Rövid, velős felhívás arra, hogy a bácsi igyekezhetne kicsit jobban is.
Helyszín egy "spuri", pontosabban Spar, de én csak spurinak hívom.
A bácsi tényleg szöszmötölt egy kicsit a kasszánál, reszkető ujjakkal csörgette az aprót a pénztárcájában.
Ránézésre lehetett vagy 80 éves, ha nem több. Megfáradt arc, bágyadt tekintet, görnyedt hát, kissé bizonytalan mozgás. Talán a munkában fáradt meg, talán beteg, nem tudni.
- Húzzá má, tata!
Az ifjú titán, aki megengedte magának ezt a tiszteletlen, megalázó felszólítást, úgy a húszas évei közepén járhatott. Egy kétliteres flakon bor volt nála, amolyan pancs. Szóval ő következett a sorban, én mögötte álltam.
Soha nem bírtam a tiszteletlenséget, a bunkóságot meg pláne nem. Reflexből szólaltam meg, és felhívtam a figyelmét arra, hogy némi gondot vélek felfedezni a neveltetésében.
- Miva, neked is kell valami?
Közben haladtunk, kifizette a pancsot, én is fizettem, és szatyorba rakva a vásárolt holmit, indultam a kijárat felé. Az ifjú titán megvárt, fenyegetőn elém állt, és megismételte a kérdést.
- Miva, neked is kell valami?
Kettős érzés volt bennem. Egyrészt örültem, hogy a bácsi már elment, így nem volt babrálható, másrészt be kell vallanom, hogy egy kicsit betojtam.
Ez a vadbarom nálam egy fejjel magasabb, súlyra sem kevés.
Ha mondjuk azonos korban lennék vele, ott törném el a csávót, ahol a legvastagabb. Akkoriban még volt bennem szufla, működtek a reflexeim, éltek bennem a judo, és az önvédelem betanult, berögzült fogásai, tudománya. Rég volt, nem járható út a verekedés.
Életem során pár embert már lebeszéltem róla, hogy engem megverjen. Most sem volt más lehetőségem.
- Mi van, kisfiam, csak idősekkel mersz kötözködni? Ja, hogy minket könnyű legyőzni, hát persze...
Itt közbelépett a véletlen, vagy a sors, vagy az őrangyalom.
- Addig tűnj el, amíg be nem b*szok egyet, te patkány!
Derekas embertől származott a nem túl szívélyes felszólítás, és bizony az ifjú titán nem várt további biztatásra, gyors léptekkel megpucolt.
Megköszöntem a hatékony fellépést, mosolyogva kezet ráztunk, mentem dolgomra.
.
