Olvasgatom az aktuális balhét, nem ma kezdtem virtuális pályafutásom, nem is először látok ilyesmit, de még mindig meglep, mennyire komolyan veszik néhányan a "hálón" történteket. Eszembe jutott erről egy saját élményem.

Jó pár éve történt már, egy akkoriban igen népszerű cseten moderátorkodtam. Esténként akár 4-500 ember is összegyűlt, nem kevés munkát adva az opoknak, ahogy ott hívták őket, megizzadtunk néha rendesen, rendbontó mindig akad. Egyik közülük visszaesőként már ismeretes volt előttem is, rövid ideig bírta csak a megszabott keretek között, káromkodott mint a kocsis, provokált, nem volt egy kellemes jelenség. Azon az oldalon 15 perces pihenőt kapott az, akit "kirúgtunk", de ha tudta váltogatni az IP címét az illető, akkor seperc alatt visszajuthatott. Egy este különösen rossz formában volt ez a bitang, nem számoltam, de körülbelül a 30. pöckölésnél jártam, természetesen már rég elfelejtődött honnan is indult a történet, csak engem szidalmazott, ebben nem is volt semmi újdonság, megszokja az ember egy idő után. Végül aztán feladta, gondoltam én, elhallgatott, majd nem sokkal ezután én nyugovóra is tértem.

Békés álmom nem tartott sokáig, a mobilom őrült csipogásba kezdett, jöttek az sms-ek megállíthatatlanul, ha jól emlékszem egy holland számról, de megnézni sem tudtam őket, rendre belefagyott az áradatba a 6600-ám. Harmadik próbálkozásra már nem engedtem hálózatra kapcsolódni és így meg tudtam nézni, hogy az akkor körülbelül 2-300 üzenet mindegyike ugyanazt a szöveget tartalmazza, mégpedig nem mást, mint amit a cseten az olvashat, akit valamilyen oknál fogva kitessékel egy moderátor. Az leesett, hogy valamiféle sms-bomba áldozata vagyok, de mivel nem értek ennek a mikéntjéhez, így tenni sem tudtam ellene, kinyomtam a telót és visszafeküdtem aludni. Másnap elmentem dolgozni, a mobilt lenémítottam, bíztam benne, hogy mire hazaérek, véget ér az ámokfutás. Közben kiderült, hogy előző este miután én leléptem, ez a bizonyos srác az egyik közös szobában tájékoztatta a vele szimpatizálókat, hogy mit fog tenni bosszúból, így egyértelművé vált, hogy ki áll a "támadás" mögött, még csak nyomoznom se kellett. Kicsit később azt is megtudtam, hogy az egyik "kollégától" szerezte meg a számom, üzleti tranzakcióra hivatkozva verte át az illetőt, persze nagyon okosan olyat szúrt ki magának, aki nagyon ritkán volt aktív, így nem láthatta mi történt aznap este kettőnk között.

Végül aztán többször is megtelt a memóriája a Nokiának, ha emlékezetem nem csal, 5000 sms-t kaptam összesen, de aztán csend lett, én meg örültem, hogy nem kell számot cserélnem. A gaztevőt közben az operátori csapat végleg lapátra tette, de ez csak annyit jelentett, hogy az eredeti nickjén soha többet nem tud belépni, szóval nagyjából adtunk egy pofont a kakinak. Azonban ahogy esetleg ti is tapasztaltátok, sokszor megmagyarázhatatlanul erős érzelmek kötik az embereket egy-egy becenévhez, avatarhoz, stb. Talán ezért történhetett, hogy "hősünk" még jobban bepipult és pár nap múlva újabb mókába kezdett, rendszeresen felhívta az otthoni vezetékes számunkat, sokszor éjjel is, hogy aztán egy árva mukkot se szóljon. Mivel akkor még a szüleimmel éltem, ez már sokkal érzékenyebben érintett, plusz hiába higgadt természetem, kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy mégis mit képzel magáról ez a kis taknyos.

Néhány telefon és máris rendelkezésemre állt neve, címe, otthoni telefonszáma, de úgy döntöttem, első körben megpróbálok telefonon hatni rá. Így is tettem és miután bemutatkozott a vonal túlsó végén, rögtön belekezdtem monológomba, nem is hagytam szóhoz jutni jó néhány percig. Higgadtan, de azért kissé emelt hangon elmondtam neki, hogy ez már nem játék, kapjon magához, mert ha nem, nem átallok rendőrséghez fordulni. Mikor végeztem, a túloldalról csak döbbent csendet hallottam, majd a hangja alapján középkorú úriember kinyögte, hogy elnézést, de egy árva mukkot sem értett abból amiről beszéltem.

Röviden a lényeg annyi, hogy miután elmagyaráztam aprólékosan a helyzetet, kiderült, hogy nem az elkövetővel beszélek, hanem az édesapjával, majd élőben végighallgathattam, ahogy apuka leordítja a tini fejét, néhány lendületes pofon kíséretében. Megegyeztünk, hogy ha bármi hasonló történik, őt keresem meg először és ígéretet tettem, hogy igyekszem a rend őreit kihagyni a dologból.

Tanulság igazából nem nagyon volt, megkértem az összes optársat, hogy senkinek ne adják ki semmilyen okból a számomat, az otthoni számunkat pedig titkosíttattam. Viszont végig hitetlenkedve ingattam a fejem, elképesztőnek tartottam és tartom a mai napig, hogy néhányan ennyire képtelenek a helyén kezelni a virtuális világot.