átvette? Költői kérdések ezek, hagyjuk inkább az egészet.

18:01 - Fonyód. Talán csak rossz szögből jön a fény, de csúnyán látszik a lencse torzítása

Számomra kellemes meglepetés volt, hogy az első százas, nagyjából Badacsonyig tök jól ment. Az erőm bőven kitartott, szinte meg sem éreztem. Badacsonyban persze kellett az a pihenő, de nem is a pillanatnyi fáradtság miatt, hanem azért, hogy bírjam a hátralévő távot. Fent már írtam, hogy a gatyacsere új lendületet adott, majd Fonyódtól továbbra is elég jól tartottam a tempót. Iszonyú jó érzés, amikor érzem, hogy a testem összes porcikája azon dolgozik, hogy minél nagyobb teljesítményt adjon le még fáradtan is.

A sebességgel nem is volt bajom, csak a megállók sűrűsödtek. Nem hosszúak, csak 2-3 percek voltak. Térképre rápillantani, pár korty kóla, izó, vagy olyan kaja, amit nem tudok menet közben biztonságosan kibontani. Balatonföldvártól tulajdonképpen a kóla tartotta bennem a lelket, Siófoktól, a vasútállomástól pedig talán nagyobb tempót mentem, mint korábban bármikor. Nagy úr az a menetrend. Na jó, reggel Balatonfüredig még gyorsak voltunk, de egészében sokkal jobb állapotban fejeztem be, mint reméltem. Ezt bátran mondom most másnap is. Az egész testben érzett fáradtságtól eltekintve kifejezetten jól vagyok.

20:26 - Zamárdi. Megérte a kerülő a látványért, még ha emiatt is késtem

Keréken mérve 228 216 km*** lett a teljes út, a bruttó idő pedig kb 15:25. Legalább egy órával kevesebbet terveztem, de mégiscsak először tekertem ennyit egészben, tekintve, hogy 100 km fölé nem jutottam korábban. Reggel elbeszélgettük az időt az induláskor, így az útvonal rögzítését elfelejtettem elindítani. Nagyobb baj, hogy később sem, mert ráhagytam, hogy részkört már nem akartam mérni. Utólag pedig az is nagyon hasznos lett volna, így viszont km óra (ami nettó menetidőt és átlagsebességet mér) és a fényképek ideje alapján tudok számolni.

A bruttó időm nem lett a szép, de a tényleges menetidő már jobb, 11:38. Nem is tudom hol veszett el ennyi idő? Másfél órát a 4 nagyobb megállóból össze tudok rakni, de ilyen sok lett volna az apraja? Ezek szerint igen... A bruttó idővel számolva 14,8 kb 14,1 km/h*** lett az átlagsebességem (korábban 16-tal számoltam), a nettó idő alapján viszont 19,6 18,7 km/h***. Nagyon jó lenne látni utólag, hogy az egyes szakaszokon milyen gyorsan mentem, mert úgy látszik, maradt még tartalék a rendszerben. Majd legközelebb...

*** szerk: rossz kerékméret volt beállítva a kerékpáros computerben. Kb 3 centi volt a kerültben az eltérés. Normális beállítás után visszaszámolva nagyjából 217 km lett a kör, ami már reális. Ebből adódóan az átlagsebességek is csökkentek.

21:34 - Balatonvilágos - éppen csak elegendő a fény a fotóhoz két szúnyogcsípés között

A használt technikáról túl sokat nem mondhatok, nagyjából látszik is a képeken. Egy kb 17-18 éves klasszikus geometriájú, merev acélvázas MTB, amit két éve kicsit felújítottam. Nem egy könnyű jószág, de én sem vagyok egy gazella testű, zsoké alkat. 26"-os kerekeken gurultam, 1,75"-ös CST Salvo HP gumikkal, amiket előző nap rendesen felfújtam az "üzemi" max 4,1 bar környékére. A váltó, fogaskoszorú semmi extra.

Röviden egy piszok jó élmény és magammal szemben egy nagy kihívás volt a Balatont körbetekerni egy nap alatt. Nézelődni kevés az idő, ahhoz 2-4 nap kell, de nem is azért mentem.