Adott egy 2003-as Honda Accord EXEC 2.4i (benzines, 2398 ccm és 190 LE), ráadásul automata váltóval, hiszen még 2006-ban egy spanyol kirándulás alkalmával eldöntöttem, hogy a következő autómban már nem szeretnék kuplungozni és így is lett (a sors "humorát" méltatja a 3 évnyi fuvarozásra kényszerülés). Önsúlya 1460 kg, vonóhorog, tetőcsomagtartó nincs. Nyilván ilyen autót nem olyan megfontolásból vesz az ember, hogy a fogyasztáson akar pörögni állandóan. De sok víz lefolyt azóta a Dunán és nehéz időket élek élünk, ilyenkor minden fillér számít, így nagyon nem mindegy, mennyit is eszik a verda. Főleg ha nem matchbox-ról, vagy papírautóról (Corsa, Swift és társaik) van szó, hanem egy méretesebb, Magyarországon nagynak számító motorral szerelt járműről.
Mivel az utóbbi időben többször is kellett Szegedre utaznom munka és fogászati okokból, pár hete már csináltam egy műszerek nélkül is megoldható, de viszonylag precíz fogyasztás számolást, vagyis ugyanazon kút ugyanazon kútfejénél automata kattig töltöttem a tankot az út előtt és után is. Az az út valahogy így nézett ki:
A megtett táv 731 km volt, amiből ~550 autópályán óra szerinti 148 km/h-ás sebességgel (tempomattal @ 3000-es fordulatszámon), ~70 budapesti szívásban, dinamikusan de nem ész nélkül rajtolva minden lámpánál, a maradék ~110 pedig napi közlekedés vidéki kisvárosban, a budapestihez hasonló felfogásban. Ebben a felállásban 54,24 liter üzemanyagot nyelt be a gépezet, amiből könnyedén kiszámítható a 7,42 literes fogyasztás. Alapvetően ezzel is baromi elégedett voltam, hiszen olyan autóban ültem amiben van körülöttem anyag, a sebességem nem igazán nevezhető totyorgásnak és még a légkondi is üzemelt 95%-ban.
Most viszont úgy adódott, hogy már hétfőn leutaztam egy kis pesti kitérővel ismét, ünnepi forgalomban, ami az M7-esen sűrűt, a városban meg szinte zérót jelentett. Stabil 110-es tempóban haladtam (2200-as fordulatszámon), forgalom nem nagyon volt, BP és Szeged között például egyszer sem kellett fékre lépnem. Visszafelé azonban a 4 órás fogászati beavatkozástól és ki tudja hány fecskendőnyi lidocaintól kissé bódult fejjel még a 90 km/h is száguldásnak tűnt, de mivel nem akartam kiszúrni a kamionosokkal, 93 km/h-ra (1900-as fordulatszám) állítottam be a tempomatot, hogy biztosan ne érjen utol egy sem. Így döcögtem végig haza, nagyon óvatos gyorsulásokkal, mert a fejem igen érdekesen reagált arra az egy fürgébb rajtra, amit még az út elején követtem el.
Nyilván nem életszerű folyamatosan így közlekedni, így az eredmény többnyire csak érdekesség, de azért így is leesett az állam amikor az út végi tankolásnál 30,04-nél megállt a számláló. Összesen 516 km-t tettem meg, aminek nagy része autópálya volt, mindössze 20 km volt csak a fővárosi közlekedés, a légkondi most is ment végig. Viszont ez bizony 5,82 literes fogyasztást jelent, ami egggggészen hihetetlen ezzel az autóval. Meghagyom másnak a kisautó vs nagyautó témában levonható következtetéseket, de az nem kétséges, hogy le a kalappal a japán mérnökök előtt...
Az esetlegesen kötekedők kedvéért leírom, hogy igen, meg lehet etetni 12 litert is ezzel a járgánnyal.