Keményen sorolom ismertetőjeleit, de tény, hogy egyetlen gusztustalan ember se rendelkezik mindegyikkel.
Bárhol, bármilyen körülmények közt vakargatja az ágyékát, fenekét, böfög, szellent. Orrában, fülében turkál, harákol, köpköd. Egyáltalán nem érdekli, hogy ki látja, hallja tevékenységét. Étkezés közben két pofára zabál, szürcsöl, csámcsog. Ha végzett, tátott szájjal piszkálja ki sárga fogai közül az ételmaradékot piszkos körmeivel.
Külseje züllött benyomást kelt, ami nem csoda, hiszen a ruhája gyűrött, az inge, vagy pólója koszos, ahogy a cipője is.
Fogat nem mos, áporodott szájszaga van. Egyébként is bűzlik az egész ember, hiszen se alsóneműt, se zoknit nem cserél, legfeljebb hetente.
Én ebbe a kategóriába sorolom a trágárokat is.
Kötőszavuk a b*szdmeg, társalgásukban sűrűn hangzik el a qrva anyád. Előzőt még elviselem, de mivel az utóbbi sért, így az ilyen embert rögtön az első kiszólása után csendre intem és közlöm vele, hogy nem érdekel, hogy kivel hogyan beszél, de ha hozzám szól, kíméljen meg ettől, vagy inkább ne is szóljon hozzám. Tapasztalataim szerint ez bejön, ha érek neki annyit, leszokik róla, bár eleinte egy-két "kurv..." kiszalad a száján, aztán jön a "bocs", "elnézést", "nehari" és szelíden folytatja mondanivalóját.
Volt pár ilyen munkatársam, de a legkellemetlenebb egy nő volt. Egyszer együtt indultunk haza a munkából, jött a busz, felszálltunk, leültünk egy dupla ülésre. Azonnal rá is zendített kicsit rekedtes, de erős hangján. Mesélte társasági élményeit, nekem meg égett a bőr az arcomon. A fél busz ránk figyelt, rosszalló tekintetek szegeződtek ránk. Cirka húsz perc volt az utazás, de ugye az idő relatív, nekem sokkal többnek tűnt. Másnap közöltem vele, hogy vagy megkímél az ilyen élményektől, vagy munkahelyen kívül nem mutatkozunk együtt soha sehol. Ígérni tudott, megváltozni nem. Délután ismét együtt indultunk haza, két megálló után magára hagytam, leszálltam. Többé nem utaztunk együtt.
