2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Old money

Írta: | Kulcsszavak: légibázis . raf . anglia . old money

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Imigyen mondja az angol, amikor olyan gazdagságról beszél, amit generációk halmoztak fel, és sokkal stabilabb, masszívabb, mint holmi IT forradalomban összeharácsolt milliárdok, olyan vagyon érzetét kelti, amit nem hat meg némi tőzsdei ingadozás, svájci frank és társai.

A véletlenek összjátéka folytán, a hétvégén teljesen váratlanul egy angliai légibázison találtam magam. Ez egy tartalékos légibázis volt, a Royal Air Force egy apró objektuma, igazából még a bázis névre se szolgált rá, szimplán "Barracks" névvel illetik. Inaktívan éldegélnek, nem küldik őket sehova, majd ha támadás éri a szigetet, akkor ők fogják megvédeni. Meglehetősen ambivalens érzés, amikor a kaput őrző katona mosolyogva, de gépfegyverét egyenesen rád irányítva érdeklődik, hogy mit is akarok én itt, elhebegem a kontaktom nevét, a fegyver lejjebb ereszkedik, a mosoly marad, újra színes a világ. Könnyedén be is jutok végül, de a fura kettős érzés marad, mert sokkal inkább tűnik valamiféle rekreációs központnak, vagy luxus öregek otthonának, mint katonai létesítménynek.

Sosem érdekelt különösebben a katonásdi, volt szerencsétlenségem 3 és fél hónapot honvédeskedni, ami végképp eltörölte még a tudatalatti vonzódást is, ha volt egyáltalán. Akihez jöttem éppen elfoglalt volt, így egy rendkívül ronda, ám megállás nélkül mosolygó katonalányra bíztak (csak addig hagyta abba amíg tisztelgett), aki felajánlotta, hogy körbevezet amíg várakozom. Hamar kiderült, hogy bizony itt nem szarral gurigáznak, mert bár az épületek kívülről a tipikus angol stílust képviselték, belül abszolút modern volt minden, sőt, kifejezetten high-tech benyomást keltettek. A legénységi szállás simán elmehetett volna egy standard Hilton vagy Novotel szállodának is, sőt, a lazító szárnyban jakuzzi és feszített víztükrös medence is szolgálatukra áll a tartalékosságban megfáradt repülősöknek. Fotózni természetesen sehol nem lehetett, kedvesen, de nyomatékosan megkértek, hogy a mobiltelefonommal se próbálkozzak, a mosolygós leányka valószínűleg két pillantással kettétört volna ha ilyesmire vetemedem.

Sajnálatukat fejezték ki, hogy a hangárba nem tudnak kivinni, de épp valami gyakorlatra készülnek, így ez most nem lehetséges, viszont azt az utasítást kapták, hogy vigyenek a tisztek épületébe várakozni, rövidesen végez akire várok, addig ott kényelmesen el tudok lenni. És igazából ez az ami miatt nekikezdtem a bejegyzésnek.

Már az odavezető út is lélegzetelállító volt, legalábbis engem mindig lenyűgöznek az ilyen és ehhez hasonló allék, szinte érezni az évszázadok súlyát a levegőn, hiába az aszfaltozott út és az itt-ott felfedezhető biztonsági kamerák. Maga az épület szintén tipikus angol tégla, de hatalmas ablakokkal, ami nem nagyon jellemző errefelé. A mosolygós lányka bevezetett az előtérbe, ahol egy három fős személyzet álldogált, látszólag örökös készenlétben, legalábbis teljesen irracionálisnak tűnik, hogy miattam lettek volna ott. Egyikőjük megkérdezte, hogy hol szeretnék helyet foglalni, a társalgóban vagy a szivar teremben, de nem nagyon hallottam, ugyanis a háta mögött egy körülbelül háromszor kettő méteres asztalon egy csatajelenetet megörökítő alakzat volt, színtiszta ezüstből (erre rákérdeztem aztán és valóban az volt). Na meg maga a kérdés is valószerűtlen, szivar terem, haggyámá'. Végül a társalgót választottam, ami egy nagyjából 350-400 négyzetméteres icike kis szobácska volt, pazar berendezéssel, mindent bőr vagy bársony borított, de nem az az Ikeás fajta, leülni alig mertem. És akármerre néztem, arany és ezüst szobrocskák, medálok, vázák, még a teáskészlet is ezüstből volt (a teáskanállal embert lehetne ölni valszeg). Közben hordták nekem a finomságokat, kis süteményt, kis szendvicskét, teát esetleg kávét, vagy alkoholos frissítőt próbáltak rámtukmálni, miközben én baromira feszengtem a szövetnadrág, ing összeállításomban, a kiscsajon - ha levette volna a csipkés kötényt - olyan ruha volt, ami kisestélyinek is simán elmenne.

Közben betoppant az úriember akire vártam, kiderült, hogy ő a Commanding Officer, vagyis a bázis főparancsnoka, amit én eleddig nem tudtam, de így már kissé érthetőbbé vált, miért ugráltak körül ennyire. Ő aztán büszkén mesélt és körbevezetett az épület többi részében is, a szivar terem is megérne egy misét, de voltam egy lakosztályban, ahol a királynő egyszer átöltözött, mert megázott a közelben egy vadászat során vagymi. Engem mondjuk az ilyen dolgok nem különösebben hatnak meg, de magának a helynek tényleg érdekes hangulata és varázsa volt, nagyon féltem nehogy leverjek valamit, valszeg életem végéig mosogathatnék az áráért. Voltam már pár kastélyban, de azok egyrészt le vannak csupaszítva, másrészt meg sem közelítették azt amit itt láttam és egyből a címadó kifejezés jutott eszembe, ilyen közelségbe még sosem kerültem ilyen jellegű gazdagsággal. És mindez egy tartalékos kis létesítményben, bele sem merek gondolni mi lehet egy komolyabb helyen, ha itt így virítanak...

Mindenesetre újabb élménnyel gazdagodtam és egy érdekes világba láthattam bele egy rövid időre. Akartam írni egy kisebb következtetést a végére, de meghagyom mindenkinek, hogy megfogalmazza magában.

Hozzászólások

(#2) hoffman_


hoffman_
nagyúr

Szerencsésnek érzem ám magam, hogy itt vagy ennek a lapnak, és néha villantasz nekünk pár ilyen képet :)

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

(#3) Dany007


Dany007
veterán

Elolvastam. Lehetett volna hosszabb is! :) Továbbra is imádom az olyan cikkeket amelyek elsőre nem érdekelnek igazán, majd azt veszem észre, hogy már végig is olvastam és sajnálom hogy nincs tovább.

(#4) moonlight115


moonlight115
tag

"A véletlenek összjátéka folytán"

És még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek... :D

Ez érdekes írás, megérdemelte a narancssárga címet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egy angliai légibázis.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#5) Huma válasza moonlight115 (#4) üzenetére


Huma
addikt

Én egy magyarban voltam. Az nem érdekel senkit? A légiirányító toronyba is bementem.

Amúgy tényleg fain ez az írás.

Izospórás harasztok: Sporofitonjuk sporangiumaiban haploid meiospórák keletkeznek.

(#6) Viszlát válasza hoffman_ (#2) üzenetére


Viszlát
addikt

Koszi, ez nagyon kedves toled. :)

Dani: akkor csak azt aruld el, hogy miert nem erdekelt eleinte? :)

moonlight: "eloben" meg inkabb megdobbento volt az egesz... :)

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

(#7) Dany007 válasza Viszlát (#6) üzenetére


Dany007
veterán

Nos én úgy vagyok vele, hogyha nem fog meg a cím meg az első pár sor akkor felejtős az egész.
Jó, mondjuk nálad már azért is tovább olvastam a bevezetőn mert van némi tapasztalatom "Viszlátból". Tehát tudtam mire számítsak. :) És be is jött.
Az az igazság a kamionos írást is így kezdtem. Sőt, azt valahol a közepén. Egyáltalán nem mozgatott meg a kamionozás sem a kamionos élet. Lehet azért mert addig fogalmam se volt róla mi is az. Aztán valamelyik oldalra kíváncsi voltam. Abban bele olvastam. Onnantól nem volt megállás. Gyorsan kezdtem az elejéről és végignyomtam az egészet. Munkaidőben! Mert nem bírtam várni hazáig. Olyan volt az egész, mintha valami filmet néztem volna. És ez az írás is kezdte már ezt a feelinget éreztetni csak sajnos véget ért.

[ Szerkesztve ]

(#8) moonlight115 válasza Viszlát (#6) üzenetére


moonlight115
tag

Azt elhiszem. A háttérsztorira is kíváncsi lennék, de gondolom, nem publikus.

Huma Engem érdekel, írd meg egy szép narancsos című bejegyzésben. Hadititkok is jöhetnek! ;)

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#9) Huma válasza moonlight115 (#8) üzenetére


Huma
addikt

Lusta vagyok megírni. A narancs színről meg nem én döntök. Sajnos...
De már készülök a nagy dobásra, életem főművére.

Izospórás harasztok: Sporofitonjuk sporangiumaiban haploid meiospórák keletkeznek.

(#10) Viszlát válasza Dany007 (#7) üzenetére


Viszlát
addikt

Na igen, a jó cím nehéz ügy, személy szerint nem szeretem a hatásvadász dolgokat, így mindig igyekszem a tartalomra utaló címet választani, a fuvaros írásnál is jó sokat gondolkodtam. :)

moonlight: nem titok, csak semmi izgalmas nincs benne, ezért nem írtam le, de tulajdonképpen annyi történt, hogy egy kolléganőm felhívott munkaügyben, majd udvariasan érdeklődött, hogy mit csinálok éppen és amikor elmondtam neki, hogy merre járok, megkért, hogy hozzak el egy csomagot az édesapjától, aki mint kiderült, ez a parancsnok volt.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.