Ez igen rövid volt, kérem. Pár napja még elégedetten éreztem teljesnek, egésznek a lábam mellett heverő dobozban élő valóságot, azt gondoltam kialakult az a csodálatos művi ökoszisztéma, amire még a legenyhébben elkockult user is elismerően bólint, hát még én. Kezdtem úgy érezni hogy az a rohadt kis (nagy) fekete téglatest végre más mint a többi, ő nem hoz szégyent vérvonalának egyébként is alaposan megtépázott hírnevére, megvolt az a tökéletesség-érzés, hogy minden utolsó kib*szott tranzisztor azt teszi, amire tervezték...
Ma reggel mégis bekövetkezett az ami mindenki rémálma, aki nagyvasat hajt, főleg ha az a nagyvas még oldtimer is. Tegnap este láttam Oblivion alatt egy röpke villanást, hát betudtam egy bugnak (épp egyik saját fejlesztésem tesztelgettem), mondván biztosan egy hiányzó normalmap miatt villant.
Reggel akartam lőni egy új tesztet, és azt hittem álmodom: A klasszikus csíkocskák, villódzás, majd a végtelen csend, illetve az azt megtörő ismétlődő hang, ami épp megmaradt az audigy pufferében. Utoljára akkor éreztem ezt, amikor darabokra törtem a jobb csuklómat egy esés közben : ez nem velem történik.
Egy gondolatmenet zajlott bennem le az alatt a röpke 10mp alatt amíg kikapcsoltam a tápot és inkább elmentem reggelizni...
- De igenb*zmeg, veled történik, mert megint akkora marha voltál, hogy hiszel még a mesékben - szólt a kisangyalom.
- Hülyevagy, tiszta jól ment, rohadt hatvanfok idle, még a krájziszkettő sem vitte 80 fölé. - gondoltam kontra.
- Tudtad jól hogy ez lesz a vége, mit hatvanfokozol itt, mintha nem tudnád hogy mennyit érnek a pb-free ballok
- B*zdmeg a balljaidat, akkoris jól ment, semmi jele sem volt...
Délután széles vigyorral betrónolt ismét régi piros barátunk, az x550, majd kártyavizsgálat.
Szénné volt pasztázva, de annyira hogy ilyet rég láttam. Mint egy Big Mac, amire ráült Bud Spencer - szétfolyva mindenfelé az anyag, a kis párnak szétrongyolódva, néhány alkatrésznél kb. a levegő közvetített paszta helyett. Ebből egy korábbi javítási kísérlet villant fel agyamban, de olyan mindegy már...
Most viszont nincs keret nemhogy egy kisebb vasra, semmilyenre sem, így két út van.
- Elküldöm ólmos reballra, ami után vagy lesz belőle kártya, vagy nem lesz.
- "Ennek már mindegy" alapon meghőlégezzük, megsütjük, megvuduzzuk, tökmindegy, hátha elmegy pár hónapot még, aztán meglátjuk.
Gari talán van még rá, folyik az egyeztetés EVGA-val, de erre jelen állás szerint 20% esélyem van két vödör jóindulattal, és egy Zil dömpernyi optimizmussal is.
Hát ez van, viszont ezúttal valóban felszámolom minden fétisemet e remek, és egyben gyűlöletes kártyacsalád iránt. Innentől sohatöbbé, inkább vesszék a feeling...
