Hirdetés
Aki olvassa az írásaimat tudhatja, de aki mégsem, annak most mondom, hogy a gyertyafény logós helyi t.v.-nél dolgozom. Személyszállítási csoport, speciális feladat. A furgonunk is személykocsinak van vizsgáztatva. Na, ez a vizsga jár le a következő napokban. Nem fiatal már a járgány, rá fér a jeles alkalomra egy kis smink.
Kóby fő tevékenysége, hogy autók vizsgáztatását intézi. Kisebb karosszéria munkákat maga végez el. Ezt is elvállalta. A kolléga házhoz vitte neki...pontosabban a ház elé az utcára. Az udvarra nem állhatott be vele. Aztán felmerült egy olyan terv, hogy a vizsgaállomásra én fogom elvinni a kocsit. Miért is ne? Személykocsikhoz van szokva, ez pedig egy nagyobbacska furgon, amit a gyászhuszár kollégák se hajlandóak vezetni. Eleinte én is idegenkedtem tőle, amiért nincs rajta hátrafelé ablak. Ma már nem gond, megszoktam. Hétfőről volt szó, de senki nem hívott, mikor lesz az indulás.
A reggeli bevásárlásból hazafelé tartva a trafik előtt megláttam Kóbyt. Rákérdeztem, mi a helyzet? Még nincs kész, de nem kell sofőr, megbarátkozott vele. Még mindig a furgon méretét gondoltam problémának, de most megvilágosodtam. Elmondta, hogy nem is merte kinyitni a rakteret. Az asszonyát kérte meg, hogy nyissa ki a hátsó ajtót. Nem láttak benne semmit, csak a rozsdamentes fémburkolatot. Csak utólag mondta meg, hogy ez egy hullás kocsi. El tudom képzelni a szidalmakat, amit kapott.
