A becsületesekkel nem foglalkozom, a többinek két fajtája van.
1. A jobbik fajta.
Általában pénzt kunyerál, de rendben megadja fizetésnél. Idáig rendben is lenne, csakhogy a következő fizetés előtt egy-két héttel már megint kunyerál, amit fizetéskor szintúgy megad. Némi kérdezősködés után kiderül, hogy nem te vagy az egyetlen, akit fej, egy népesebb cégnél akár kétszeres pénzzel is gazdálkodik, mint amennyi a fizetése. Lehet, hogy tervszerű a kölcsönkérési időbeosztása, amit tőlem kunyerál, azzal törleszti valaki másnak az adósságát.
Volt egy ilyen manus a "cumigyárban". Kiderült, hogy olyan madarat is talált, aki sajnálta, hogy kunyerálnia kell, így mivel megengedhette magának, nem kérte vissza a pénzét.
- Őrült vagy, - mondtam neki, - ezt mióta csinálod?
- Három hónapja.
Az bizony 30 ezer Forint volt, mert "barátunk" mindenkitől tízezret kunyerált, ez 2010-ben volt.
Eljöve az újabb kunyerálás. A fenti információk birtokában mindent a szemére vetettem, valamint közöltem vele, hogy illenék megadni a kollégának a 30 ezer Forintját. Becsületére legyen mondva, megadta. Rólam leszokott, tudta, hogy tőlem többé egy fillért se kap.
Olyan munkatársam is volt, aki rendszeresen hozzám járt csavarhúzóért, mert arra volt szüksége a munkájához. Adtam neki egyszer, kétszer, sokszor, aztán eluntam.
- Kérj mástól, nem adom oda.
- Ott van a szekrényedben, úgyse használod, add már ide.
- Te most komolyan gondolod, hogy van egy csavarhúzód, csak nálam tárolod?
Megértette, szó nélkül elment.
2. A rosszabbik fajta.
Ha pénzt kér, nem túl sokat, de nem is keveset. Időben megadja, hogy becsületesnek tartsd. Aztán már többet kér, akár százezres nagyságrendben. Ha nőről van szó, még sír is, hogy ha nem kap, akkor jaj, mi lesz, talán még az életét is eldobja, mert nagy baj van. Ha megsajnálod és adsz neki, keresztet vethetsz a pénzedre. Ha követelőzöl, még a képedbe is röhög. Természetesen nem te vagy az egyetlen áldozta. Mivel írásba nem foglaltátok, hogy kölcsön adsz, (talán) hiába mentek a rendőrségre.
Nekem szerencsém volt. Tőlem ötvenet kunyerált, adtam neki. Fizetés előtt pár nappal megint jött, hogy kéne még száz, hamarosan megadja kamatostól. Mivel addigra hallottam róla a sutymorgást, közöltem vele, hogy nekem kell az az ötven a fizetésnél, mert benne vagyok egy pénzes buliban, de utána egy héttel akár kétszázat is tudok adni. Vagy a mohósága játszott közre, vagy az, hogy (a többiek szerint) félt tőlem, megadta a tartozását, mi több, már nem jött hozzám, hogy pénz kell neki.
Ha szerszámot, gépet, bármilyen eszközt kér kölcsön, nem kíméli. Csak az a fontos, hogy megcsinálja, amit akar, de az, hogy visszaadja a cuccot, már nem. Bosszúsan mész visszakérni, még neki áll feljebb, aztán csak úgy foghegyről odaveti, hogy nem érdemes elvinni, mert elromlott, de ő még fel tud belőle ezt, vagy azt, így, vagy úgy használni. Szóval hagyd ott. Esz a méreg, mit teszel? Használhatatlan, mégis elviszed?
Ismét "cumigyár", ahol nem kaptunk szerszámot, pedig akadt pár gyártási folyamat, ahol kellett volna. Vittem ollót, csavarhúzót, kombinált fogót, oldalcsípőfogót. Jöttek, kérték, adtam. Rövid időn belül a csavarhúzónak és az oldalcsípő fogónak töredezett lett az éle, az olló és a kombinált fogó lötyögős lett, pedig szinte nem is használtam őket. Egy munkakezdésnél figyelmet kértem, aztán a kimustrált szerszámokat teátrális mozdulattal belevágtam a kukába, majd megmutattam az újakat és fennhangon közöltem, hogy tőlem többé nem kérjen senki semmit, mert nem adok. Ezek után is volt, aki megkörnyékezett, de válaszom egy határozott és hangos NEM volt. Leszoktak rólam.
Ellenben én meg bárkinek segítek kb bármiben, csak fordítva ne alakuljon ki
