Előző írásom topikjában szóba került. Kemény téma, kicsit félek is tőle, de úgy döntöttem, nem kerülgetem a forró kását.
Először is tisztázzuk. A nyugdíjas tisztességben megőszült polgár, becsületes, türelmes, jóindulatú. Azonban ennek a korosztálynak van egy elenyésző létszámú rétege, amely szégyent hoz rájuk, ők a nyuggerek.
A nyugdíjas a család szerves része, hasznos tagja. Ha kell, unokázik, ha kell, takarít, ha kell, krumplit pucol, hogy megkönnyítse apu és anyu dolgát. Az unokájával legózik, tologatja a kisautót a padlón, építi a kártyavárat, mesél neki a múltról, beleszőve olyan információkat, amelyeket talán az iskolában sem tanítanak. Nem véletlen, hogy a nyugdíjas-unoka kötelék általában nagyon erős.
A nyugger rendszerint egyedül él, mert szinte senki sem képes elviselni. Ha családban él, megkeseríti az életüket. Szapulja a menyét vagy a vejét, saját gyerekét se kíméli. Az unoka zavarja, mert ugye pihenésre van szüksége, de az a büdös kölök megbolygatja a nyugalmát. A kaja túl sós, a tea nem elég édes, az ágy nem elég puha neki, a tévé túl hangos, vagy ha ő nézi, túl halk. Este átkozódva fekszik le, nagyon sajnálja magát, mert neki egy ilyen család jutott.
A nyugdíjas az üzletben kosárba rakja, ami kell, sorban áll a kasszánál, fizet, szatyrába teszi amit vett és hazamegy.
A nyugger hosszasan taperolja a zöldséget, gyümölcsöt, de még a pékárút is, de ha mástól látja, rikácsolva ledorongolja. A húspultnál előre sompolyog, aztán ha kiszolgálták az egyik vevőt, máris szól az eladónak, hogy neki ez kell, meg az, de szép legyen ám. A kasszánál morog, hogy sokat kell várni, de ő okos, így otthagyja a sorban a bevásárlókocsit, mert ugye kell még ez, meg az, amiért elszalad. Ha valaki ki meri kerülni a kocsiját, káromkodva szidja, épp csak neki nem ugrik.
A nyugdíjas békében él a szomszédaival, ha kérik, szívesen ad tanácsot, nem utasít el egy jóízű beszélgetést.
A nyugger mogorva, barátságtalan. Szeme az ajtókitekintőn, neki feltétlen tudnia kell, hogy kihez ki jön, ki mikor érkezik, távozik. Ha beszélgetők közelébe ér, lelassít, mert bele is betegedne, ha nem tudná, hogy miről van szó. Bár ezerszer szólnak neki, hogy ne etesse a galambokat, mégis megteszi, így a környék csupa galambsz*r. Ha van kutyája, a játszótérre viszi, hogy könnyítsen magán, mert az közel van. Ha gyerek szalad a folyosón, kiugrik a lakásából kezében söprűvel, aztán ha a szülő megjelenik, rikácsolva oktatja ki, hogy miként kell gyereket nevelni.
A nyugdíjas felszáll a tömegközlekedési eszközre, utazik, leszáll, a csúcsforgalmat kerüli.
A nyuggernek kell az izgalom, így kritikus időpontokban utazik. Vallja, hogy felszállni gyorsan, leszállni lassan kell. Felszállásnál kitartja a könyökét, hogy meg ne tudják előzni, aztán szúrós szemmel keres egy áldozatot, aki átadja neki a helyét. Ha önként nem teszi, jaj neki, pocskondiázza, faragatlan módon utal neveltetési hiányosságára. Ha több nyugger is van a buszon, hamarosan kórusban gyalázzák az illetőt.
Ha két nyugger ül egymás mellett, jó hangosan tárgyalják ki egy szappanopera eseményeit, rosszabb esetben politizálnak, még rosszabb esetben arról van szó, hogy X micsoda tróger, a felesége pedig mekkora qrva.
Érdekes módon a nyuggerek általában nők. A férfiak talán megtanultak a feleségük mellett hallgatni, tűrni.
A nyugger szerves tartozéka a banyatank. Számtalan előnyt csikarnak ki, sok kellemetlen helyzetet teremtenek vele. Sokunknak volt már a cipőjén keréknyom, sokunk lábához odaverték már.
A nyugger tolakodik, furakodik, lökdösődik, örül, ha veszekedhet. Neki minden előny jár csupán azért, mert megöregedett.
A nyugger soha nem fogja megérteni, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, a tisztelet pedig csak annak jár, aki megérdemli.
Itt is igaz, hogy ezt a "nyugger" kisebbséget látják az emberek, de a harag/előítélet az sajnos az összes nyugdíjason csattan.
persze ezzel együtt szeretjük őket.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
