Kétszázhúszat kérek! Száz lett, maradhat? Igen, maradhat. Aszfalton gyalogolni az is bőven elég.

Szóval félig körbegyalogoltam a Balatont. Valami magasztosabb kezdést terveztem, de a már szokásosnak nevezhető áttervezések kapcsán ennyi maradt. Ismét messziről indítom a sztorit, de igyekszek gyorsan haladni.

Szeptember közepére terveztem megint pár nap szabadságot, mert tavaly is nagyon jól fogtuk ki az időjárást a bringatúrán. Az éves szabadságterv összeállításánál a tturak.hu túranaptárja adta az egyik támpontot. A szabadságok kiírásánál először márciusban fedeztem fel a Bakancsos Balaton nevű teljesítménytúrát. Nézem a távolságokat és a teljes kör miatt azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Áprilisban döntöttem, kell valami őrültséget csinálnom az évben, amihez tökéletes lenne, ha körbegyalogolnám a Balatont. Neveztem hát a 220-as távra, majd a visszajelzés szerint utaltam is a díjat. Most jön a neheze.

Forrás: a túra hivatalos oldala

A tavaszom elég jól sikerült a túrázás terén, így május végére elég jó formában sikerült teljesítenem a Kinizsit. Ezt követően azonban a június és főleg a júliusom elég rosszul ment. A felkészülésnek szánt Rocki-t is idő előtt feladtam. Nem jók a kilátások.

A Rocki után azonnal váltottam. Amikor csak tehettem, gyalog jártam munkába és ahová még az időm engedte. Így azért átlagosan napi 10 km-ek összejöttek, a maradék időben pedig bringáztam. Kevés, de több, mint a semmi. Eljött a szeptember. 6-án pénteken tekertem egy majdnem teljes kört Balatonaligától Zamárdiig (185 km), részben az emlékek frissítése miatt, de főleg azért, hogy fáradtan menjek a déli parton. A maradék 20-25 km-t végül az aznapi hidegfront, a vasúti menetrend és a másnapi munka miatt kihagytam. Amúgy is ismerem az utat.

Szeptember 12-én csütörtökön már szabadságon voltam, hogy tudjak még pihenni a pénteki indulás előtt. A 220-as teljes kör a végleges útvonal szerint 208 km hosszú és szinte 99%-ban a kerékpárúton, vagy egyéb szilárd burkolaton halad. A szintidő 60 óra. Hosszabb alvást nem terveztem, max 1-1 órát útközben némelyik ellenőrző ponton. A 60 óra (szinte) mindenre elég, de 50 órás teljesítést céloztam be, hogy tudjam magam mihez mérni. Nagy a távolság, de nagyon kevés a szint és bíztam benne, hogy ezért bírni fogom ha nem is a teljes kört, de a százötvenet legalább.

Csütörtök reggel gyerekkori jó barátomtól, Tomitól üzenet érkezett a közös csoportba. 4 évvel a sikeres műtét és kezelések után egy nem célirányos vizsgálat során újra a rák jeleit fedezték fel nála. Ha nem is napi kapcsolatban vagyunk, de rendszeresen találkozunk. Szaros korunk óta ismerjük egymást. Teljesen kiütött a hír. Most már sajnos első körnek nevezhetjük azt a 3-4 évvel ezelőtti időszakot, amikor hererákot diagnosztizáltak nála. Az akkori életkorát tekintve és mivel egyidősek vagyunk (most 31), mondhatom, hogy a mi korosztályunknál a hererák jelentős kockázat a statisztikák szerint. Szerencsére gyors volt a megoldás, jól ment a kezelés, folyamatosan jók voltak az eredményei és erre most újra van valami...

Csütörtök délelőtt még elmentem bevásárolni, de kora délután átmentem Tomihoz, hogy beszéljünk a helyzetről, ha már mindketten ráérünk. Szerencsétlen pár nap következik, mert most még csak egy előzetes vizsgálati eredménye van, de ez nem célirányos kivizsgálás volt. Igazából lehet jobb is, de rosszabb is helyzet. A két hónappal ez előtti kontrollon még semmi nem volt. Szóval most hétfő-keddig várakozás, amíg végre meglesz a teljes körű kivizsgálás. Addig azonban a legnagyobb bizonytalanságot és tehetetlenséget kell kibírni. Ez a legrosszabb, amikor semmit nem tud az ember és nem tud tervezni még rövidtávon sem.

Nem mondom, hogy körülöttem minden rendben van, de ilyen hírek hallatán azért átértékeli az ember a saját problémáit.

Kicsit megcsúsztam a napommal, de hazakeveredtem. Próbáltam fejben összerakni magam és elkezdni összecsomagolni másnapra. Elég későn, nagyjából 22:30 körül feküdtem le és péntek hajnalban 2:30-kor akartam kelni, hogy a 4:12-es első vonattal indulhassak Kelenföldről Balatonalmádiba. Így rögtön az elején, 7-kor tudok rajtolni.

Péntek hajnalban annak rendje és módja szerint ismét elaludtam. 4:08-kor riadtam fel... Gyors számolás, 2 óra múlva megy a következő vonat. A 7 órai rajtolás helyett legjobb esetben 8:45 és 9:00 között tudok elindulni. csába... A teljes hétvégére számítva nem sok, de akkor is érezhető a csúszás.

Kilátás a Somlyó-hegyről Tihany felé

9:00-kor rajtoltam Balatonalmádiból. Igazából közvetlenül a kerékpárút mentén nincsenek is jelentős látnivalók. Ha haladni akar az ember, akkor marad az aszfaltcsík. Káptalanfürednél tesszük meg az első és talán egyetlen kitérőt, amikor elhagyjuk a kerékpárutat és felette a hegyoldalban a Római-úton közelítjük meg Alsóörsöt és a Somlyó-hegyet. A kód ugyan a kilátó alján van, én gyorsan felszaladtam a kilátóba kilátni. Gyönyörű panoráma tárult elém. Megérte erre jönni!

Az út innentől továbbra is eseménytelen. Balatonfürednél összefutottam Lacival, akivel februárban a Bükki kihívás második felében együtt haladtam. Gyors köszönés, aztán mentem is tovább, mert lendületben voltam. Balatonfüred déli végén a Berzsenyi-kútnál értem el a 20 km-es ellenőrző pontot 12:20-kor. Pár szót beszéltem Attilával a pontőrrel. Jól tettem, hogy a tanácsára megkóstoltam a forrás vizét, mert nagyon finom, szénsavas vízről van szó, amit kifejezetten szeretek.

A Tihanyi-félsziget északi oldalában, a gödrösi strandnál volt a 25 km-es ellenőrzőpont, amit még mindig elég jó időben 13:10-kor értem el. Itt jött az első technikai szünet, amit a nappal során még követett néhány. A pénteki napom nagy részében ugyanis az emésztésem nem volt rendben. Nem mondom, hogy azonnal átrohant rajtam az étel, de az ideálisnál gyorsabban haladt és emellett még jól fel voltam puffadva. Szóval az energiaellátásom elég bizonytalan lábakon állt és ez majdnem Badacsonyig ki is tartott.

Tihanyból elindulva már igencsak meleg volt és pirított a nap. A sajkodi elágazás után a kerékpárút elég kopár, de nagyon szeretem (bringával ) ezt a szakaszt. Örvényesen nagyon jól jött az ellenőrzőpont. Ittam egy korsó sört és mintha kicseréltek volna. Folyadék és némi kalória. Mértékkel fogyasztva a megfelelő pillanatban hasznos a jó sör.

A Fövenyes és Balatonakali közötti szakasz továbbra is elég egyhangú. Persze nincsen ebben semmi meglepő, ismerem az utat, tudtam, hogy ez lesz. Az erős napsütés azonban jobban megviselt. Kicsivel hűvösebbre és több felhőre számítottam. Balatonakalitól Zánkáig ugyan ez volt a helyzet csak még kevesebb fával és közel dupla akkora, 7,5 km-es távon. Ekkor már éreztem, hogy húzódik a bőröm, mert ugye a hülyegyerek elmegy naptej nélkül 1-2 napig aszalódni.

Zánkán a vasútállomással szemben végre feltölthettem a vízkészletem a kútból. Itt ért be a korábban leelőzött lány. Szégyenlem magam, de nem kérdeztem meg a keresztnevét. 60-as távon indult, de már 20 km körül meghúzta a bokáját. Zánka 43 km-nél van, de fájó bokával hosszú út van még Badacsonytomajig, a 60-as célig. Zánkán az ellenőrzőponton kaptunk egy pohár hűtött, jó cukros és finom limonádét. Életmentő volt, így kissé feltöltődve sétáltunk tovább, majd pár perc múlva saját tempóra váltottam.

Balatonszepezden megálltam zoknit cserélni és ekkor láttam, hogy a cipő belsején a sarkam mögött kilyukadt a cipő bélése/szövete. Akkor meg van az oka a ritkán jelentkező szokatlan fájdalomnak. Itiner szerint 46,8 km-nél jártam ekkor. Ha így haladunk, akkor bizonytalan lesz még a százas is. Megelőzésként leragasztottam a sarkam és egy másik típusú zoknit vettem fel. Irány tovább!

Révfülöp nyugati végéhez érve besötétedett. Gyönyörű fények voltak, kár, hogy a telefon nem sokat ad vissza belőle. Sebaj, láttam, megéltem, így én emlékszek rá. Az egész túra alatt alig fényképeztem amúgy, részben mert nem volt mit, másrészt mert sokat mentem sötétben. A benzinkútnál ittam egy energiaital, beszéltem pár szót a pénztáros hölggyel és folytattam az utam. Az 54. km-t kezdtem meg ekkor. Elég elfogadható állapotban voltam. Az emésztésem végre kezdett végre irányba állni. Este 6 óra után kezdett hűlni az idő és kezdtem egyre jobban érezni magam.

19:45-kor kanyarodtam be Pálkövére, mert itt néhány km-en a kerékpáros nyomvonal a 71-es úton vezet. Sötétben, gyalogosan azonban ez veszélyes, így a túra útvonala átvág a településen. 20:05-re értem Balatonrendesre a vasútállomásra ami 55,2 km megtett utat jelent az itiner szerint. Az 5 km/órás átlagomat eddig tudtam tartani. Néhány kedves mondat, egy szelet zsíros kenyér és fél liter bubis ásványvíz fogyott. Mindegyik sokat segített.

A Badacsonyörs partján lévő erdősáv mellett vaddisznók legeltek, amúgy meglepően közel a főúthoz és a településhez. Jó 15 méterre voltak tőlem. Kedvesen, fennhangon köszöntöttem őket és szóltam nekik, hogy nem kérek társaságot. Tudomásul vették a kérésem és be is csörtettek a bokrok közé. A Varga pincészet előtt fantasztikus szőlő, vagy már inkább must illat terjengett.

Badacsonytomajban 21:34-re értem el az ellenőrzőpontot. 61,3 km-nél jártam az itiner szerint. Jól bekajáltam a meleg virsliből. Helyre is tett, mert már éhes voltam. Az általános iskolában volt kialakítva a pihenőpont és aki kérte aludhatott és fürödhetett is volna ott. Én vizet keresve a tornaterem öltözőjében kötöttem ki és maradtam is a következő jó fél órában. Jól esett a meleg, hogy leülhettem és kicsit feltöltődhettem.

19:25 Naplemente Révfülöp széléről

Beszélgetésbe elegyedtem Sanyival aki 52 évesen az ultrafutás felé kacsintgat és már túl is van egy sikeres, 80 km-es Korinthosz futáson. Ő is a 220-ra jött, de a talpai már elég rossz állapotban vannak. Nekem még nem volt miért panaszkodnom, de a talpaimat már én is igencsak éreztem, hólyag kezdemény is volt már. Igen, az aszfalt megtette a hatását. Elbeszélgettük az időt, végül együtt indultunk tovább. Én jól ismerem az utat, ő nem. Ő egy kicsit lassít engem, hogy már ne siessek, maradjon energiám későbbre is, én pedig húzom őt. Ekkor már tudtunk, hogy hiába csak egy kör, nem fog összejönni a 208 km. A 150-ben azonban bíztunk, de a döntést Balatonberényre, 100 km-re hagytuk.

Nem néztem mikor indultunk tovább, de ismét összefutottam Lacival. Csak pár szót váltottunk és már mentem is. Jól megkerültük a Badacsonyt és 23:49-re értünk Badacsonytördemicre a vasútállomásra (68,4 km). Innen irány a "szigligeti elkerülő" majd Balatonederics és Balatongyörök. Telihold kelt fel erre az éjszakára, amit a 'tomaji indulásra kissé eltakartak a felhők. A szigligeti ellenőrzőpont (00:46 és 72 km) után viszont mégis lámpa nélkül mentünk, mert a vékony felhőzet ellenére is volt elég szórt fény. A Szigliget és Balatonederics közötti feltöltődött mocsaras, nádas területet nappal is szeretem, de most sötétben kifejezetten hangulatos volt.

Sanyi talpa sajnos nagyon rossz állapotban volt, ezért egyre lassabban haladtunk. Balatonederics után a beszélgetések is megritkultak. Bennem volt még energia, de sajnáltam egyedül hagyni, végül Balatongyörök szélén, a Szépkilátó után elköszöntünk egymástól. Pillanatok alatt magam mögött hagytam. Az itiner szerint 82,2 km-nél következett a balatongyöröki ellenőrzőpont, ahová hajnali 03:39-re értem oda. Saját ritmusban legalább egy órát spóroltam volna és akkor már a pihenősebb lassabb tempóban megyek.

Sanyi, ha olvasod később ezt a bejegyzést, akkor ne vedd magadra. Sőt ellenkezőleg, büszke vagyok rád, hogy tovább mentél! Ekkor már én is éreztem a talpamat és a fáradtságot. De a lassú tempó egyszerűen a talpon eltöltött sok idő miatt volt már fárasztó.

Kicsit felpörögtem, de Balatongyörök után mégis nagyon hamar elkezdtem leereszteni. Hiába ismerem az utat, többször is bringáztam erre, egyre nehezebben ment, egyre hosszabbnak tűntek a kilométerek. Mit kilométerek, már száz méterek is dupla annyinak érződtek, mint máskor. Éjszaka a sötétben és fáradtan teljesen másként érzékeli az ember a távolságot és az időt. Egy monotonabb sík területen ez talán rosszabb, mint erdőben a hegyekben. Vagy a fene se tudja. Innentől minden fedett kerékpáros pihenőben leültem pár percre, hogy az itineren a távolságokat nézzem. Itt már tudtam, hogy csodának kell történnie, hogy 150 km-ig eljussak.

Keszthelyi pirkadat

Gyenesdiáson megörültem, amikor a távolban végre megláttam a vasútállomást, de odaérve nem találtam a kódot. Persze, mert nem ott, hanem a majd 1,2 km-rel távolabb lévő Alsógyenes (88,8 km) állomáson van az a 3 betű. Szinte egy órának tűnt, mire elbattyogtam odáig, de 05:27-re elértem. Időközben az első vonat is elment mellettem. Keszthely már csak egy köpésre van, de amikor száraz az ember szája, akkor még az a kis köpés is borzasztó nehezen sikerül. Az itiner szerint 90 km-nél volt az ellenőrzőpont, de ez a bő 1 km most a vártnál hosszabb volt.

Nem véletlenül emlegetem itt az itinert. A túra végén többen (7-en) is beszéltük, hogy a 80 km feletti szakaszok borzasztó nehezen mentek. Nem csak nekem, hanem nálam jóval tapasztaltabb túrázóknak sem. Most utólag összekattintgattam az útvonalat az openstreetmap-on, ami alapján 92,7 km-nél volt az ellenőrzőpont.

100 km-es távon 1-2 km összesített eltérést hibahatáron belülinek veszek, mert nagyon sok függ a mérés módjától, a pontok számától és az eszköztől is. Saját eredményeket is össze szoktam hasonlítani az openstreetmap adataival, így megbízok benne. Ezen a rövid szakaszon azonban a bő 2 km-es eltérés elég jelentős volt és rosszul is esett. Nem baj, emberek vagyunk, hibázhatunk. Ez az eltérés legyen a legnagyobb bajunk az életben.

06:19-kor kaptam a pecsétet Keszthelyen a lányoktól és pár perccel később volt szerencsém megnézni a gyönyörű napfelkeltét is. Megérte azért a pár pillanatért még maradni. Innen már csak a maradék van hátra Balatonberényig a 100 km-ig, pontosabban az itiner szerint 102,5 km-ig. Utólag összerakva ez a maradék ~12 km már rendben volt a távolságot tekintve. Érzésre azonban inkább tűnt 17-nek.

Amilyen sűrűn voltak Keszthely előtt a kerékpáros pihenők, olyan ritkán voltak most. Fenékpuszta előtt az erdősávban halad a kerékpárút néhol vasúti töltést. Bő másfél kilométerrel Fenékpuszta előtt keveredünk ki az erdő és a forgalmas 71-es út közé. Itt folyamatosan azt néztem, hogy a kidőlt farönkök között melyikre tudnék végül leülni. Mindegyik vagy nagyon koszos volt, vagy egyszerűen kicsi. Jobb híján a maradt a fű. Sehogy nem közeledett a település. Mindeközben a nap már felkelt és egyre jobban melegített, ami fáradtan kifejezetten jl esett.

A Zala hídjánál értem utol megint egy kedves túratársat, akinek ismét csak nem kérdeztem meg a nevét, pedig megérdemelte volna. Többszörös Kinizsi, Mátra 115 (130) és Kazinczy 200 teljesítés után Ő is kb ugyan abban az állapotban volt mint én. Ugyan annyira hosszúnak találta az elmúlt 15 km-t és ugyan úgy vártuk már a 100 km-es célt, pedig a 220-as (208) távon indultunk. Szigliget után még énekelve előzött meg minket, aztán Balatongyörök után ide-oda előzgettük egymást ki-ki a saját tempójában. Mostantól viszont együtt haladtunk.

A 100 km-es útvonal Balatonalmádiból Balatonberénybe, forrás: openstreetmap

Innen már csak vánszorogtunk. Mikor érünk már oda? Egy padot akarok! Sehogy sem fogyott a távolság, de valahogy az idő is másként telt, mint normális esetben. Az út kanyarulatai miatt pedig megtippelni sem tudtuk, mennyi van hátra. Nézheti az ember a telefonján a gps-t de fáradtan már nehéz jól felmérni a távolságot, végül szombat reggel 09:32-kor értük el Balatonberényben a Tekergő kerékpáros pihenőpontot. Itt volt a 100 km-es túra végpontja is és egyértelmű volt, hogy itt kiszállunk.

Ha továbbmegyünk, akkor illett volna 150-ig eljutni, hogy kapjunk pólót, kitűzőt, oklevelet. Nem voltunk még teljesen kikészülve. Az evés és egy óra alvás használt volna, de nem láttuk értelmét tovább menni. Minden nehézsége ellenére a folytatásnak már nem lett volna élvezeti értéke. Ha pénteken nem alszok el és két órával korábban indulok és...

Az itiner apró hibája és az utólag az openstreetmapon összerakott útvonal alapján 104,5 km-t tettünk meg, az oda-vissza kb 300 méternyi Somlyó-hegyi kitérő kivételével végig aszfalton. Az én időm 24 óra 32 perc lett, ami sok, de a körülmények alapján mégis elégedett vagyok vele. Szerintem most rosszabb kondiban voltam, mint májusban, de ezt kompenzálta a kevesebb szint. Az ismerős terep részben könnyebbség volt, részben sokkal jobban vártam az ismert helyeket a végén, ezért is telt nehezebben az idő. Az emésztésem nem segített ugyan, de fejben egészen rendben voltam a túra első felében. A második felében nem.

Elég lapos volt az út, de nem unalmas, forrás: openstreetmap

A Tekergőben ittam egy sört és egy energiaitalt. A többiek, akikkel már vagy 50 km óta előzgettük egymást ott pihentek. Beszélgettek egy ideig, én hallgattam őket. Kicsit meg voltam zuhanva. Volt kisbusz, amivel vissza tudtak vinni minket Balatonalmádiba, azt vártuk. Fél 11 körül befutott Laci. Badacsony óta nem láttam, de nagyon jó állapotban van. Ő tovább megy, csak még voltak elintézni való ügyei (depózás, ep nyitvatartási idő, stb...) 11 után pár perccel megjött a busz, mi heten pedig beszállunk. Keszthely felé indulunk még csomagok miatt. 11:20 körül Fenékpuszta előtt egy kicsivel látom meg Sanyit. Szinte tyúklépésben halad szerencsétlen a talpai miatt. Az ésszerűség a kiszállást diktálta volna, de Ő továbbment és remélem megcsinálta a százast. Minden elismerésem a kitartásának és jobbulást neki.

A legnagyobb távra 19900 Ft volt a részvételi díj előnevezéssel. Elsőre elég sok. Az ellátást többen kritizálták, hogy alig volt valami és akkor mi került ennyibe a túrán? Ennél egy kicsit távolabbról kell nézni a dolgot. Én mindig úgy indulok neki a túrának, hogy amit tudok, azt megoldom magamnak, így a kaját is. Ráadásul folyamatosan lakott területen haladtunk, nem az erdő közepén, szóval lehetett vásárolni, ha akart valamit az ember és ez a második napon a déli parton is ugyan így van. Hogy nem mentem végig és "nem használtam ki" a teljes költséget az csak rajtam múlt. Edzettem volna többet, vagy neveztem volna tudatosabban.

Jó lett volna telepecsételni, de majd legközelebb

A pénzügyi részébe én nem akarok belemenni. Vannak bérleti díjak, volt szervezve 2 éjszakai szállás is fürdési lehetőséggel, aki akarta igénybe vehette. Volt kisbuszos szállítás is vissza a célba, ami nekem is nagyon jól jött. Volt több-kevesebb kaja, jó minőségű színes igazolófüzet, a teljesítőknek póló, kitűző, oklevél.

Hogy a szervezők kaptak valami támogatást a túrára, vagy sem, nem az én dolgom. Hogy esetleg maradt valami pénz a szervezőknél? Ez abszolút nem érdekel. Főleg annak tudatában, hogy egy 3 napos programról van szó rengeteg munkával előtte, közben, utána. Minden segítő, szervező nagyon kedves és segítőkész volt. Rendszeresen kérdezték, hogy jól vagyunk, minden oké. Nagyon közvetlen és számomra szimpatikus a Zöld Bakancs Klub csapata. Voltak persze apró hibák, de én ezeket elnézem egy ilyen méretű és első rendezésű túrán.

Na és akkor a végére egy összefoglalás kellene még. Elfáradtam? Piszkosul. Hiába volt kevés a szintemelkedés a szilárd burkolat ekkora távolságon inkább átok, mint áldás. Ez bizony egy kemény túra! A kevés szint miatt sokkal kevesebbet mozog az ember. Szinte folyamatosan ugyan abban a pozícióban vannak a lábai, a felsőteste, a mindene. Kb 30 km után vettem elő a túrabotokat, amik most is segítettek, de a hosszú ideig tartó egyforma pozícíó miatt sajnos kevés volt.

A dörzsöléseket elég jól megúsztam. Találtam egy nagyon jó futó nadrágot (ref: 8500812). Olyan, mint egy álom, de az alá felhúzott alsónadrág széle kikezdte a combtövemet egy kicsit. Ezen kívül a sarkaim megúszták, még a cipő sem okozott problémát, hogy leragasztottam a sarkam és másik zoknira váltottam. Ma estére pedig a talpaim is teljesen rendben vannak. A jobb talpamon volt kezdődő vízhólyag, elég kellemetlen is volt, de nem szoktam kiszúrni. Most jól is tettem, mert vissza is húzódott, éppen csak egy kicsit érzékeny. A hátizsákomat megint fölöslegesen megpakoltam, a frissítésemet pedig majdnem teljesen elrontottam.

Utólag fejben átgondolva a túrát elég sok a HA, amiket inkább nem sorolok fel és nem is úgy fejezem be a mondatot, ahogy elsőre kigondoltam.

Ha a bejegyzésből nem ez jött volna át, a lényeg, hogy minden nehézsége ellenére egy nagyon jó túrához volt szerencsém és hatalmas élmény volt! Köszönöm a szervezőknek a munkájukat!

Nem felejtem el a többieket sem. Gratulálok azoknak, akik akár kisebb, akár nagyobb távokon elindultak és teljesítették. A 220-as teljesítők előtt pedig teljesen leborulok