2019. március 24., vasárnap

Gyorskeresés

Volt egyszer egy naplóm...

Írta: | Kulcsszavak: naplómról.

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Zsenge kiskamasz koromban úgy döntöttem, hogy írásba öntöm napjaim történetét, vagyis megírom történelmemet, hogy legyen min elérzékenyülnöm, amikor majd a távoli jövőben őszülő halántékkal olvasgatom naplóm megsárgult lapjait.

Kunyeráltam anyámtól pénzecskét egy füzetre, meg is vettem. Este leültem a kisasztalhoz, és kalligrafikus betűkkel írtam fel a füzetre: Solyka naplója.
Ehhez egy kis magyarázat szükségeltetik. Nevem Solymosi. Mindíg is pici voltam, becézgettek a kishaverok. Solymosika, Solymika, aztán Solyka lettem úgy négy éves koromban. Sokan ma is így hívnak.
Szóval kinyitottam a füzetet, és gondosan feljegyeztem a dátumot. Nagyjából úgy kezdtem az írást, hogy felkeltem ekkor, suliba indultam akkor, részletes leírás minden tanórán történt eseményről, hazamenetel, mi volt az ebéd, fogmosás elsinkofálva, (ezért nem is mutattam meg anyámnak a naplót) irány az udvar, hány kishaverrel, név szerint kikkel mit játszottunk, est leszálltával anyám kiabált értem, elköszönés a többiektől, mosakodás, mi volt a vacsora, fogmosás, (ezt már nem lehetett megúszni) lefekvés, ima, alvás. Lévén vacsora előtt írtam a fentieket, a továbbiakat megelőlegeztem, hiszen napi rutinnal ismétlődő események voltak. Lett vagy két oldal a mű. Elégedetten olvastam el újra, és újra, és úgy véltem, egyszer talán híres író is lehetek, ha ilyen remekműveket tudok alkotni.
Talán egy hét telt el, lelkesedésem lanyhult. Már beértem napjaim főbb eseményeivel, talán fél oldalnyit körmöltem esténként.
Újabb pár hét után rutin szerűen csak annyit írtam a naplóba, hogy ma semmi érdekes nem történt.
Aztán eljött az az este is, amikor már ennyit se írtam. Porosodott szegény naplóm, némi szemrehányást éreztem sugározni belőle, ha ránéztem. Ezért be is dugtam egy fiókba, velem ne szórakozzon.

Eltelt talán egy év is, kezembe akadt a fakuló füzet. Beleolvasgattam, és megállapítottam, hogy igencsak dedós lehettem, amikor írtam. Szégyelltem azt, aki voltam, szégyelltem a kis butát. Ketté is téptem közelmúltam emlékét, és elégettem a sparhertban.
Aki nem ismerné a szó jelentését, ez a gáztűzhely elődje volt. Fával, szénnel fűtötték, főztek rajta, sütője is volt.

Ma már szívesen olvasgatnám, csak éppen nincs mit. Viszont a memóriám penge. Kényelembe helyezem magam, lehúnyom a szemem, és újra átélek bármit, ami velem történt. Még az illatokat, ízeket is érzem.

Szóval volt naplóm, nincs naplóm.

Vagyis már van újra. Ebben viszont nem a napi eseményeket akarom megörökíteni, bár az is lehet, hogy néha megteszem. Inkább múltidéző, merengő, eszmefuttató céllal hoztam létre.

''Akinek nincs múltja, jövője sincs.''

Hozzászólások

(#1) philoxenia


philoxenia
(MODERÁTOR)

Nekem talán. ha egy-két napig volt naplóm :)
Nem vagyok igazán rendszerető, ráadásul újra elolvasva egy régebben fogalmazott írásomat, rögtön nem tetszik.

'65-ben születtem...

(#2) Vakegérke válasza philoxenia (#1) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Csuda tudja.
Talán érdekes lenne olvasni, hogy mikor, és hogyan szedtek le a fáról, amelyre felmászni ugyan igen, viszont róla lemászni nem tudtam.
Ezernyi apróság lehetne mosolyogtató, vagy megható emlék.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#3) ladybug


ladybug
(őstag)

Gyerekkoromban én is hasonlóan indultam neki a naplóírásnak, mint Te tetted. Pár hét után nekem is lohadt a lelkesedésem, és abba is maradt az 1-2 hét eseményei után a mindennapjaim lejegyzése. Mentségünkre legyen mondva, a gyerekkorban az volt a szép, ha együtt voltunk a barátainkkal. Kinek volt akkor ideje a naplóírásra? :)

Első gyermekem születésekor kezdtem el tartósan naplót vezetni, ez 6 évvel ezelőtt volt. Akkor még nem volt internetünk, így hát kézzel jegyeztem le az eseményeket. 1,5 éves korában betelt a kis könyv, és sajnos nem folytattam tovább a naplóírást. Kb 21 hónappal ezelőtt megszületett a második gyermekem, és akkor megint naplóírásba kezdtem, amit azóta is lelkesen teszek minden nap. Rákaptam az ízére, és hiányzik, ha nem írok. Sokan olvassák, mert itt van az oldalon a logoszférában, és ez nagy lendületet ad nekem. Köszönöm.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

(#4) Vakegérke válasza ladybug (#3) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Már bocs, de könnyeim törölgetem aláírásod olvastán, és nem azért, mert elszomorított. Egyszerűen röhögök, és ha a buszon jut majd eszembe, ott is "el fogom magam sírni" rajta.

Időm volt rá, csak éppen szürkült a varázs. Ma nem történt semmi különös, ma nem történt semmi különös, így tovább. Ezért dobtam sutba a naplót. Pedig igenis, ezernyi csoda történt, csak akkor természetesnek tűnt. Inkább lusta voltam írni. Ezzel pedig megfosztottam a világot egy olyan kincstől, mint a "tiszteletre méltó, nagytekintélyű, fáradhatatlanul alkotó, pótolhatatlan" Solyka naplója. Meglesz nélküle is a világ.
Emberi dolog az érzelem. Talán mosolyogva könnyeznék, vagy könnyezve mosolyognék, ha most olvasgatnám azt a naplót, amely nem íratott meg. Akár szomorú a napi történet, akár vidám. De az én életem egy parányi szeletkéje, és én írtam kusza ákombákomokkal.
Szerencsére, vagy sem, memóriám penge. Mindenre emlékszem, még kétéves koromból is. Ez nem vicc. És ha hátra dőlök a fotelban, és elrévedek, akkor újra átélem a velem történteket. Érzem az illatokat, szagokat, ízeket. Ez sem vicc.
Azt viszont sajnálom, hogy az a bizonyos napló nem létezik.

Köszönöm soraid.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) kisZebu


kisZebu
(újonc)

Ha visszaolvasva szégyelled akkori önmagad, az számomra csak arra utal, hogy szándékosan (tudatosan) nem arról írtál, amit éreztél, gondoltál..Illetve csak azt írtad le AMIT átéltél, de a HOGYAN kimaradt. Az élet nem dokumentumregény, nem lehet/érdemes tárgyilagosan írni róla. Viszont, ha tényleg úgy igyekszel leírni dolgokat/gondolatokat, ahogy átéled őket, mégha banálisnak, butaságnak tűnik is, visszaolvasva tényleg hasznos, esetenként megmosolyogtató lehet. :)

Ha szárnyak nélkül születtél, ne tégy ellene, hogy kinőjenek.

(#6) Vakegérke válasza kisZebu (#5) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

"Zsenge kiskamasz koromban..."

Rá cirka egy évvel találtam nem hozzám méltónak a naplót, ahogy írtam is. Lehettem 9-10 éves. Nem gondoltam én arra, hogy majd felnőtt fejjel örülnék, ha meglenne. Csak a kis dedóst láttam, aki már nem én vagyok.

Köszönöm az észrevételt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#7) kisZebu válasza Vakegérke (#6) üzenetére


kisZebu
(újonc)

Bocs, ha kioktató jellegű volt, nem annak szántam. Saját tapasztalat, és ezeket hajlamos vagyok úgy kezelni, mint egyedi megvilágosodást. Én is írtam régen naplót, és én is szégyelltem akkori önmagam, és a gyerekes problémáimat. Viszont én megtartottam őket, talán csak önsanyargatásnak. :) Viszont azt a napló-sorozatomat, amit a válásom után kezdtem el, már egész más szemmel kezdtem el. Nem is naplónak indult, egyszerűen csak ki akartam írni magamból mindent. Abban már csak a gondolataim vannak és az érzéseim. Sokkal hasznosabb, mit elődei. Szóval bocs, ha kissé megtapostalak... :R

Ha szárnyak nélkül születtél, ne tégy ellene, hogy kinőjenek.

(#8) Vakegérke válasza kisZebu (#7) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Megnyugtatlak, nem volt kioktató a hangnem. Ha az lett volna, finoman szóvá tettem volna.

Ahogy írtam is, szívesen olvasgatnám azt a naplót. Sajnos már nincs meg.

Bizonyos értelemben én is elváltam decemberben. Örökre. Itt hagyott a feleségem, pontosabban elragadta a halál. Gondoltam, hogy ahogy Te, én is írásba öntöm érzéseim, bánatom, gyászom, aztán letettem róla. Elengedtem őt, és nem akarom, hogy az írás itt tartsa.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#9) CimbiX válasza Vakegérke (#8) üzenetére


CimbiX
(fanatikus tag)

Naplot ugyan nem irtam, de "kicsi" koromban mindenfelevel probalkoztam, verset pl. biztosan sokat irtam, es ha hiszed, ha nem, azok is ugyannnak a "gaztüzhely elötti" csodanak az aldozataiva valtak, mint a te naplod, ugyanazzal az inditekkal. A stilusa meg ennek a "bejegyzesnek" is felreismerhetetlenül a tied, egyszerüen jol esik olvasni.

[ Szerkesztve ]

(#10) Vakegérke válasza CimbiX (#9) üzenetére


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Ó, szerintem mindenki ír verset zsenge korában. Én is írtam, nem is keveset. Megosztom Veled egy kétsorosom, melyre ma is emlékszem.
Húsvétra kölni,
Szeretlek Gyöngyi!

Lehet mulatni rajta, de akkor minden érzésem, fájdalmam öntöttem ebbe a két sorba. Ugyanis nem volt pénzem kölnire, mert amit anyámtól kaptam, azt elvesztettem. Csak vágy maradt a locsolkodás, mint ahogy vágy maradt az is, hogy Gyöngyi rám mosolyog.

Írásos formában ugyan elvesztettem emlékeim, de agyamban halálomig őrzöm őket.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.