Utólagosan is Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Nálam szép csendben telt, több rendbeli családlátogatással - először anyáméknál voltam 2,5 napot, majd anyósnál 1,5et. Szerencsére az ajándékokat időben beszereztem, így csak a munkába járás nehézségei miatt anyáztam azt a rengeteg közlekedőt, aki az utolsó napokat szánta a shoppingolásra.
Bónuszként az autó "megbosszulta" hogy nem kapott ajándékot - tervben volt egy RFID-s riasztó beszerelése, de nem tudtam normális időpontot egyeztetni, így végül nem lett meg. Szóval 19-én szépen elpukkant a hűtőrendszer, kifolyatva az összes vizet, így az elmúlt egy hetet asszony autójával abszolváltam.
Egy dolgot szeretek az abban az Ignisben: baromian megbízható, szerintem a kötelező karbantartásokon meg a gumicserén kívül még életében nem járt szervízben A nemszeretem listát hagyjuk, bár lételemem a dolgok fikázása, de ez mégis karácsonyi poszt...
A karácsony előtti utolsó nap ellenben eléggé rohanósra sikeredett, ugyanis úgy volt, hogy talán 23-án lesz esélyem visszakapni a kocsit, akkor spóroltam volna egy tankolást (nyilván a tönkremenetel előtti nap lett fullig töltve) plusz egy pályamatricát is. Természetesen nem jött össze, ráadásnak a hiper-szuper kínai okostelóm is aznap jött meg - csak éppen átvenni nem tudtam. Munka után hiába mentem az ajánlott fecnivel a postára, ott mosolyogva közölték, hogy náluk csak az esti zárásnál kerülnek be a csomagok, azaz max holnap (24-én) vehetem át. Király, de csak emiatt nem maradok plusz egy éjszakát, annyit nem ér.
Így aztán a munka-otthon-pakolás-posta-tankolás kombó után du 5kor tudtam elindulni anyámékhoz Marcaliba. Ezzel nem is lett volna baj, de a pályán Fehérvártól baromi nagy köd volt, ami csak súlyosbodott, miután lehajtottam a pályáról. A vidéki utakon kb 60 körül mentem, de még így is olyan érzetem volt, hogy rettentő gyorsan vezetek.
Jah, és útközben végiglátogattam az általam ismert összes OMV kutat, merthogy unokaöcsémnek szerettem volna egy plüssállatot ajándékozni, de sajna mindenhonnan elfogyott - végül egy nagyméretű sportkocsi modellt kapott helyette.

Ajándékozás: nálunk a kért ajándék a divat, elvégre ekkor tuti hogy amit kapsz annak örülni is fogsz, persze a meglepetés ereje elvész. Ennek kiküszöbölésére találtuk ki asszonnyal (aki akkor még csak barátnő volt) a listázást. Azaz mindketten írunk egy-egy listát, hogy milyen ajándékokat szeretnénk és ebből aztán valamit (valamiket) meg is veszünk egymásnak. Így örülünk is, elvégre olyat kapsz, amit szeretnél, és meglepetés is lesz, hiszen előre nem tudod hogy a listádról mit fogsz a kezedbe kapni.

Anyuéknál érdekes a karácsony, ott a gyerekek - anyu húgommal, és a 3 unokaöcsémmel lakik együtt - előtt még őrzik a karácsony mítoszát, azaz az ajándékok vagy fürdés közben, vagy ha ez nem jön össze, akkor az éj leple alatt vannak a fa alá csempészve. Emiatt mindig egy kicsit izgi is, a pakolás és a rohangászás a pakkokkal.

Tőlük könyvet kértem, gyerekkorom óta imádok olvasni; sok közül az egyik végzettségem könyvtáros - akként is dolgoztam előző munkahelyemen. Itt Pesten már kevesebb időm (meg könyvem ) van, de azért igyekszem. Szóval a Konteókönyvet kaptam, amit azon melegében 2 nap alatt ki is olvastam, elvileg egy kritikusabb hangvételű írás is lesz róla, de addig inkább ajánlom magát az oldalt annak, aki még nem ismerné: Konteó blog

A már szokásos töltött káposzta-hal-bejgli szentháromság is megvolt, igaz a halat az idén kihagytam, nekem a káposzta jobban fekszik. Bejgliből volt rogyásig, a család nem nagy barátja a máknak (ellentétben velem ) így volt miből teleennem magam. Hogy az előző poszthoz is kötődjek: néztem az NBA nagy kosárkarácsonyát is, bár a meccsek nem voltak valami jók, de mégis jókat lehetett szórakozni, végre volt rendes kommentálás, plusz egy csomó hozzáadott infó a meccsen felül is.