Nem, a boga ÚrIstennek sem megy.
Írni szeretnék, kiköhögni magamból gondolataim, fájdalmaim, címlapra pedig meséim, történeteim.
Nem megy. Még nem megy.
Torkomon a kiáltás, ujjaimban a legépelendő szavak, mondatok, mindhiába.
Nem kiáltok, nem írok.
Hol volt, hol nem volt egy feleségem, aki ültömben a hátamra borult, és puszikkal halmozott el.
Apuciii... Mesélj, jó?
Meséltem, mert volt valaki, aki biztos támpont volt az életemben.
Isten nem akarhatja, hogy ne meséljek. Ugyan magához szólította a feleségemet, de miért fosztott meg a mesélés örömétől? Ez valami büntetés? Vagy az Úr nem tartja elég jónak meséimet?
"Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat..."
Ha nem is szépek, amolyan "vakegérkések".
Jó lenne megosztani. Nem megy. Még nem megy.
Szeretnék mesélni, nagyon szeretnék. Félkész mesék, történetek itt rothadnak a winyómon. Szerintem jók, de ha folytatnám valamelyiket, csak erőltetném a tehetetlenségemet.
Nem megy.
Az idő a legjobb orvos.
Drága doktor úr, már több, mint másfél éve a tragédiának, nem lehetne...
Szeretnék írni, hiszen a szó éltető elemem. Nagy dumás vagyok, de talán a szám jártatásánál is nagyobb örömöt okozott, ha írásban csaponghattak gondolataim, avagy hőseim tehették mindazt, amit csak akartak.
Múzsám hallgat. Talán azt akarja, hogy én is hallgassak? Nem hinném, hisz' életében bíztatott. Akkor miért ítél bénaságra?
Nem megy. Még nem.
De menni fog! Muszáj. Képtelenség, hogy önmagamat sajnálgatva épp attól fosszam meg magam, amit szeretek: az írás örömétől.
Marikám!
Idáig nem voltam képes megtenni, de most el kell búcsúznom Tőled. Menj békével.
Írni szeretnék. Uram engedd, Marikám adj erőt.
Mit gondolsz, minek küldte el Jézust? Az meg, hogy nem ismerik az emberek Őt és az Igazságot, nem Isten hibája. Felszínes, felületes ismeretek birtokában kijelentéseket tenni igencsak veszélyes dolog. 
Vakegérke oldala
