Kéne egy zseb, ahová a velem történt jókat gyűjtögethetném.
Turkálhatnék benne, válogathatnék a szebbnél szebb pillanatokban. Letörölgetném őket, újra átélném az eseményeket, és szerető gondoskodással tenném őket vissza a zsebembe.
Nyitva lenne a zsebem, hiszen tartalmát nem lophatja el senki.
Nyitva lenne a zsebem, hogy ha mégis átkutatják tolvaj kezek, szégyenkezve engednék el tulajdonom.
Nyitva lenne a zsebem, hogy áradhasson belőle a jó, a szeretet mindazok felé, akik fogékonyak befogadásukra.

Hoppá, kéne egy másik zseb is.
Ide zárnék minden rosszat.
Ezer lakattal zárnám, és ha súlyától görnyedve is járnék, nem engedném, hogy kiszabaduljanak, másoknak bánatot, szenvedést okozzanak.

------------------------------------------------------------------------------

2010, június 22.
Kaptam egy privit, küldője Geri Bátyó. Idézek belőle:
"Hogy mit kezdesz ezzel a versel, az a te dolgod. Neked írtam, rólad írtam, csak a tiéd."
Íme a vers:

- o -

Vakegérke

A jobbik zsebem szeretettel van tömve,
Duzzadozik szép emlékekkel telve.
Ki rossz szándékkal közelít, nem érti miért,
De nem találja, s odáig el sosem ér!
Aki jó ember, meríthet is onnan,
Jobb kedvre derül tőle azon nyomban.

A bal zsebemben a rossz emlékek vannak,
Elzárom hát őket, mert csúf álmokat adnak!
Akárhogy is kéritek, cipelem én tovább,
A bal zsebem nyomasztó, borús tartalmát.
Nem engedném, hogy kiszabaduljanak,
Másoknak bánatot, szenvedést okozzanak!

- o -

Itt a helye, és köszönöm!