2019. június 26., szerda

Gyorskeresés

Egy vágy a sok közül

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Mikor gyerek voltam, alig vártam, hogy felnőtt legyek. Majd nem dirigál a muter, meg a (mostoha)fater, lesz fizetésem, lakásom, feleségem, gyerekeim, és a magam ura leszek. Aztán az a pillanat is eljött, amikor felvettem az első fizetésem. Annyi pénz még soha nem volt a kezemben, és én megdicsőülten gondoltam rá, hogy most már én is felnőtt vagyok. Letettem a kiszabott kvótát anyám kezébe, aztán irány a közért.

Na, ennek története van.
Mikor még tanuló voltam, áhítattal gondoltam arra, hogy de jó lenne egy karéj kenyeret vágni egy kétkilós vekniből, de a közepéből, és hosszában. Megkenném zsírral, megszórnám cukorral, és enném, csak enném, csak enném...
Ezen vágyamnak hangot is adtam, mire anyám szelíden csak annyit mondott: majd a saját fizetésedből, fiam.
És eljött az idő. Vettem egy szép kétkilós kenyeret, fél kiló zsírt, meg egy kiló cukrot. Hazavittem szerzeményem, és beteljesítettem régi vágyamat. Hatalmas karéj cukros-zsíros kenyérrel vonultam ki a két bérház közös udvarára, leültem a kedvenc padomra, és nagyot haraptam a finomságból. Nem érdekelt, hogy mindenki rajtam röhög. Könnyen kitalálható, kifogott rajtam a kenyérke, túl sok volt. Kárba nem veszett, a haverok bezabálták a fölösleget. Ültem, néztem a majszoló haverokat, és örültem, hogy beteljesült régi vágyam, egyben egy kicsit üresebbnek is éreztem a lelkem. De jó, elértem azt, amit akartam. És most jó? Egy (vágy)álommal kevesebb.

Érdekes, sokan szeretnének újra gyerekek lenni. Én nem. No persze szívesen átélném újra azokat az időket, persze szigorúan a kellemes részét, de ha felajánlaná egy angyal, hogy kezdhetek mindent elölről, nem vállalnám.
Időgép? Talán még az se kéne. Ha valamit másként csinálnék, mint ahogy megtörtént, bizonyára kihatással lenne mostani sorsomra. Inkább valami varázsszerkezet kéne, amelynek a használatával újra át tudnám élni a rég megtörtént eseményeket. Például azt az izgalmat, amikor taxival mentem a kórházba, és folyamatosan sürgettem a sofőrt, aki mosolyogva vette tudomásul, hogy első gyermekem születése kapcsán rohanok.

Mennyi emlék, mennyi beteljesült és beteljesületlen vágy...

Hozzászólások

(#1) TazLeacher


TazLeacher
(PH! nagyúr)

Érdekes gondolatok.

Főleg az a része, hogy nem szeretnél újra gyerek lenni. Én is így vagyok vele. Nagyon jó gyerekkorom volt, egy szavam se lehet, szeretetben (relatív) nélkülözés nélkül, jó családban nőttem fel. Mégsem. A családom ezt elég furcsán fogadta, főleg a szüleim, azt hitték, hogy valami rossz emlékem van, vagy ilyesmi...nehezen értik meg, hogy erről szó sincs. Egyszerűen egy olyan ember vagyok, aki vágyik a (hellyel-közzel) szabadságra. A gyerek kor az az időszak, amikor mások mondják meg, hogy mit szeretnél, éhes vagy-e, álmos vagy-e, vagy éppen mihez van kedved. Én élvezem, hogy azt, és akkor csinálom, amikor jól esik.

Időgép téma: furcsamód nem a saját életem érdekelne. Szívesen visszamennék a szüleim/nagyszüleim múltjába, amikor ők voltak fiatalok, megnézném milyenek voltak akkor amikor még nem nyomta a vállukat felelősség... :D

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH

(#2) moonlight115


moonlight115
(Korrektor)

"Inkább valami varázsszerkezet kéne, amelynek a használatával újra át tudnám élni a rég megtörtént eseményeket."

Varázsszerkezet: agy. Ott van minden, csak gondolni kell rá. Ellazulva, szemet behunyva...és hopp, már ott is vagy ahol csak lenni szeretnél. :K

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#3) Picike8


Picike8
(fanatikus tag)

Szeretnék felnőtt lenni. És szerintem nem fogok akarni gyerek lenni. :N

(#4) bullseye


bullseye
(PH! addikt)

Én talán visszamennék a múltamba, ha a mostani magam maradnék, bár megőrülnék a net hiányától :), de pár dolgot nagyon meg kéne változtatnom... Sajnos az időutazás nem így működik, már ha működik egyáltalán, amiben egyre inkább kételkedem.

@picike8
"Majd fogsz, ifjú Skywalker...majd fogsz!" ;]

[ Szerkesztve ]

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

(#5) greenity


greenity
(fanatikus tag)
LOGOUT blog

Vágyak :) azok jó dolgok, hajtanak előre.

Nem szeretnék visszautazni, nem szeretnék gyerek lenni.
Tulajdonképpen már 14 éve nem vagyok igazi gyerek, de nem bánom, én olyan lettem, amilyen és mindezt azért mert a családom ilyen. :)
Változtatni persze jó lenne, de mindennek oka van, annak is, amilyen vagyok és amilyen leszek.

Nem minden az, aminek látszik.

(#6) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Először is köszönöm, hogy elolvastátok suta emlékezésemet. :)

Szándékosan nem személy szerint válaszolok, hiszen akkor is elmondtam volna a következőket, ha nincs semmi, ami motiválna.

No, csókolom alássan, az agyam óriási tárháza emlékeimnek. Tény, hogy ha lecsukom szemeim, és elmerülök a múltban, akkor nem csak látom, de át is élem a megtörtént eseményeket. Érzem az illatokat, érzem, ahogy simogat a szellő, érzem, ahogy kedvesem karja átölel.
Csuda tudja. Talán ajándék, talán sorscsapás ez a tulajdonság, bizonyára nem sokaknak adatik meg. A butuskák talán szenvednek tőle, hiszen vissza akarják álmodni magukat a múltba. Én viszont építkezem, töltekezem emlékeimből. Jól érzem magam jelenlegi állapotomban, és az már csak ajándék, hogy újra át tudom élni a múlt emlékeit.
Legkorábbi emlékeim nyiladozó értelmem koráig vezethetőek vissza. Még anyám is meglepődik időnként, amikor olyan emlékeimet sorolom neki, amelyekre nem is gondolt volna. De hát még pici voltál, fiam, erre meg hogy emlékezhetsz? Pedig emlékszem.

Más hozzászólás alapján.
Változtatni a múlton? Ugyan minek? Ha annak idején másként történtek volna(, ahogy ma szeretnénk) a dolgok, események, akkor most nem azok lennénk, akik vagyunk. Biztos, hogy jó lenne? Ki merné kockáztatni, hogy a múltat megváltoztatva egészen más lenne, mint ami most? Én biztos nem.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#7) Wa2x_


Wa2x_
(PH! kedvence)

Megindító írás! Tegye fel a kezét, aki olvasva nem gondolt vissza gyerekkora kedves vagy épp nem kedves emlékeire. Nem sok ilyen ember lehet. :) Keress mindig új célokat, hogy legyen miért küzdeni, így teljes az élet, nehézségeivel és boldog pillanataival együtt, ettől az ember csak több lehet.

Aki el sem indul, meg sem érkezik. - ez rád persze nem igaz.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

(#8) Heeken


Heeken
(kvázi-tag)

Én vissza is mennék a múltba megváltoztatni egy két tettemet, meg nem is. Volt az életemben egy fordulópont, amikor megkaptam azokat a pofonokat, amik ahhoz kelletek hogy észhez térjek. Viszont jó lenne megakadályozni, hogy számomra fontos embereket bántsak meg, viselkedjek úgy velük ahogy nem érdemlik meg. Ezek között a személyek között ott van a számomra legfontosabb ember is. De ha nem történt volna meg az ami, akkor most lehet nem állnánk ilyen közel egymáshoz. Ezen szoktam gondolkodni néha. A lelkiismeretem azt mondja hogy óriási hiba volt, a józan eszem pedig ráébreszt arra, hogy erre szükség volt mert ez is hozzájárult ahhoz hogy idáig eljussak. Mindenből tanul az ember. A kudarcból és a sikerből egyaránt. :))

Én mindig is azt mondtam, hogy csuda jó dolog felnőttnek lenni, de azért az ember valahol mélyen,legbelül mindig őrizzen egy apró darabot a gyermeki énjéből. ;] Lehet ezzel a mondattal vágtam el magam a legutóbbi anyósomnál? ;]

(#9) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Gyerekként, ifjoncként nem követtem el olyan hibát, amit ki kéne javítanom. Legalábbis olyant nem, ami befolyásolta a sorsomat. Apró dolgok persze voltak, megbántottam némelyeket, keserűséget okoztam annak a lánynak, aki szerelmes volt belém. Azóta már rég megbocsájtottak, ahogy én sem őrzök negatív emlékeket az engem megbántó személyekről.

Kemény korban nőttem fel, korán meg kellett tanulnom érett módon gondolkodni. Ma már viszont megengedhetem magamnak, hogy léhán éljem az életem, és gyerekként huncutkodjak.

Az öregkorra mondják, hogy második gyerekkor. A mondás cirka arról szól, hogy az idős ember agya egyre kevésbé fogékony, testileg gyengül, akár még felügyeletre is szorul.
Nem tartom magam öregnek, igazából nem is vagyok az, bár a kenyerem javát már megettem. Remélem ez így is marad mindaddig, míg eljön az ideje, és elmegyek a feleségem után.

Mai eset.

- Csóóókolom! - Gyerekként hangsúlyozva, széles vigyorral.
- Jó napot kívánok. - A hölgy kicsit furcsán néz, de mosolyog, és ez jó jel. - Mivel szolgálhatok?
- Kivehető ajtós turmixgép, ha volna... - Itt belefért egy kis zavart toporgás.
- Momentán nincs, Weiner elvtárs elvitte az utolsót. - A hölgy sem mai csirke.
- Ne tessék mondani, hogy potyára jöttem! - Itt pityergősre vettem a figurát.
- Á, nem potyára. Talán valami jó kis illatszert adhatok? - Komolynak mutatja magát a hölgy, de a szeme huncutul mosolyog.
- Ó, hát tudok én nemet mondani magácskának? - Negéd csorog a mosolyomon.
- Szerintem nem. - Újra mosolyog a hölgy, miközben fiatalodik jó pár évet.
- Akkor kérnék szépen két Cuba after shaveet. - Ezt úgy mondtam, ahogy le van írva. A hölgy eltűnt egy gondola mögött, de hallottam, hogy kuncog.
- Tessék parancsolni. Ez nem a pancsolós fajta, ezt fújni kell közvetlen az arcára.
- Khm... Volna egy javaslatom.
- És mi lenne az?
- Kifizetem, de csak az egyiket viszem el. A másik itt marad. Otthon megborotválkozom, aztán rohanok ide, magácska pedig befújja a pofázmányom, és szétmaszatolja azzal az édes kis kezecskéivel. Ha elfogy, azonnal kifizetem a következőt.
- Éhéhén... nem mindig vagyok ám ihihitt... de Robi... majd megbeszéhéhélem vele... - Na, itt már kitört a hölgyből az egészséges nevetés, ahogy én sem bírtam ki, hogy megmaradjak a csendes mosolygásnál.

Megvettem, hazajöttem, és most elkönyvelem, hogy van egy újabb szép emlékem. :K

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#10) moonlight115 válasza Vakegérke (#9) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Majd Robi lefúj... :))

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.