Vannak, akik azt mondják, hogy soha nem voltak szerelmesek. Őszintén sajnálom őket, hiszen Isten megfosztotta őket egy csodálatos érzéstől.
Nekem kijutott a jóból.

Először az óvodában voltam szerelmes egy Annuska nevű lányba. Szerelmemet nem viszonozta, mert ő meg egy Jancsi nevű fiúba volt szerelmes. Hiába adtam neki a tízóraira kapott kiflit, hiába hordtam elé a játékokat, egy tapodtat se jutottam közelebb pici szívéhez.
Azóta a Jancsik hátrányból indulnak nálam.

Jó hosszú lelki béke után, (lehettem olyan 8-10 éves,) egy moziban lettem újra szerelmes. Kőbányán, a Munkás moziban hasított szívembe az érzés, amikor az Óz, a csodák csodája című filmben megláttam Judy Garlandot.

Rögtön szóltam anyámnak, hogy én bizony őt veszem feleségül. A közelben ülők arca mosolygóssá vált. Anyám bólintott, és csak annyit mondott, hogy szép ez a lány.
Másnap leültem, hogy levelet írjak.
Kedves...
- Anyuuu, amerikaiul hogy kell írni a Dorotit? Ja, jó.
Kedves Dorothy!
Itt el is akadtam. Ha megírom neki, hogy hány éves vagyok, talán nem is válaszol. Úgy döntöttem, hogy előbb jól felnövök, aztán megírom azt a levelet. Kitalálható, nem lett belőle semmi.

Más plátói szerelmeim is voltak, például Natalie Wood.

Hogy magyart is mondjak, Mészáros Ági,

Turay Ida.

Aztán az álmok elmúltak, jöttek az igaz szerelmek.
Az első a gimnázium első osztályának egyik padjában ért. A lány gebe volt, affektált, nyávogott, mindhárom tulajdonság taszító számomra, mégis szívembe markolt az érzés. Hiába győzködtem magam, hogy nem érdekel, az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Elkövettem azt a hibát, hogy győzködtem a többieket, miszerint ez a lány szép, jó alakja van, meg minden, egyszerűen kiröhögtek. Tudomásul vettem a szigorú kritikákat, bár a lelkem sírt, tudomásul vettem a tényt. Egy jelentéktelen lányba szerettem bele, márpedig erre nincs gyógyszer. Plátói szerelem volt, ma is szép emlék.

És jött a mindent legázoló, igaz szerelem. Ekkor már szakmát tanultam, kamaszként úgy gondoltam, hogy már felnőtt fejjel tudok dönteni, szóval ő a nagy Ő, megvan a választottam. Lesznek gyerekeink, velük fogom boldogságban leélni az életemet.
No igen, csak azt nem vettem észre, hogy kihasznál, cserébe csak megengedi. hogy ölelgessem. Még a csókoknál is volt némi látszattiltakozás, jelezvén, hogy köszönettel tartozom azért, hogy megtűr maga mellett.
A kutyája lettem volna ha hozzám jön, legalábbis addig, míg fel nem oszlik a szemem elől a rózsaszín köd. Ezt a részt nem gondoltam végig, de egy biztos, nem lett volna jó vége.

Keserves érzés volt, hogy ahhoz ment feleségül, akivel egy padban ültem az általános suliban nyolc évig. A szívem vérzett, de egyben boldog is voltam, hiszen boldognak láttam volt kedvesemet.

A feleségembe nem voltam szerelmes, de a legtisztább szeretettel szerettem. Megúsztam a szerelmesek kiábrándulását, csalódását.
Megajándékozott egy lány, meg egy fiúgyermekkel, teljes a kollekció.