Anno randiztam Pécs belvárosában egy hétvége délutánján egy kedves leányzóval. A Széchenyi téren ültünk egy padon. Oda jött hozzánk egy átlagos külsejű középkorú férfi, és megkérdezte, nem-e tudnánk kisegíteni, Darányba menne vonattal, de nincs nála elég pénz. És elkezdett mesélni, de vagy 10 percig. Családi gondok, hajléktalan volt egy ideig, kezdi összeszedni magát, van albérlete, és most újra találkoznak az asszonnyal. De kellene pénz, mert egy óra, és indul a vonat. Annyira megható volt, hogy mindketten adtunk neki. Hadd ne mondjam, hogy két óra múlva mikor sétáltunk, kicsit lentebb, a Kossuth téren ugyanez az illető állt több ember társaságában, és épp látszólag kellemes eszmecserét folytattak. Akkor már nem sietett a vonatra. Elkönyveltük magunkban, hogy azért a sztori nem mindennapi volt.

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Ha tehetem akkor mindig adok. Pár napja egy bevásárlóközpont előtt gyűjtöttünk aláírást népszavazási kezdeményezéshez, és ott volt egy hontalan, egy kiskutyussal. Persze a biztonságiakat kiküldték h elzavarják a szerencsétlent. Akkor is adtam 500Ft-t.

https://hardverapro.hu/apro/audi_q7_hibrid_2016/hsz_1-50.html

En azota nem adakozok semmit, miota az egyik szupermarket elott kunyeralo "zsemlere" szeretett volna egy kis aprot kerni, mert hogy "ehes". Penzt nem kapott, de kifele menet hoztam neki 3db zsemlet es utana meg o volt felhaborodva, hogy neki inkabb penz formaban kellett volna a zsemle.
De hogy a kerdesre is valaszoljak, en elhajtottam volna oket a viharba.

Gender of electrical connectors is defined by the pins.

Anyám sztorija, hogy egyszer oda lépett hozzá egy hajléktalan, hogy adjon már egy kis aprót, fröccsre kéne neki. Mondta anyám mivel őszinte volt, ezért ad neki fröccsre, erre azt mondta a hajléktalan édesanyámnak, hogy "tudja mit, ha ad még egy fröccsre valót, akkor meghívja anyámat is"

És egy saját sztori: egy időben sokat vonatoztam én is Budapestre/Budapesten keresztül, és hát bizony én is tapasztaltam, hogy elég sok a kunyerálós fazon.. egyszer elhatároztam, hogy majd jól megszólalok idegen nyelven... Na oda is lépett egy fazon, majd csuklóból válaszoltam hogy "Ich nicht Sprache Ungarn", de az is lehet hogy I Don't Speak Hungarian-t válaszoltam neki, már nem emléxem, hogy angholul vagy németül szóltam vissza, de az nagyon megmaradt, hogy ő meg csuklóból válaszolt vissza azon a nyelven és elkezdett vagy németül, vagy angolul kunyerálni
Erősen éreztem rajta, hogy azon hajléktalanok közé tartozott, aki egy értelmes/tanult fazon, csak egyszerűen valamilyen tényező miatt így alakult az élete...

Azért mondják, hogy zsemlére, mert a jónép fel van háborodva, ha a hajléktalanok piára kérik.

Persze ugyanezek az emberek fel volnának háborodva, ha mondjuk a cég megmondaná, hogy mire költheti a fizetését...

90%-ban átvernek majd a "nem tud hazajutni" (2 hete ugyanott kéreget), "kajára kell" (de csak pénzt fogad el, ételt nem), "bajban vagyunk, kell a pénz" szöveggel.

Most meg főleg jön a karácsony, mindenki le akarja tudni a nagy törődést szeretetből a több ember iránt, amit az elmúlt ~11 hónapban elmulasztott.

A maradék embernek aki nem ver át adok nyugodtan, de az esti iszogatását/cigiét nem támogatom ugyanúgy senkinek.

Stoorryyyy time:

- Szolnok, vártam az oktatómra, mentem forgalomban vizsgázni. Odajött egy nő, hogy éhes, adjak pár forintot. Mondtam, hogy pénzem nincs, de tudok adni neki sajtos tanglit ezt azt. Szerényen elfogadta, majd úgy betömte szegény, hogy megesett rajta a szívem, vettem még neki egy szeletelt kenyeret meg egy vajkrémet, hogy legyen későbbre is. Ez már csak azért nagy szó, mert akkortájt csóró koleszos gimis voltam, abból is az a fajta, aki még barátnőt is tartott

- Szolnok, valamelyik CBA előtt (anyagi helyzet hasonló): "Éhes a kisfiam, párforintot kajára" "Majd ha kijöttem, felváltottam a pénzem". Aztán bent kitaláltam, hogy inkább viszek ki enni. Zsömle, tömlőssajt, meg egy ivójoghurt. Kimentem, odaadtam. "Hát egy kis felvágott mán nem vót a zsömlébe?" Na bammeg....

- Budapest, Népliget. Fiatal srác, jól öltözött, drága szemüveggel a fején, látom, hogy próbál embereket megszólítani, de nincs mersze. "Tudok segíteni?" Hát, az az igazság, hogy kizsebelték, pénztárca nincs, telefonján nincs pénz, megy hazafelé, de se jegy, se Budapest bérlet, se szólni nem tud senkinek, hogy segítsen neki. De higgyem el, hogy nem koldus. Jót nevettem, mondtam hogy látszik rajta, hogy nem az. Odaadtam a telefonom, és egy kis pénzt. Bár gyanús volt, hogy egy szót nem kérdezett, hogy hogy adhatná később vissza. Gondolom meg volt illetődve, legkisebb gondja volt erre gondolni.

- Budapest, Blaha, McDonalds. Asszony bejön a pujával, márkás parfum eladó. Mondom kösz nem, amúgy sincs sok készpénzem. De éhes a gyerek. Mondom akkor itt van neki sajtburger meg krumpli, egyen. El is vitte, meg is ette. Aztán láttam hogy a parfüm amit árul pont az, amit használok, megkérdeztem hát, hogy mennyi az annyi? Ötezeré szoktam adni fiatalember, de mongya mennyi pénz van magáná'? 2000 forint meg egy félmarék apró. Na jóvan aggyaide szegények vagyunk kicsi péznek is örülünk.

- Budapest, 4-6 villamos. Odajön egy fószer egy FN újsággal. Adok neki egy 200-ast a zsebemből. Hát az újság az 500 forint. Mondtam oké, de nekem nem kell az újság, csak tegye el. Mit képzelek én, ő nem koldul, hanem becsületesen újságot árul, neki az alamizsna nem kell. Ezen ott és abban a pillanatban nagyon felhúztam magam, majdnem elküldtem valahová. Aztán valahol megértettem, gondolom nála van egy szint, ami alá nem szeretné adni a saját önbecsülésében.

- Budapest, Petőfi híd, budai hídfő aluljáró, 11 óra. "Szépjóestét fiatalember, pár forintot gyógyszerre" "Na eltakarodsz, azért adjak, hogy utána összefsd a járdát?" "Mitugacc te kcsg gyerek miii, woáááoáááuuáá". Háttérsztori, hogy az ott huzamos ideig lakó pár rendszeresen telekakkantotta/huggyantotta a járdát (pedig van zöldterület konkrétan a járda mellett!) Nem egyszer volt, hogy mentem le a lépcsőn, és letolt gyatyával szimplán lehajolva a nő sugárban fsott az aluljáró (miattuk) frissen festett falára(!)

Szumma:
Pénzt maximum csak olyankor adok, ha valaki valamit tesz érte. Nem kell hogy jó legyen, de énekeljen táncoljon, meséljen viccet, elvégre én is dolgozom a pénzemért. Ennivalót pedig amikor csak tudok adok, ha kérnek. Minden alól kivételt képeznek azok az emberek, akik olyannyira elhanyagoltak, gusztustalanok, amit már a hajléktalanságukkal sem lehet magyarázni.

[ Szerkesztve ]

Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...

A Petőfi híd Budai hídfős párnak az tuti, hogy soha nem adnák semmit. Az már tényleg az igénytelenség semmivel nem magyarázható szintje amit azok ott művelnek. Amikor reggel 1/2 8-kor matt részegen üvöltöznek egymással miközben megy át a tömeg...

Még egy sztori ami anyámmal történt meg, mikor anyám kért a hajléktalantól kölcsön pénzt, mert nem tudott telefonálni a hajléktalan sokkot kapott, hogy most tényleg tőle kérnek kölcsön? Mondta anyám, hogy hát most mégis kitől kérjen Az egészbe a legszebb hogy adott a hajléktalan aprót anyámnak, hogy tudjon telefonálni az persze más dolog, hogy mikor jöttek anyámért kocsival, utána bőven kamatostul adta vissza a pénzt, de ez egy akkor is nagyon kedves gesztus volt tőle

Neha en is soktam adni valamit, de legtobbszor nincs nalam keszpenz, kartyat meg meg nem fogadnak el.