Az autós pofátlant mindenki ismeri, talán csak a gyerekek nem.
Autópályán 80-nal megy a belső sávban és személyes sértésnek veszi, ha rávillognak, rádudálnak. Ha előtte mész, hiába haladsz a megengedett legnagyobb sebességgel, rád villog, rád dudál, ha megelőz, jár a pofája és bemutatja neked a középső ujját.
Parkolókban is fellelhető, általában két helyet foglal, rosszabb esetben a rokkantaknak fenntartott helyeken.
A KRESZ nem érdekli, neki joga van tilos táblával jelzett helyen, kapukijárókban parkolni és még az sem érdekli, hogy az a helyi mentőállomás kijárója.
A pofátlan szomszéd naponta többször becsönget, ahogy nyitod az ajtót, már be is tolakszik, aztán mintha otthon lenne, leül, kezdődik a végtelennek tűnő szövegáradat. A szép szóból nem ért, (majdnem) szó szerint el kell küldeni a p*csába, rosszabb esetben az anyjába, hogy leszokjon rólad, a családodról. Bosszúból saját javára torzítja el a történteket, úgy meséli el a többi lakónak, hogy mekkora bunkók vagytok.
Vonaton, vagy távolsági buszon a pofátlan végigdöglik az üléseken, mert fáradt szegény és aludni akar. Némelyikük megtetézi azzal, hogy még a cipőjét, zokniját is leveszi.
A pofátlan jár egy nővel, akinek a testvére ingyen javítgatja a kocsiját. Kiderül, hogy a pofátlan megcsalta a nőt, nem is egyszer, de azért hozza megint a kocsit, mert javításra szorul. Verés nélkül megússza, de még ő van vérig sértve, mert a testvér elhajtja a bánatos p*csába.
Ha óvatlanul meghívod sörözni, lehet, hogy hasonszőrű barátjával jön. Még egy kört, na még egy kört, aztán persze tiéd a számla.
Ha beültök enni valahova, biztos, hogy ugyanez a végeredmény, mert szinte tuti, hogy otthon felejtette a pénzét, meg a bankkártyáját.
Valahova mentek, a pofátlan nyűgös, taxival akar menni. Jó, menjünk taxival, mondod, mert óvatlan vagy. Elkéri a telefonodat, (mert ugye az övét otthon felejtette,) hogy hívjon taxit, ami meg is érkezik. A végcélnál a pofátlan száll ki elsőnek a taxiból, így ez a számla is a tiéd.
Ha a pofátlan ajándékba ad valamit, annak megiszod a levét. Pár nap múltán közli, hogy jó lenne, ha fizetnél végre. Sértődötten elé teszed, vigye a francba, ám ő elkezd rikácsolni, hogy az a valami tök új volt, te lestrapáltad, tönkretetted, fizesd ki!
Végül egy igaz történet, ami nem velem, nem a családomban esett meg.
Késő délután pihenget a család, a gyerekek legóznak. Váratlanul megszólal a csengő. A családfő ajtót nyit és meglepődik, hiszen egy kollégája áll az ajtóban, akivel jó, ha két szót váltott idáig, bár köszönni szoktak egymásnak. Beengedi. A pofátlan elkezd beszélgetni a munkahelyi dolgokról, megy az idő, vacsorázni kéne. Ha már ott van, őt is a megterített asztalhoz ültetik, az asszonyka hozza a tálat. Naná, hogy a pofátlan markolja meg elsőnek a merőkanalat, kicsemegézi a legfincsibb falatokat, a mennyiséggel se spórol. A háziak nyelnek egyet, de nem szólnak, csak a gyerekek teszik szóvá, hogy még éhesek. Kapnak májkrémes kenyeret, aztán sipirc fogat mosni, a fürdés megvolt vacsora előtt, ideje lefeküdni. A pofátlan közben benézett a hűtőbe, az ott talált bort beviszi a szobába és beletehénkedik a családfő foteljébe. Poharat kér, tölt, iszik. Talán már nincs mit mondania, így bekapcsolja a tévét, kicsit keresgél, végre talál egy csatornát, ami érdekli. A családfő kiszúrja, hogy nem csak a film érdekli, a feleségét is mohón mustrálgatja. Elege lesz az egészből, így közli a pofátlannal, hogy köszöni a látogatást, de le szeretnének feküdni, reggel korán kell kelniük. A pofátlan kortyol egyet a borból és amúgy foghegyről válaszol, miszerint márpedig ő ezt a filmet még megnézi.
Na, itt durrant el a házigazda agya. Kiszedte a poharat a pofátlan kezéből, őt magát kirángatta a fotelból, aztán kilökdöste az ajtón. Ordítva közölte vele, hogy takarodjon oda, ahol így nevelték. Ez hatott, megszabadultak tőle.
Másnap a pofátlan elhíresztelte a munkahelyen, hogy X meghívta vacsorára, ami pocsék volt, ráadásul kevés, az asszony görbelábú gebe, ő pedig hiába volt barátságos, kedves, X bunkó módon kidobta.
Biztos van olyan fajta, amit kihagytam, majd ti meséltek róla. 
