Még nem a Kinizsi, az várat magára, de bringával az első. Szeretek tekerni, de eddig olyan 60-70 között megálltam, azokra is ritkábban vitt rá a lélek, ráadásul az elmúlt bő egy évben elég keveset tudtam menni.
Az idén most péntek este tekertem először. A gépre rászorulna némi felújítás, ezért nehezen vettem elő. A tapasztalatok azonban jók voltak, így szombatra egy nagyobb kerülőt terveztem Szentendréig.

Bő másfél év folyamatos leépülés után szombat hajnalban elhunyt apai nagymamám. Idő híján sajnos nem volt időm hazautazni, így miután a hírrel elindult reggelem, mindenképpen kellett a szellőzés, lehetőleg egész napra, emberek nélkül. Csomagoltam egy kis kaját, pumpát és láthatósági cuccokat, majd indultam.

Szentendrénél még nem éreztem fáradtságot, sőt, meglepően jól voltam. Már terveztem megállni enni és inni, de rengeteg ember volt kint, nem volt hozzájuk kedvem, mentem tovább.

Végül Tahitótfalu egyik buszmegállójában kellet megállnom, mert elszámítottam az étkezést. Indulás óta nem ittam és reggel sem ettem túl sokat, muszáj volt frissíteni, hogy szégyen szemre ne kelljen visszafordulnom. Jót is tett, főleg mert nem emlékeztem honnan van ismét kiépített kerékpárút, nem akartam az autók között szédelegni.

Dunabogdány nagyon szép hely. Így két keréken legalábbis szép útvonalon tekerhettem. Visegrádig pedig nem volt már gond, eltekintve a hosszú hónapok óta kerékpár nyerget nem látott hátsóm reklamálásától.

A város déli vége felé közeledtem már, amikor megtaláltam az ideálisnak tűnő helyet a pihenéshez. A Vízműnek van ott egy lezárt területe, amellett azonban ki lehet jutni a partra, ahol egy kiugró kavicsos területen ültem végül le. Az Apát-kúti-patak vége van ott és az erőműkezdemény maradványaink kisebb, Alsó öböl nevű részét lehet belátni és a tovább a Dunakanyarba. Szemben pedig Nagymaros. A fák közül még a Fellegvár is látható.

Ettem, fényképeztem párat, mert menet közben nem álltam meg, hazatelefonáltam és ahogy éreztem, hogy húzódik a combom, álltam is fel gyorsan, nehogy ott maradjak.
Bő 20 perc pihenő után indultam is vissza, mert nem tudtam milyen tempóra számíthatok hazafelé. Szerencsére meglepően jóra sikerült.

A Római parton már inkább nézelődtem, mint próbáltam gyorsan átkeveredni a tömegen. Kis pihenőnek éppen jó volt, aztán tekertem vissza a belvárosba, ahogy a bringás forgalom engedte. Az utolsó kilométeren már csak óvatosan sodródtam a forgalommal. Erőm még engedte volna, de a nyereg rendíthetetlenül sanyargatott.

A google útvonal tervezője szerint éppen 100 km oda-vissza, pihenővel együtt összesen 6 és fél óra alatt. Kezdésnek éppen elég is volt ezzel az öreg géppel. A terepgumi marad még, az edzésnek jót fog tenni a nagy ellenállása. Két részletben ugyan, de meg van az első százasom. Úgy látszik jót tettek az előző hetek túrázásai.