Kóstolhattam volna, mégis meggátolt benne valami. De hogy is volt?

Kinyitottam a levélládámat, és már tudom, hogy a szemetet nem szabad azonnal megmarkolni, és kidobni, lehet benne fontos küldemény is.
Most például egy MATÁV-os, mit nem mondok, T-izés levelet várok, mert lemondtam a telefon vonalat, amelyet anno egy havi fizetésem árán vásároltam meg. Más téma, talán erről is írni fogok.

Aha, egy boríték. Lássuk. Bélyeg nyemám, viszont virít pirossal a feladó, mely szerint MIRAGE-DEPO Kft a küldő. Szintén pirossal virít, hogy FONTOS INFORMÁCIÓ.

Általában szemétben végzi az ilyen küldemény, de elvarázsolt hangulatban lévén magamhoz vettem, és otthon egy pohár paradicsomlé társaságában felvágtam a boríték tetejét.
Jé, egy SZEMÉLYES MEGHÍVÓ.
Majdnem könnybe lábadt a szemem, hiszen van még valaki, vannak valakik, van cég, van Kft, aki(k), amely gondol rám, törődik velem bús magányomban.
Na nézzük.
Kávé kóstolás, új termék, és ha elmegyek a termékismertetőre a Harmat utca 129-ben található Hotel Seni Stúdiumba, megízlelhetem a csodát. Ez még nem minden, tutkó ajándék egy kis kávé otthonra, és hogy meg is tudjam főzni, egy kávéfőzőt is kapok.
Jól hangzik, olvassunk tovább.
Regisztrálni kell időpontra, három személyt vihetek magammal. Ha regisztrálok, elég befizetnem a belépődíj felét, így megúszom 250 pénzből a dolgot. Ha nem regisztrálok, nem biztos, hogy bejutok, ráadásul 500 a beugró.
A regisztráció telefonhívással történik, SMS nem ér.

A mindenségét, egyszer élünk, regisztráltam.
- Mikor jó önnek?
- Mindegy, ráérek.
- Akkor szerda, 14 óra. Fél órával előbb kéretik ott lenni, de ez a meghívón is olvasható. Persze ha tíz perccel előbb jön, akkor sem marad le semmiről. A meghívót tessék hozni.
- Rendben, köszönöm, ott leszek.

Ott lettem. Húsz perccel kezdés előtt. Lehettem volna pontosabb is. Egyrészt öt perc séta a helyszín a lakásomtól, másrészt a királyok udvariassága a pontosság. Azonban nem kívántam felfedni fenséges kilétemet, valamint várakozzon a görcs.
Korán mentem.
Belépve jobbra a recepció található, vele szemben lépcsősor lefelé, az alján már türelmetlenül gyülekezett a jónép. Tülekedjen a franc, lerogytam egy kényelmes fotelbe a recepció mellett.
Kis idő múltán feltárult az ígéret kapuja, pontosabban a lent lévő ajtó. Nálam mohóbb idősek igyekeztek minél hamarabb bejutni az ajándékozás szentélyébe. Mikor elfogytak, én is leballagtam.

Szimpatikus volt fogadó a figura, egyrészt csak úgy, másszor pedig neki is hosszú haja volt, tehát (elméletileg) rossz ember nem lehet. Leadtam a meghívót, bemondtam a nevem, mosolyogva bólintott. A lóvé ráér a végén, amikor osztogatja az ajándékot.

Leültem az utolsó sorba, és valahogy gyanús lett az egész. Mivel volt már 10 órakor összeröffenés, mi a fenéért kezdődik ez délután kettőkor? Ráadásul érezni kéne a kávé illatát, nuku. Viszont az asztalon "kávéidegen" dolgok sorakoztak. Kenőcsök, krémek, ampullák, vagy mi a fenék. Volt még egy vibrátoros fotel is, amelybe gyorsan belerángatott egy nénit a manus, hadd lazuljon. A talpmasszírozóra is talált valakit, akivel levetette a cipőjét, hogy jobban élvezze a dolgot. Nem mondom, nem volt lábszag.
Élvezkedtek az idős hölgyek, egészségükre.

Rázendített az előadó, és bár tudom a nevét, nem teszem közzé.
Kedvesen előadta, hogy csak délután 5-ig kell kibírnunk, mert ő hadar, így egy 6 órás előadást elő tud adni 3 órában is. Most viszont várunk 2-ig, mert megvárunk mindenkit, aki regisztrált.

Ez volt az a pont, amikor eltántorodtam eredeti szándékomtól. Felálltam, szó nélkül távoztam.
Ha egyszer kávéról volt szó, azt le lehet tudni fél óra alatt. Ja, hogy mással is üzletel? Az az ő dolga, de legalább részletezhetné a dolgot, és a időtartamot a "személyes" meghívón.

Állítólag egyszemélyes a buli, nincs mögötte falka.
Hihető? Nem tudom.

Azon töprengek, hogy újabb "személyes" meghívó esetén (rendszeresen kapok) megint beregisztrálok, és elmegyek, el én. Aztán félrehívom a fószert, és közlöm vele, hogy (tudom, ez jó nagy hazugság,) az ország leghíresebb bloggerei közé tartozom, és két verzióm van számára, választhat.
1., Kávé kóstolással kezd, osztja az ajándékot, aztán akit érdekel a többi cucc, az marad, akit meg nem, az megy haza.
2., Megmondja, hogy mikor menjek vissza, amikor már valóban a kávékóstolás a műsor. Ajándék kézbe, és végeztünk.
Megjegyzendő a második esetnél se tartanám magamban a véleményem, megírnám, meg én.

Adalék az egész humbughoz, hogy a manus körbeadott egy papírt, hogy mindenki írja fel a nevét, lakcímét, telcsiszámát. Mire fel?

Szóval önszántamból lemaradtam egy kávékóstolásról, meg a kecsegtető ajándékról.
Feltételezhetően megkapták azok az idős személyek, akik mohón gyülekeztek a prédára.