Fiktív nevek, ezek jutottak eszembe.

- Háháhá...
- Nem jó! Sátáni kacaj kell!
- Hááááááááááhááááááááááááhááááááááááá! Mézeskalácsból építgetem házam, mert jön Jancsi és Juliska, és én fel fogom falni őket! Zabálhatnak, jól meghíznak, és akkor kemencébe vetem őket!
- Ácsi! Nem Jancsi és Juliska, hanem Krisztián és Barnabás.
- A mese nem így szól!
- Ezt én írom, tehát fura páros jön, igaz, Barnabás biszexuális. Melegek, könnyebb lesz megsütni őket, nem?
- De.
- Hát akkor? Ne reklamálj, csak tedd, amit mondok.
- Egy vagyon volt a rengeteg mézeskalács, amelyből építettem a házat!
- Ne nyafogj, én írlak Téged is, és én írom azt is, hogy telik mézeskalács vásárlásra!
- OK, főnök, de megéri? Felhizlalom ezt a két girnyót, közben kizabálnak a vagyonomból.
- Lehet, hogy igazad van...

- Eltévedtünk, Krisztián.
- Hát tényleg el, Barnabás, kedvesem.
- Megéheztem, Krisztián, és fáradt is vagyok.
- Én is, Barnabás, kedvesem.
- De nézd, mit látok...
- Mit?
- Ezt kérdezem. Ennyire nem látsz Te sem? Akkor tapogassuk ki.
- Ez ragadós. És édes. Te, ez nem a vasorrú bába mézeskalács háza?
- Az lesz. Még jó, hogy olvastuk a mesét. Még jobb, hogy vettünk a hentesnél húst abból a pénzből, amit kajakra lejmoltunk a buszon.

- Adjon Isten öreganyám, mi vagyunk Krisztián és Barnabás.
- Tudom, aki minket megír, már mondta.
- De azt nem, hogy hozunk sütnivalót. Nosza be vele a kemencébe, remélem van itthon kenyér.
- Van hát, még itóka is akad. És ha szikrányi maradt bennetek a férfiasságból, akkor jó buli lesz ma. Nőből vagyok, perzsel a vágy!

No, kérem tisztelettel, a többit a fantáziátokra bízom.
Néha én is kételkedem, hogy épelméjű vagyok-e...