Battyogtam a járdán, jött velem szembe három tini csajszika.
Ezek mindíg hármasával járnak? Tapasztalataim szerint igen.
Kettő rendben, de a középső láttán elképedtem. Vékonyka top, alig fed valamit, melle alatt pár centivel vége is neki.
Melle? Ezt mondtam?
Az én koromban ezt úgy gúnyolták, hogy az anyukája pattanásnak nézte, és kinyomta...
Szóval a cicikéjét is alig takaró izé volt rajta.

De nem ez a poén, bár erős kontraszt a további látványhoz.
Valami ordenáré gatya volt rajta.
Hasikája csupasz, valami pirszing csörömpölt a köldökében, jóval alatta kezdődött maga a textil. Mondjuk úgy, hogy a szemérem szőrzetet épp hogy fedte. Bár ahogy elnéztem, borotvált lehetett a csajszi, hiszen majdnem a vágyak barlangjánál járhatott tekintetem.
Alább suhintva pillantásom konstatáltam, hogy gatyájának ülepe cirka combközépnél volt. Azt hihetnénk, hogy jól letolta, viszont még a bokájáig sem ért a szára.

Puffogtam magamban. Ki a francot fog érdekelni egy ilyen csaj, aki már előre mutatja az étlapot? Egyáltalán komolyan gondolja, hogy közszemlére teszi keshedt, horpadt idomait?
Tessék csak, tessék, háromszáz kilója!

Talán a gondolatomban olvasott a kiccsaj, vagy csak kötözködhetnékje volt, szépsége és jólöltözöttsége teljes tudatában rám förmedt.
- Mi van, vén sz@ros, nem tetszik valami?
Ez ütött. Megtorpantam, és csak annyit kérdeztem, hogy hány kiló sz@r fér el a gatyájában úgy, hogy nem érinti a lukát.

Paraszt voltam, mert azzá tettek.
Pont.