2019. február 19., kedd

Gyorskeresés

Bükki Kihívás

Írta: | Kulcsszavak: túra . kirándulás . 2019 . Bükk . éjszaka . Bükki kihívás

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

52 km gyalog, télen, éjszaka, számomra ismeretlen terepen. A nehézsége ellenére minden percét megérte, miközben találkozhattam az olvadó hó minden fajtájával.

Teljesen véletlenül futottam bele a túraleírásba még 2018 novemberében, de azonnal tudtam, hogy mennem kell. Szerencsém volt, mert a tudatosan alacsonyan (500 fő a három távon) tartott létszám ellenére a december eleji regisztrációba is befértem. Kb fél óra alatt telt be a két kisebb és talán háromnegyed óra alatt a nagyobb táv. Eddig a pontig úgy igazán nem is gondoltam bele, hogy mire vállalkoztam?


Forrás: az esemény facebook oldala

Szinte alig jártam a Bükkben, azt is évekkel korábban és más részén, de nem féltem a tájékozódástól. A térképről könnyen tanulható volt az útvonal, a telefonra pedig letöltöttem a tracket, így azt is követhettem. Utólag azt mondom, hogy a jelzések jól festettek, jól láthatóak voltak és ha egyedül voltam, a kitaposott ösvény is segített. Az éjszakára tekintettel fényképek most érthető okokból alig készültek, így nagyrészt az első néhány kilométerről tudtam csak válogatni párat.

A regisztráció után igazán csak január közepén kezdett foglalkoztatni a túra és annak részletei az én szemszögemből. Sikerült megint megfázni januárban majd az idei Téli Mátrát éppen ezért is adtam fel egy héttel korábban. Akkor már tudtam, hogy jobb ha nem hajtom szét magam, mert szükség is volt minden erőmre. Igen, néha hátra kell lépni, tudni kell "veszíteni" egy későbbi sikeres teljesítésért. Megérte.


A rendezők által kiadott térkép

A következő egy hétben folyamatosan az időjárás jelentést néztem és nem voltak szépek az előjelek, de végül szerencsénk volt. Elérkezett az indulás napja, február 2. szombat. Kifejezetten jól esett, hogy végre nem kellett korán kelni a túra miatt, nem kellett rohanni. A délután 3-as rajtra volt időm kényelmesen elbuszozni Felsőtárkányba. 2-re értem oda, családias hangulat a faluházban, majd apránként elkezdtek szállingózni az emberek. Furcsán, de jól éreztem magam.


És az itinerből a szintmetszet

Nagyjából 50-60 fős csoporttal indultunk meg 15:00-kor-kor. A terepfutók és a többi kemény tt-s rögtön elmentek az elején, míg én a saját nem létező kondíciómmal közepes tempóban haladtam. Ekkor még bőven világos és többnyire normál állagú hó volt a völgyben.

3 km után kezdődött egy meredek, havas emelkedő, ekkor vettem fel a csúszásgátló hóláncomat, majd 20 méter és egy kanyar után szinte el is tűnt a hó az ösvényről. Sebaj, a nedves avarban, a puha talajon is hasznos volt, majd néhány száz méter után vissza is tért a hó. Az emelkedőn lassan haladtam. Szép volt ez erdő behavazva, de nem volt könnyű haladni a hóban, kiveszi az ember erejét. Szerencsére ekkorra már letaposták az előttem haladók.

17:00 körül vettem fel a fejlámpát. Ekkor már kezdődött a latyakosabb szakasz, így jó volt látni hova lép az ember. 17:32 körül értem el az első ellenőrző pontot 10,5 km-nél, a Tamás kutat. Kicsit rosszul esett, hogy a kitérő mélyen lent van, mert az azt jelentette, hogy vissza kell majd mászni a mély, 20-25 centi vastag hóban. Ez is már nagyjából ki volt taposva, de csak egy ember szélességben. A kitérő miatt viszont szembe forgalom is volt.

A meleg tea nagyon jól esett, ettem is pár falatot, majd kissé rezignáltan haladtam tovább. Ekkor már nem voltam túl lelkes, beletörődtem a sorsomba. Itt már keskenyebb volt az ösvény, néhol majdnem ráborult az aljnövényzet. 16 km-től ismét kissé kinyílt a tér. Egy réten haladtunk át, előttem egy túratárs alig pislákoló fénnyel halad. Gondoltam biztos élvezi a sötétet, át is kapcsoltam a fejlámpát pirosra, hogy ne "rontsam" a látási viszonyokat, nekem is szokja a szemem a sötétet. Kérdeztem is a világítását, de egyszerűen csak lemerült az elem a lámpájában. Sebaj, az a pár száz méter sötét kellett, majd inkább visszakapcsoltam a fényt. Egy darabig együtt haladtunk, majd Bánkút előtt elhúzott, ahogy megálltam enni pár falatot.

Ekkor már kezdődött az áztató hó és a vastag latyak közötti átmenet. Hogy már most, vagy csak pár km-rel később ázott át a bakancsom, nem emlékszek, de így is mentem végig. Nem volt kellemes. Hiába, a szokatlan téli meleg most nem segített. Nézni kellett, hova lép az ember, hogy kevesebb vizet kapjon, főleg az utolsó pár száz méteren.

Bánkút közelében már kezdtem fázni, erősödött a szél odafent. Szeles időt is jósoltam és fent a csúcs közelében kevésbé védett a terület is. Ekkor már elégé tele volt a hócipőm. Fáradt voltam, elegem volt. Itt lehetett a holtpont, ahogy 20:15-kor elértem 20 km-nél a második ellenőrző pontot, a bánkúti turistaházat.

Eredetileg 4 km/órás átlagsebességgel, így 13 órás teljesítéssel számoltam (talán kissé naivan). Ehhez viszonyítva negyed óra késéssel értem be és a pihenő miatt további negyed órával később indultam tovább. Itt engedtem el a 13 órát. A kondícióm még éppen elegendő is lett volna ehhez, de az útviszonyok nem engedték. Sapkát cseréltem, felvettem egy polár felsőt és irány tovább.

Bánkútról a következő 4-5 km-t nagyjából végigkáromkodtam. Alapból volt fent 20-25 centi hó. Az úton vékony rétegben ez el volt dúrva, vagy le volt nagyjából taposva, de néhol még így is jó 10 centi vastagon állt a latyak, ahogy a melegben kezdett olvadni.

Mint említettem, az olvadó hó és a latyak több fajtájával is találkoztam. A teljesség igénye nélkül a következőkkel: 1-2 centis latyak, 10-12 centis latyak. Nagy víztartalmú, de még a formáját megtartó latyak (ebből volt a legtöbb). Alul jégrétegen lévő pár centi olvadék víz, és ugyan ez, csak nem jéggel, hanem latyakkal. Ez a kettő azért volt jó, mert sötétben, lámpafénynél össze lehetett keverni a tükörjéggel (kevés jég volt, könnyű volt tippelni. Mivel az út mellett ott volt a vastagabb hóréteg, a víz nem folyt le. Jobb esetben megállt a keréknyomokban és középen maradt egy vastagabb havas, letaposott réteg, jobb esetben jeges alapokkal, amit lehetett közlekedni. A rosszabb változat az volt, amikor a vastag hó alatt állt az olvadékvíz, amit ugye nem látott az ember.

Választhattam volna, hogy esetleg megyek az út mellett az érintetlen hóban, de egyrészt ott még nehezebb lett volna lépni, másrészt fogalmam nem volt, hogy a hó alatt vizes kátyú, kövek, sár, vagy bármi más van... Maradt latyak.

A Kis-Sár völgytől felfelé végre ismét a hó került előtérbe. Itt megint az volt a nehezítő körülmény, hogy többnyire egy keskeny, egyszemélyes nyomvonal lett kitaposva. Mellette pedig a vastag hó volt. A vizes hó jól tömörödött, de nem egyenletesen, így az ember lába csúszkált. Néha keresztbe, néha csak oldalra ki. Így nem lehet haladni. Hiába a hólánc, az este során nagyon sokat segített, de vannak olyan esetek, amikor az sem old meg minden problémát. Jó szolgálatot tettek a túrabotok is, a harmadik és negyedik lábak. Nagy szükség volt rájuk.

Valahogy 26 km környékén, egy emelkedőn felfelé futottam össze Lacival (egy időben indultunk, már a túra elejétől kerülgettük egymást). Addig kis kivételtől eltekintve egyedül mentem. Az emelkedőn felfelé ismét lassultam. Ő reflexből engedett volna előre, de mondom nem vagyok olyan gyors. Ha nem zavarja, hogy a háta mögött lihegek, akkor az ő tempója tökéletes lesz. Végül együtt mentünk a célig. A tempónk, a ritmusunk közel egyforma volt, mert ekkor már "csak" a teljesítés volt a cél és nem az időeredmény hajkurászása. Laci szinte méterre pontosan ismerte a környéket, szimpatikus tapasztalt túrázó.

A túrázáskor én fejben mindig erősebb vagyok, mint fizikailag, ami általában ott jelentkezik, hogy többet vállalok, mint ami az edzettségemhez ideális lenne. Ezért alapvetően nem aggódtam a hosszú éjszakai túra miatt sem. A valóságban viszont sokkal lassabban teltek a kilométerek és az órák, mint azt reméltem.

Ugye eleve nem lehet nézelődni, mert a lámpafényen kívül semmit nem látni. Sokkal ingerszegényebb a környezet. Csak a fényfoltot nézem az úton és arra figyelek, hova lépjek. A sötétben nem is talál az ember viszonyítási pontot, amihez az eltelt távolságot tudná hasonlítani. Oké, ott a térkép, az útjelző táblák, de akkor is. Ezt a hatás erősítette az, hogy először jártam a környéken és nem tudtam belőni, mi milyen messze van. Ilyenkor mindig minden sokkal hosszabbnak érződik. És bizony a nehéz útviszonyok miatt eleve lassan haladtunk.


Már a túra elején is volt bőven latyak

Szóval számomra nehezen, de elértük a Tar-kőt (27 km), majd 22:57-kor 29 km-nél a harmadik ep-t, a Kis-virágos hegyet és az igazoláshoz kirakott zsírkrétát. Meredek és köves terep következett, a Tar-kőtől több kilátóponttal. Nyilván nappal többet látni, éjszaka, telefonnal viszont fényképezhetetlen. A távolban azért folyamatosan láthatóak voltak Felsőtárkány és Eger fényei.

A "kövek" miatt változatosan, de ugyan olyan lassan értük el 0:29-kor a 33 km-nél a negyedik ep-t, az Őr-kő házat. Ismét csak életmentő volt a meleg tea. Tökéletes cukortartalommal és hőmérséklettel. Innen szinte már csak lefelé kellett menni. A szintemelkedés legnagyobb részén már túl voltunk, a túrázók többsége is elhagyott minket (Az Őr-kő háznál és később a Guba háznál is 30-an voltak még mögöttünk).


Első EP: Tamás kút

Az eredeti elképzelésem szerint itt a hosszú, itiner szerint majd' 10 km-es lejtőn szerettem volna belehúzni és időt gyűjteni, de nem nagyon sikerült. Az útviszonyok továbbra is változatosak voltak. Vastag hó meredek lejtővel, széles dózerút különféle vastagságú hó/latyak réteggel és egy kevés hó nélküli út és változó mennyiségű maradék jég.

Én már fáradt voltam, elegem is volt az egészből. Csak arra tudtam gondolni, hogy végre száraz ruhába átöltözzek. Laci pedig saját elmondása szerint sokat tud menni, strapabíró, de alapvetően lassú léptű. Szerintem azért néhol igencsak belehúzott, de az itiner szerint 42,5 km-nél lévő Guba házig végül nem sikerült annyi előnyt gyűjteni, mint reméltük. Hajnali 3:05-re értünk oda a házhoz. Itt is kedves volt a segítő személyzet és nagyon finom a tea. Még 10 km volt hátra.


Nagyjából ennyit láttam a túra nagyobb részén

Talán még a korábbinál is lassabban teltek a kilométerek. Az utolsó két emelkedőn viszont gyorsabban és egyszerűbben átjutottunk, mint azt reméltem. Meglepő módon szinte az egész túrán elkerült minket a sár a rengeteg olvadékvíz ellenére. Ezen a környéken volt néhol egy kevés, de teljesen vállalható volt. Furcsa volt ahogy kavargott a levegő az erdőben. Néhol fáztam, aztán jött egy 5-8 fokkal melegebb légáramlat, ami szinte fej bevágta az embert.

Az utolsó ellenőrző pontig a Varró-házig még próbáltunk sietni. 5:19-kor értük el, majd innen már egy kényelmesebb sétával jutottunk el a faluházig. 5:50-kor értünk célba február 3-án. A menetidő 14 óra 50 perc lett, a 15:30-as szintidőn belül. Igazából ilyen csúszós, latyakos körülmények között nem is tudtam volna sokkal jobbat menni. Talán egy fél órát foghattam volna apránként, de jobb volt elengedni az idő hajszolását, anélkül is volt dolgom.


Felsőtárkány és Eger fényei. Igen, tudom, ilyen kevés fényben nem illik telefonnal fényképezni

A faluházban ekkor már kevesen voltak. A többség beért, hazament. Csendes, családias hangulat, kellemes légkör volt. Végre átöltözhettem száraz ruhába. Mintha kicseréltek volna, egy megváltás volt. Ettem, ittam, pihentem, nem siettem. A buszomra bőven volt időm. Hallgattam az embereket, a régi ismerősök beszélgetését, a szervezőket és ahogy az utolsó túrázókat várják.

Az éjszakai ébrenléttel nem volt gond amúgy, túra közben simán ébren maradtam. Hazafelé a vonaton tört rám az álmosság érthető okokból, a téli terep bőven kivette az energiámat. Most délután aludtam is rá pár órát, de nem lesz gond az esti folytatással.


A kitűző a legfontosabb, de a szokásos oklevél mellett ritka kivételként pólót is kaptunk

A szervezés és az ellátás nagyon jó volt. Kedves voltak az ellenőrző pontokon a segítők is. Ezúton is köszönöm mindannyiuk munkáját!

*szerk: Hamar felkerültek a hivatalos teljesítési adatok a túra oldalára. Vannak brutális idők. Minden elismerésem a többi teljesítőnek, akár terepfutó, akár "csak gyalogos".

52 km távolság és 1625 m szintemelkedés a hivatalos adatok szerint. Mentem már korábban is ilyen nagyságrendben, de az útviszonyok miatt szerintem nehéz volt a túra. Laci elmondása szerint az "átlag" tavaszi/őszi túrákhoz képest 1,2 - 1,3-as szorzója volt a nehézségnek, ami elsősorban a teljesítési időben mutatkozott most meg. Tőlem most a teljesítésre futotta.

Minden fáradtság ellenére nem bántam meg az élmény miatt. Megérte minden percét. Remélem jövőre is visszajutok!

Hozzászólások

(#1) Pécsi gyerek


Pécsi gyerek
(őstag)

Nagyon jó volt a beszámoló :) Egyszer talán én is benevezek egy ilyenre. :K Gratulálok a kitartásodhoz,hogy végig csinaltad :R

Gigabyte b250m-ds3h lap+pentium g4560+2×4 gb ddr4 2400 mhz+fsp 460 80+ +Gigabyte rx 460 oc 4 gb+zalman z1 neo házikó :)

(#2) wetomi válasza Pécsi gyerek (#1) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Köszönöm szépen! A mostani kondíciómmal kemény volt. Ahogy elnézem az időközben elkészült statisztikákat, brutális idők születtek. Voltak sokan, nálam jóval keményebbek. Nekem most a teljesítés volt a cél.

Hogy érted azt, hogy egyszer majd benevez egy ilyenre? Téli túrára neveznél, vagy éjszakaira, vagy téli éjszakai túrára? Mindegyiknek van egy szépsége. :)

(#3) Pécsi gyerek válasza wetomi (#2) üzenetére


Pécsi gyerek
(őstag)

Igazából mindegy csak legyen benne kihívás.Lehet egy nappali 20 km es nehéz hegyi terepen,vagy szinte sík területen 50 km vagy bármi.Csak jó hosszú legyen😀

Gigabyte b250m-ds3h lap+pentium g4560+2×4 gb ddr4 2400 mhz+fsp 460 80+ +Gigabyte rx 460 oc 4 gb+zalman z1 neo házikó :)

(#4) wetomi válasza Pécsi gyerek (#3) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Így már értem! Mindenképpen ajánlom, hogy menj el egy hasonló túrára, nagy élmény. A távot azért a fizikai állapotodnak és a tapasztalatodnak megfelelően válaszd meg, ezzel is csökkentve a rossz élmény lehetőségét.

(#5) mickemoto


mickemoto
(senior tag)

2004-ben voltam egyszer egy nyári éjszakai teljesítménytúrán az Alpokalján, pont akor volt az Úniós csatlakozás, azon a napon. Ha jól emlékszem 45 és 50 kilóméter közötti távot tettünk meg, nyégy fős csapattal.
Nagy élmény volt ez tagadhatatlan, de én még olyan fáradt nem voltam életemben mint akkor a túra végén.
Akkor meg is fogadtam hogy többet ilyenen nem veszek részt, legalábbis nem abban a formában ahogyan mi azt abszolváltuk.
Mi az ország másik végéből érkeztünk a helyszínre, ami azt jelenti hogy reggel 6-kor indultunk vonattal a célállomásról és valamikor délután három körül értünk a rajt helyszínére, ami viszont csak este tíz , tizenegy tájékán kezdődött. Addig vetélkedők voltak illetve a tornatermet sem lehetett egyből elfoglalni ahol az úgynevezett szállásunk lett volna, amit persze mi nem vettünk igénybe.( bár nem tudom hogy ezzel mások hogy voltak)
Másnap délig tartott a túra, majd miután meg volt az eredményhirdetés, mi indultunk is vissza vonattal a kiindulási helyszínre, ami sajnos a máv híres megbízhatóságának hála egy lekésett csatlakozás miatt csak este tíz-tizenegy körülre sikerült.
42 óra ébrenlét alvás nélkül, ebből cirka 18 óra utazás és 12 óra gyaloglás. :W

(#6) wetomi válasza mickemoto (#5) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

Olyan formában, amit leírtál, nem csodálom, ha elment a kedved a hasonló eseményektől. Gondolom nyáron a nagy meleg és a rövid éjszaka miatt másként kellett szervezniük a túrát. Egy dolog viszont a túra miatti fáradtság. Ha ennyire nyögve nyelősen megy az utazás, sok a holtidő, az teljesen felőrli az embert. Sokszor rosszabb a tétlenség.

Én kifejezetten szeretek vonatozni, de van az az utazási idő, átszállás mennyiség, vagy éppen fáradtság, amikor már nem optimális, amikor nem tud rajta pihenni az ember. Nem is tudom hogy bírtad ki azt a 42 órát.
Magamon már kitapasztaltam, hogy kb 30 óra ébrenlétig vagyok képben, bármit is csináljak addig, aztán zuhanórepülés. Egyszerűen agyhalott leszek, még ha fent is maradok, de szellemileg nagyon eltompulok.

(#7) mickemoto válasza wetomi (#6) üzenetére


mickemoto
(senior tag)

A mi esetünkben az ideális az lett volna szerintem ha egy nappal hamarabb érkezünk és utána egy napot még maradunk. Ha most mennék ilyen túrára sok mindent másképp csinálnék mint akkor. Persze utólag mindig okos az ember. :)

(#8) Jesus_Shaves


Jesus_Shaves
(kvázi-tag)

Tavaly voltam a 40km-esen, akkor nagyon rossz idő volt - előtte napokig eső, aztán havas eső, aztán fent sár majd hó, igazi nyalánkságok. Az ideiről lemaradtam, nagyon gyorsan betelik a limitált regisztráció.

(#9) wetomi válasza Jesus_Shaves (#8) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog (1)

(#7) mickemoto - Igen, így, hogy messziről utaztatok, egy éjszakát legalább a túra után jobb lett volna maradni. De kétségtelen, utólag okosabb az ember.

(#8) Jesus_Shaves - A tavalyi körülményekről sokat hallottam. Túra közben is beszélgettünk róla, ahogy Laci nézte az útvonalat, mi változott (a fordított irány miatt is) és aztán a célban is sokat beszéltek róla, no meg a túrabeszámolók... Szóval az elmondások alapján a tavalyihoz képest biztosan kényelmesebbek voltak a körülmények.

Gyorsan betelnek a helyek? Igen, sok őrült van, aki szereti a kihívásokat :D

A rendezőket megértem, hogy egyel csökkentetették a távok számát és hogy kevesebb embert egyszerűbb kezelni. Azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora "pusztítást" tudnak végezni a nagyobb csoportok az erdőben.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.